Az internet arca

Beleborzongtam. Végre egy értelmes pályázat: le kell rajzolni az internetet.

Az Informatikai Érdekegyeztető Fórum és az Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda "arra ösztönzi a gyerekeket és a boldog lelkű felnőtteket, a műkedvelő kicsiket és nagyokat, a kezdő és profi designereket, hogy rajz (festmény) vagy egyéb formájában mutassák meg, milyennek képzelik el az Internet arcát, alakját, kukacmentes szimbólumát".

Pályázom is, persze. A "boldog lelkű felnőtt" kategóriában indulok, szigorúan kukacmentes szimbólummal. Úgyis tudtam, hogy a kukaccal le kell számolni. A kukac az internet megrontója. A kukac (@) valójában fallikus szimbólum, ráadásul a rosszabbik, kunkorodós fajtából. A kukac a kiskorúakat taszítja, a nagykorúakat frusztrálja. Tényleg le a kukaccal! Első pályázati tervem a vonal (--), ami csak látszatra vonal, valójában egy kiegyenesített kukac. Esélyes, mégis elvetem. Nem elég ütős.

Pályázni egyébként is úgy az igazi, ha az ember elképzeli a többi pályázót. És nyilván nem űbermencsnek képzeli őket, hanem tehetségtelen kis vakarcsoknak, akiknek se víziójuk, se kézügyességük, se rendes eszközük: ceruzájuk 6H-s, papírjuk tízfilléres, radírjuk cseszlovák.

Ott ülnek a műkedvelő kis vakarcsok, és rajzolják az internetet. Szántja a 6H-s grafitirón a félfamentes papírt, néha fel is tépi a nagy igyekezetben. Fej félrehajt, nyelv kidug. Lerajzolódik az internet. Sok millió szerver, rúter, hab, kábel, végpont és alállomás: lehet, hogy ki se fér egy tízfilléres rajzlapra az egész. Egyszerűbb feladatot kellett volna adni. Mondjuk hogy rajzold le a televíziót. A fantáziátlan, tehetségtelen kis vakarcs persze lerajzol egy kockát, a tetejére meg odabiggyeszt egy V betűt, mondván, hogy az az antenna, és akkor jól el lehet zavarni, hogy itt nem erről van szó, hanem valami többről. Vagy kevesebbről, mert a kevesebb több.

Tépelődöm. Nyerni akarok. Tudom, hogy a rajznak egyszerűnek kell lennie, ugyanakkor emblematikusnak. Nem szabad túlspilázni, de az üzenet menjen át. Eleresztem magam. Szárnyalok. Felülemelkedem architektúrán, hierarchián és topológián. Az internet leglényegét akarom megfogni: Mit is jelent nekem, igen, nekem, a webóceán , az adatsztráda, ez a csoda, ami egyszer és mindenkorra átstrukturálta az információhoz való viszonyunkat, ami úgy termékenyítette meg a szellemi meddőségbe veszett emberiséget, mint annak idején az áradó Eufrátesz Mezopotámiát?

Pályázni nehéz. Túl egyszerű lenne a dolgom, ha csak azzal foglalkoznék, hogy nekem mit jelent az internet. Kicsiny csemete vagyok csak a felhasználók rengetegében. Univerzalitásra kell törekednem: mit jelent mindenkinek az internet? Mire használjuk valójában? Mi az a megfoghatalan attribútuma, ami miatt a Word (tm) még mindig nagybetűsre javítja már magát a szót is, akárhányszor leírjuk? Mire keresnek a legtöbben a Google szerint?

Megvan. Szántja a 6H-s grafitirón a papírt, fel is tépi a nagy igyekezetben. Fej félrehajt, nyelv kidug. Takarodjanak a kis vakarcsok. Készül az én internetem. Először egy rombuszt rajzolok, a csúcsára állítva. Hátralépek, méregetem, hunyorítok, megkerülöm. Nem jó. Kevés. Több kell. Húzok bele egy függőleges vonalat: alakul. Megveregetem a vállam, igen, tovább, ezen a vonalon. A rombuszt újabb vonásokkal egészítem ki, és lassan alakot ölt az internet. Végül felteszem az i-re a pontot.

Tudom, hogy győztem. Lerajzoltam a lerajzolhatatlant, megfogtam a megfoghatatlant. Ahogy Keats egy görög vázába sűrítette az univerzumot, ahogy Rilke meglátta az Apolló-torzóban az élet értelmét, úgy sikerült nekem egyetlen szimbólumban láttatnom a virtuáliát magát.

A Szép: igaz s az Igaz: szép. Du musst dein Leben ändern.

Rajzoltam egy pinát.

Beküldtem. "Elektromos úton", ahogy kérték.

Kijelentem, hogy a beküldött pályamű időben, területileg és terjedelmében korlátlan felhasználói jogát az Informatikai Érdekegyeztető Fórumra ruházom, aki az alkotást szabadon felhasználhatják bármely formában, de elsősorban publikációkban és az Internetet népszerűsítő kiadványokban a nevem feltüntetése mellett.