Orbán Viktornak már megint igaza van

Mottó: "Arra kérünk minden hazáját szerető demokratát, hogy mondjon nemet az Árpád-sávos követelésekre. Mondjon nemet úgy, ahogy ez a demokráciákban szokás: állásfoglalásával, magatartásával, az október 1-jei választásokon pedig szavazatával."

Orbán Viktor megmondta. Sokan sokáig tiltakoztak az ellen, amit megmondott. Most már más ellen tiltakoznak.

A Fidesz elnöke azt mondta meg, jó előre, hogy október 1-jén nem pusztán Demszky Gábor és Tarlós István - vagy Gyöngyösi Lajos, Király Edit és Tóth Béláné - közül választjuk ki a szavazófülkék úgynevezett magányában a legalkalmasabb, netán a legkevésbé alkalmatlan személyt. Hanem ikszeinkkel azt is kinyilvánítjuk, elégedettek vagyunk-e a kormánnyal, vagy sem.

Erre mondták sokan sokáig, hogy komplett hülyeség, az október 1-jén leadott szavazatoknak önmagukon túlmutató jelentőségük nincs. Az országgyűlési választásokon döntünk arról, ki kormányozza az országot, az önkormányzati választásokon arról, ki irányítsa a helyhatóságokat, és kész. Semmiféle népszavazás nem lesz.

Alkotmányjogilag tényleg nem. Attól, hogy Antall Józsefet és az MDF-et nagyon megverték 1990 őszén, a miniszterelnöknek és kormányának nem kellett elhúznia. Mondjuk, a továbbiakban nehezebb dolga lett, mint addig, noha addig sem volt könnyű. Attól, hogy 2004 júniusában a Fidesz laposra pofozta az MSZP-t az európai parlamenti méredzkedésen, Medgyessy Péter még vígan kormányozhatott volna tovább dettó. Más kérdés, az MSZP-ben és az SZDSZ-ben ekkortól kezdték el úgy látni, ezzel az emberrel nem szabad nekifutni 2006-nak. Aztán rövidesen - a rendszerváltás óta először - megbukott egy miniszterelnök.

Hát persze, hogy minden pártnak rettenetesen fontos október 1-je. Még ha nyilvánvaló is, hogy az eredményeket a különféle szintek és körülmények - főváros, polgármesterek, közgyűlések, képviselő-testületek, függetlenek - miatt különbözőképpen is lehet magyarázni. Minden alakulat megtalálja majd azokat a számokat, amelyek az ő sikerét és helytállását fogják bizonyítani.

Ami borítékolható volt, bekövetkezett: eljutottunk odáig, hogy azok is többnek mondják október 1-jét, akik a leghangosabban tiltakoztak Orbán népszavazásos felvetése miatt. Például a mottóban idézett nyilatkozat aláírói. Például az SZDSZ, amelynek friss kampányszövegében ilyen mondatok vannak: Magyarországról szavazatok fognak dönteni. Október 1-jén szavazzon a liberális jelöltre és az SZDSZ listájára.

Egyforma lett az olvasat hirtelen.

Azonban a szép az, hogy minden választópolgár annak tekint bármit, aminek jólesik. Ha tetszik, önkormányzati választásoknak, ha tetszik, népszavazásnak. Ezért ha a drága olvasónak úgy tetszik, mondhat igent, ha úgy, nemet. Demszkyre vagy Tarlósra. Gyöngyösi Lajosra, Király Editre vagy Tóth Bélánéra. Vagy akár Orbán Viktorra és Gyurcsány Ferencre, amennyiben nevüket-ábrázatukat oda tudja képzelni a szavazólapokra. Sőt otthon is maradhat akár.

A politikai következményekre pedig néhány hónap múlva térünk vissza. És majd akkor állapítjuk meg, mi is volt, ami pillanatnyi állás szerint három nap múlva lesz. Hogy következmény vagy előzmény. Utólag úgyis könnyebb okosnak lenni.