Kossuth-díjat Kun Bélának!

Eddig ugye azon sápítozott (ha jobbos), illetve örvendezett (ha balos) a sárga földig letematizált közvélemény, hogy hát ez a valaha csodált Fidesz-kommunikáció mekkora bakokat lő sorozatban, vizslától adatlopáson át álbeintésig, milyen szerencsétlenül csetlik-botlik, amatőrködik, mintha direkt húzná magára a szocikat. Lett is kisebb földindulás a pártban, amin bőven meglepődhettek azok, akik összecsiszolt, kipróbált csapatnak gondolták a Fideszet; aztán még maga Bencsik András, a lánglelkű vezérszurkoló is összeaggódta magát két nácigyanús nyomtatott termék reklámja között. Persze, ki ne gyanakodna valami szörnyűséges összeesküvésre, amikor azt látja, hogy épp Deutsch-Für Tamást küldik a frontra, hogy állítsa meg a kommunisták előrenyomulását Voronyezs körzetében.

De nem kell beszarni, Gyurcsány mögött nem a legyőzhetetlen Vörös Hadsereg dübörög. Az éppen taktikai előnybe került szocik villámgyorsan hátbatámadták, és akrobatikus mozdulattal sikeresen tökön is szúrták saját magukat. Valamelyik T-34-es think tank alvázára szerelt észkombájnnak bevillant, hogy ki kéne tüntetni március 15-én néhány kirívóan ótvaros kommunistát, hátha ezzel sikerül fölpiszkálni a jobbos csavazók harci kedvét, és kivívni a jóérzésű emberek utálatát. Nosza, elő Mosonyi Emil akadémikussal, aki még a daliás ötvenes években álmodta betonba a bős–nagymarosi vízlépcsőt, illetve csak a tervét, szerencsére, Marjai József volt helyettes kormányfővel, Kádár bizalmasával és Fekete Jánossal, a nyolcvanas évek felettébb sikeres gazdaságpolitikájának kulcsfigurájával. (Bár Fekete kitüntetésében érezzük az önironikus gesztust: hát melyik kormány tüntesse ki, ha nem az, amelyik megpróbál túltenni rajta eladósodásban?) Alighanem Korom Mihály posztumusz lovaggá ütése, Marosán György boldoggá avatása és Biszku Béla bronz lovas szobrának felállítása is szóba került, de ezeket valószínűleg csak a két választási forduló között dobják be.

Ez azért akkora baromság, hogy még a polelit köteles példányából, Kövér Lászlóból is előcsalta a Móka Mikit, pedig neki aztán tényleg annyi humorérzéke van, mint egy ácsszekercének. Mindenesetre a "feketeöves kommunista" kifejezés megalkotásával Kövér váratlanul belopta magát a szívünkbe.

Bencsikes észjárással morfondírozhatnánk azon, hogy vajon milyen összeesküvés révén kerültek ezek a nevek a kitüntetendők közé, hogy tán épp Deutch-Für titkosügynökei kevertek a névsorba néhány súlyosan kompromitált figurát. Hogy az a párt, amely elkeseredetten próbál kikecmeregni saját múltjának pöcegödréből, hogyan lehet ennyire ostoba/cinikus?

Maradjunk még az összeesküvéselméleteknél és a várható jobbos előretörésnél: az előbbiekhez még vegyük hozzá a forint összeesését, amely a többnyire euróban eladósodott lakosságnak a törlesztőrészletek látványos növekedését jelenti majd, és hirtelen mindenki roppant adekvátnak érezheti az óriásplakátokon sopánkodó melós/családanya/nyugdíjas sikolyát: rosszabbul élünk, mint négy éve. Meg kell állapítanunk, hogy bőven bejött az a forgatókönyv, amely már másfél évvel ezelőtt is igen népszerű volt Gyurcsány Ferenc környezetében, tudniillik hogy Járai bankelnök, mint a Fidesz rég fölébresztett ügynöke képes lesz úgy alakítani a monetáris politikát (a nyakára ültetett monetáris tanács ide vagy oda), hogy pont a választások előtt szakadjon be a forint. Mit tesz Isten, beszakadt.