Összeszikrázik a konfliktuskő

Bezzeg amikor még Petőfik, Adyk, Kosztolányik írták az újságokat! – régi sirám ez; az a veleje, hogy a mai skriblerek pocsékul írnak. Hát, egy fenét! Mai lapszemlémet bizony tökéletesen hazavágta néhány Parnasszust ostromló műalkotás. És nem ám az irodalmi mellékletből vagy a versrovatból. Jöjjenek, aléljanak velem! (Csak ne a hőségtől – bár az se volna haszon nélkül való, hiszen ahogy Magyar Hírlap címe felvilágosít: „Támad a meleg, akit megüt a hőguta, nem fizet vizitdíjat”.)

Népszabadság, 2. oldal: „MSZP-s kiszavazóshow – A parlamentben megtört a koalíciós idill”. Jó cím, figyeljük meg a kiszavazóshow modern metaforája és az idill ódon zamata közötti finom stiláris feszültséget. Ezt a technikát a szerző később is virtuózan kezeli:

„A parlamenti zárószavazások idején viszont megtörik az idill: a szocialisták gyakran »falnak vezetik« a szabad demokrata verziókat, a saját elképzeléseiket verik keresztül. Így kérdéses, mit ér az a szocialista vezérkari vélemény, miszerint az SZDSZ tíz pontja nem az ördögtől való, sőt támogatható – legfeljebb nem most, hátha később elenyészik.”

Idill, vezérkari, miszerint, ördögtől való, elenyészik egyfelől, falnak vezet, keresztül ver másfelől. Tökéletes. Kár, hogy a szerző nem bízik eléggé irályának hatóerejében, és agyon-idézőjelezi a műalkotást. „»Humánerőforrás-racionalizálási« ügy a közoktatásban is akad”, „az olykor túlzottan kiterjedt »segédapparátus«”, „A »szoci« válasz”, „Kérdés, mennyit nyom a latban ez az »elvi igen«”. Minek ez? Az elvi igen a latban úgy jó, ahogy van, nem kéne idézőjelekkel üzenni, hogy – mit is?

„A nagy ügyek mellett számos »apróság« is megoldásra vár, s ezek közül szintén jó néhány »konfliktuskő« lehet a kormánypártok közös útján” – hát nem egy Kazinczy?

„Szintén összeszikrázhat a két párt az ügynöktörvény kapcsán.” Én, mondjuk, a kapcsán helyett (száradt volna le a keze, aki először leírta) az ügynöktörvény kováját vagy galvanikus feszelyét írtam volna, de így se rossz.

Sok ilyen szépség van még a mai Népszabadságban – Hőségben feketébb a gyümölcsszezon, Cukorért kiáltanak az idei lekvárok, Etruszkok a toszkánaiak és teheneik –, de időnk és terünk kevés, és van egy műalkotás a Magyar Nemzet 14. oldalán, amit legszívesebben az első betűtől az utolsóig lemásolnék. Már a címe is költemény: „Német szinglis krimi ring a Dunán”. Heverek a padlón aléltan.

„Szerelmes volt a Nyugatba a Kádár-korszak és persze az egész keleti tömb politikai elitje. Másképp volt belé [belé!] szerelmes, mint a farmernadrágra, rockkoncertekre, kék útlevélre áhítozó langy ellenzék, a káderek alig titkoltan és gyűlölve szerették innen a szociból a kapit. [...] A rendszerváltás utáni magyar provincialitásból már hiányzik a fülledt szerelmes gyűlölet [...] A régi, kedélyesen fülledt Bécs, a tüchtig, mértéktartó osztrákok, az import dzsánkik és a fukszos bűnözők, ha találkoznak is egymással a filmben, annak se füstje, se lángja. Szépséges, és a magyar néző számára is otthonos dunai snittek helyett impozáns motorcsónakokon divatlapokból kivágott, belőtt frizurás fiú-lány nyomozó párok száguldoznak nagytotálokon. [...] Amivel azért mégiscsak meg tudták fejelni a jellegzetesen steril amerikai szingli nyomozósdit, az az elvált, vajszívű, anyáskodó rendőrnő alakja.”

Az idézetben a kiemelések tőlem származnak, és csak utalásképpen jelzik, milyen finom stiláris eszközökkel lehet egy német–osztrák tévésorozat ürügyén kifejteni az erkölcspolitikai tutifrankót.

Még csak annyit a Nemzetből, hogy Franco Julianus Árpád Gellért Nero „újra itt”, és ebből az alkalomból elárulja titkát: egykor trombitaművész szeretett volna lenni. Szerencsére nem lett, a trombitatanárokkal ui. jobb vigyázni, két oldallal odébb ezt olvasom: „A Bihari kistérség EU-forrásai körül bábáskodó helyi vidékfejlesztési iroda élére – számos szocialista expolgármester, volt képviselő sorstársához hasonlóan – egy parlamentből kibukott MSZP-s zenetanár kerül. Ő egyébként trombitát tanít, ám most uniós pénzeket osztana, vagy megfújna?”

Más. A Blikk 9. oldalán van egy kép Szörényi Leventéről (62) és Bródy Jánosról (61). Ez van aláírva: „Szörényi Levente (balra) és Bródy János...” Sic transit.