A glosszaírás édes keservei

Új műfaj (régi nagyon, amúgy), új rovat; pörgős, billentyűre gyógyult bloghuszárok izzadnak napok óta, mit is, hogyan, minek. Valami napit, aprót, velőset-csattanósat. Hogy a felvi.hu szerint egyes bölcsészkari szakokon több pont kell a fizetős tagozatra, mint a normálisra ("Kedves jelenkező, Önt már 100 ponttal felvettük volna cihológushallgatónak, de mivel volt olyan botor, és 120-at kapart össze, Ön fizetni fog, mint a katonatiszt"). Meg levitézlőben levő autópálya-nemépítő szupercégekhez a legtutibb állásszerző eszköz a virtuális szóbeli támogatás valamely szoci minisztertől. Hazudj nagyot, menni fog, tudod, ezek is csak beígérték a nagyon-egészen törvényes közpénzköltést (jogállami redisztribúció, nem ám kapcsolati hálózat, á la három-per-mennyi is?), aztán mégis csak kiíródik valami zárt pályázat úgy, hogy minden pályázó tutira aláígérhessen annak az egy régi csókosnak. Van egy kis odacseszés, egy kis morálszkander, közbe szerzés.