Ede keze hosszú

Számomra ízléstelen, különösen aljas indokból elkövetett halottgyalázásnak, a Blikket hazai pályán legyalázó bulvárzsurnaliszta trükknek tűnik Teller Ede állítólagos üzenetének posztumusz megjelentetése a jóhírére oly nagyon - jegyezzük meg: a hazai sajtóviszonyok ismeretében jogosan - kényes Népszabadságban. Ízléstelen akkor is, ha a belpolitikai marakodás tárgyát képző, 400 szavas budapesti hunglishban megfogalmazott politikai végrendelet valóban Teller közlésre szánt véleményét tükrözi, duplán ízléstelen és etikátlan ha - ahogyan a néhai professzor magyar származású titkára emlékszik - Teller utolsó napjaiban kikosarazta a szájába adott véleményt "lejegyző" régi biográfusát, a budapesti újságíró Zeley Lászlót, mondván hogy momentán nincs képben a magyar belpolitikában.

A Blikket hazai pályán legyalázó bulvárzsurnaliszta trükknek tűnik

A gyorsan eszkalálódó polémiával lépést tartani képtelenek számára foglaljuk össze a fejleményeket: a Népszabadság által közölt levelet Teller munkahelye, a kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratory hétfőn "teljes hamisításnak" minősítette, később kiderítették, hogy az állásfoglalás iránt tudakozódó Zeley kérésére "kerítettek egy magyart", aki a néhai prof dolgozószobájában talált is valamit, amit visszafaxolt az újságírónak. A Népszabadságban "a világhírű atomtudós utolsó állásfoglalása Magyarországról" alcímmel megjelent írásról azóta kiderült, hogy valódi szerzője - saját bevallása szerint - Zeley, aki szerint Teller az üzenetet telefonon "szinte diktálta", majd ő azt lefordította angolra, elfaxolta Tellernek, aki a számára postai úton eljuttatott, aláírt névkártyákkal jelezte hogy hozzájárul a közléshez.

Ehhez képest a néhai prof magyar nyelvű levelezését intéző titkára úgy emlékszik, hogy Teller közvetlenül halála előtt elutasító levelet diktált Zeley a Népszabadság nevében érkezett megkeresésére, a névjegyeket pedig "a professzor nevében ajándékba szánt könyvekhez, dedikáció helyett" küldte. A "kerített magyar", Rozsnyai Balázs nyugdíjas fizikus, Teller korábbi munkatársa tehát minden bizonnyal Zeley angol nyelvű faxát találta meg, lektorálta, fordította vissza magyarra és faxolta el Zeleynek, a hazai közállapotok ismerete nélkül, jóhiszeműen. Az egész ügy kulcsfigurája, Zeley viszont azt állítja, hogy "a magyar nyelvű tervezetet nem őrizte meg". Pech, pedig végre megtudhattuk volna, mennyivel pontosabban fordítanak - ő meg Rozsnyai - Karinthynál.

Végre megtudhattuk volna, mennyivel pontosabban fordítanak - ő meg Rozsnyai - Karinthynál

A dolognak azonban van ennél egy sokkal fontosabb tanulsága is, ami elég nyilvánvaló. A tellerezést - is - a Fidesz kezdte anno, mikor tavaly, a két választási forduló között a Kossuth téren rendezett mozgósító naggyűlésen Solymosi Frigyes akadémikus felolvasta az idős békeharcos állítólagos levelét, amelyről később éppen a Népszabadság - feltehetően éppen Zeley segítségével - derítette ki, hogy az eredetileg semlegesnek szánt, két kérdésben megfogalmazott állásfoglaláshoz jócskán hozzáírtak az egykori kormánypárt píáremberei. Ezt a gusztustalan és nem túl eurokonform trükköt irigyelhette el a Népszabi, amely - ha jól figyelek - újabban nem csak tudósítja, hanem csinálja is a kormányzati kommunikációt. A különbség talán csak annyi, hogy Teller akkor még élt, és háríthatott.

Az lehet, hogy - Gál J. kormányszóvivővel szólva - a Fidesz azóta "nem tanult, és nem felejtett semmit", a régi-új hatalom körül sürgölődő, a Fidesz kommunikációs sikereit irigylő szoclib médiaszakik viszont pont azt tanulták meg és felejtették el, amit nem lett volna szabad: levették például az "elemi közösségi szolidarítást" a közelálló párttal, és kikukázták többek között azokat a korábban axiómának tekintett újságírói alapelveket - például a forrás ellenőrzésére gondolok - amelyek megakadályozhatták volna, hogy ekkora sallerba fusson a Népszabi. Seres Lacinak például teljesen elment a józan esze: szerinte sok főállású publicista megirgyelhetné a Tellernek tulajdonított levél "precíz és világos" fogalmazását - szerintem Zeley a saját nevén sehol nem aratott volna sikereket ezzel a közhelygyűjteménnyel, ráadásul középfokú angol nyelvvizsgával megállapítható, hogy a "very big political chaos" nem egy emigráns lángelme szavajárására vall.

Ha egyáltalán lángelmének tekinthető néhai Teller Ede

(Ha egyáltalán lángelmének tekinthető néhai Teller Ede, akinek vélelmezett jó hírnevével immár a második pitiáner magyar kurzus próbálja - akár hamisítás árán is - legitimálni magát: a Fidesztől még Corvin-láncot is kapott "a világhírű atomtudós", a vezető természettudományos szaklapok szűkszavú nekrológjai viszont csak "ellentmondásos életútról" beszélnek, méghozzá nem véletlenül. De - Illés Zoltánnal szólva - halottról jót vagy semmit, úgyhogy - Illés Zoltánnal ellentétben - itt most pontot teszünk.)