Komparatív horoszkópszintézis

Ma, 2007. május 15-én szerzőnek – mérleg lévén – a következő tételek állnak rendelkezésére, hogy elhelyezhesse magát a téridő kavargó homályában, és agyában tiszta fények gyúlván, túllépve mintegy a káoszelmélet és a fuzzy logic tévútjain, meglássa az utat, mely vezet valahonnan valahová.

„Okosan tenné, ha gyakrabban éreztetné partnerével az iránta érzett szeretetét és összetartozásukat. Tanfolyamon szeretné továbbképezni magát. Ha ilyesmire lehetősége adódik, feltétlenül éljen vele.” (busz)

„Ég a keze alatt a munka, de ezzel nem feledteti gondjait. Nehezére esik nemet mondani, pedig így múlik egy szerencsés időszak, amikor foglalkozhatna gyermekeivel. A pénz nem minden. A szeretet mindent pótol.” (Színes Bulvárlap)

„Üzletemberként, kereskedőként fontos gondolnia arra, hogy az emberek szeretnek álmodozni. Ha tehát el akar adni valamit, biztosan tudnia kell, hogy vevői mire vágynak.” (Blikk)

„Problémás helyzetben figyelje meg saját viselkedését[,] és próbálja meg elfogadni, mint az adott pillanatban Ön részéről nyújtható maximumot[,] és nem mint hibát!” (Velvet)

„A téntekből le kellene vonnia a megfelelő következtetéseket, és nem szabad tovább rágódnia rajta! Felejtsen el minden kellemetlen momentumot, és nyisson teljesen tiszta lapot.” (Napi Ász)

Kis bökkenő, hogy szerzőnek fogalma sincs, mi az a téntek. A helyzet tehát problémás. Szerző ezért a csillagok útmatatásait követve megfigyeli magát, jól. Ez rágódásnak hat, amit, ugye, nem szabad tovább folytatnia (hogy mikor jön a tovább nem, még kutatások tárgyát kell képezze), és felejt minden kellemetlen momentumot. Ez némileg ellentmond a neves kognitivista nyelvész, George Lakoff kísérleteinek, miszerint nem lehet akarattal nem gondolni az elefántra, de ezt is a részünkről-tőlüntől-általunk nyújtható maximumok listájához csapjuk (nem bug, fícsör), és már nyílik is a teljesen tiszta lap. Nincs is rajta egyetlen árva téntek sem.

A következőkben ez a folyamat – problémás helyzet felbukkanása, majd kellemetlen momentumból maximummá transzformálása és felejtés általi eliminálása – iteratív jelleget ölt. Ezen az úton múlik ki az a felismerés, hogy az ember üzletember ésvagy kereskedő. Ami különben tényleg jelentős életpálya-módosító hatású momentum volna, ha nem adna okot egyúttal a rágódásra is, és ezért nem kellene a már ismertetett processzus megismétlésével eliminálni. Ettől viszont nem gondolkodhatunk azon, miről álmodoznak az emberek, bár ezt szívesen tennénk.

Mint láthatják, ég a kezünk alatt a munka, csak úgy füstöl. Mert nehezünkre esett nemet mondani, ami, ugye, kellemetlen momentum, tehát a fent leírt módszerrel elimináltuk, vagyis dolgozunk, ami megint csak kellemetlen momentum, nyújtható maximummá transzformált hiba, mondhatnánk, tehát elfelejtjük, és nyitunk egy tiszta lapot, amit eladunk az álmodozó embereknek.

A bevételtől persze nem leszünk boldogak. Rohanunk tehát éreztetni partnerünkkel összetartozásunkat. Meg foglalkozni gyermekeinkkel. Ez megint kellemetlen momentum, mert a szerző gyerekei már fölnőttek, és körülményes összekaparni őket egy kis foglalkozásra. Vagyis megint elfogadjuk a helyzetet mint ennen maximumunkat, és eliminálunk a tiszta lapig.

És akkor már csak a szeretet gyakori éreztetése van hátra, ami végre nem tűnik problémásnak. Ha látnak egy szeretetéreztetés-tanfolyamot, szóljanak.