Az adott világ varázsai
„Száz éve született jövőre a nagy magyar költő” [...]
„Jövőre született száz éve az öngyilkos költő” [...]
„Önkezével vetett véget jövőre a száz éves költő” [...]
„Jövőre száz éve született a tisztázatlan vonatbalesetű fiatal költő” [...]
„Ki áll jövőre a száz éve gyilkos tehervonat mögött?” [...]
„Padlón a MÁV”
(Parti Nagy Lajos)
El kéne felejteni József Attilát. Becsukni a kötetet, és föltenni a legfelső polcra, a hátsó sorba. Azt a szerencsétlent, aki ezeket írta, olyasmiért verik, amit soha nem tett volna. Már minden barát, költőtárs és hiába szerető elmodta százszor, hogyan találkozott Attilával, és minden versét elszavalták már legalább eggyel többször, mint kellett volna. Volt már minden politikai senkiházi plakátja és minden dalnok alapanyaga. Nem kéne több tábortüzi gitározni valót, performanszot, kórusművet, bölcsődalt és rapnyálat írni belőle. Nem kéne többet csárdást, kólót, balettet és rock and rollt táncolni rá. Nem kéne idézni, és nem kéne hivatkozni rá. Nem kéne elemezni és magyarázni. Nem kéne válogatott kiadás, díszkiadás, összkiadás, kritikai kiadás. Nem kéne hanglemez, dokumentumfilm és videoklip. Nem kéne meghatódni tőle, nem kéne megérteni. Nem kéne szeretni, nem kéne utálni. El kéne zárni a csapokat. Elhajtani a francba.
Ne szavalják nonstop, és ne szavalják versenyben. Ne szavalják sehogy. Ne nevezzenek el róla semmit, és ne írják föl semmire. Ne mondják meg, hogy mit ér, és ne modják meg, hogy milyen. Ne írjanak József Attila-tanulmányokat, és ne tartsanak József Attila-konferenciákat. Nem kell áhitat, nem kell imádat, nem kell szentté avatás. József Attila nem pápa, szarul mutat a ravatalon.
Egyébként is, száz év, az semmi. Minek ez a felhajtás? Egyáltalán, ki ez az alak? Mosóporkreatív? (Undorító, hogy ezt is megírta.)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
