Új egyensúly, mi?

Mi kell nekünk? Egyensúly, az kell. De csak ha új. És hozzá öncsalás, nem kicsi.

Az új egyensúllyal azt hazudjuk magunknak - azt hazudják nekünk -, hogy volt már egyensúly, csak most nincs, elmúlt, nyoma veszett, felborítottuk, kiömlött. Ez nem igaz. Nem volt. A magyar költségvetés emberemlékezet óta nem volt egyensúlyban, a kiadások mindig meghaladták a bevételeket, lyukakat kellett toldozni, trükközni kellett, aztán magyarázkodni nagyokat. Hazudni.

A kormány 2004 óta készít konvergenciaprogramokat, amelyek azt hivatottak megmondani, mikor lesz eurónk, hogyan, milyen gazdaságpolitikai pályán jutunk el odáig, hogy ne kelljen átváltással bajlódni, ha átmegyünk Párkányba sörözni, az olasz tengerpartra fürdőzni, Ausztriába tankolni. Sosem mondták meg, a gazdaságpolitikai pálya soha nem teljesült, mindig alábecsültük a hiányt, túlbecsültük magunkat.

A kormány olyan, mint a rossz tanuló: nemcsak megbukik minden vizsgán, mindig reménykedik is abban, hogy sebaj, a következőn átdumálja magát. Aztán nem. Februárban olyan történt, amilyen EU-tagállammal még nem - visszadobták a konvergenciaprogramot. Kimondták: kapunk még esélyt. Egyet. Hogy porhintés nélkül megmondjuk, hogyan lesz. Mint amikor az egyetemen valaki kap még egy utolsó lehetőséget, rektori engedélyes utóvizsgát a vizsgaidőszak után.

A rossz tanuló, ha van egy kis esze, ilyenkor tényleg megpróbálja összeszedni magát. A kormány a könnyebb ellenállás felé ment, mert hát a régi reflexeket nehéz legyőzni. A konvergenciaprogram múlt héten közénk szivárgott munkaanyagában azt írták: "Az új kormány csak a megalakulását követően, az év közepén tudott érdemben reagálni a magasabb hiányra" - miközben a megalakult új kormány mégiscsak ugyanaz, mint az elődje volt. Jó, mondjuk, hogy az csak egy munkaanyag volt.

A kedden közzétett 18 oldalas, Útban a fenntartható növekedéshez című dokumentum viszont már hivatalos, a kormányfő sajtótájékoztatóján osztották ki. Mit olvasunk benne? Azt, hogy az államháztartás hiánya azért olyan magas a választási években, mert "az évtizedek óta változatlan struktúrában működő állam (...) olyan kiadásnövekedést kényszerít ki, ami rendre felborítja a létrehozott egyensúlyt". A létrehozottat? A deficit 2002 óta nem tudott 5,4 százalék alá csökkenni, és 1994 óta összesen is csak háromszor volt alacsonyabb. A bűvös 3 százalékos célt 2001 óta nem sikerült megközelíteni. Milyen egyensúlyról beszélünk?

Tudom, újról. Ez ilyen kormány. Új kell neki. Nekünk.