Legalize Mónus!

1997. december 12-én éjszaka egy felháborodott újságíró felhívta Kóka Jánost, az Elender vezérigazgatóját, és élénken tiltakozott amiatt, hogy Adolf Hitler Mein Kampfjának magyar fordítását reklámozó weboldalt hostol a szolgáltató. Kóka azonnal eltávolíttatta az oldalt a szerverről, és ezzel az ügyben két évvel később született jogerős ítélet szerint 70 ezer forint erkölcsi, és 25 ezer forint vagyoni kárt okozott a webcímet a Délmagyarország és a Délvilág napilapokban hirdető fordítónak, aki érvényes szolgáltatási szerződéssel rendelkezett, és havidíjat fizetett az Elendernek a tárhelyért.

Mónus Áron, egykori párizsi matematikatanár, repatriált gazdálkodó, megszállott pereskedő és a legnagyobb magyar Hitler-fordító ugyanis nem hagyta annyiban a dolgot, és szerződésszegésért beperelte a szolgáltatót. A Mein Kampf magyar terjesztését 1997-ben betiltó Fővárosi Bíróság nem rendelkezett az internetes közlésről, ráadásul a weboldalon csak egy megrendelőlap szerepelt, nem Hitler Angliában és Amerikában szabadon közölhető szövege, amelynek magyar fordítását Mónus egy brit kiadónál, legálisan jelentetette meg, angol nyelvű kiadását pedig például a CEU budapesti könyvesboltjában is meg lehetett kapni.

"Egy szabad országban kis példányszámban fogy, és nem sok vizet zavar: a zsidókat nem egy könyv, hanem egy könyvégető rezsim vitte el"

A bíróság a hirtelenjében eltávolított honlap tartalmát egyébként nem is vizsgálta, abban viszont igazat adott a hódmezővásárhelyi fióknietzschének, hogy egyéb szabályozás híján a szolgáltatói szerződés a mérvadó, aszerint pedig az előzetes figyelmeztetés, és a 30 nap felmondási idő még a holocaust-tagadóknak is kijár. A kormánypárti sajtóban egyre kevésbé burkoltan zsidózó Bayer Zsolt idős elvbarátja, weboldalán a zsidó szabadkőművességről saját gyártmányú összeesküvéselméletet ("Összeesküvés: a nietzschei birodalom") is promotáló szerző az oldalt külföldi szerverekre menekítette, és utánvéttel továbbra is megrendelhetjük tőle a fasiszta diktátor első kötetét - amely egy szabad országban kis példányszámban fogy, és nem sok vizet zavar: a zsidókat nem egy könyv, hanem egy könyvégető rezsim vitte el.

A gondolatrendőrség és a netcenzúra tehát egyelőre nem működik, és ez így van jól akkor is, ha egyesek nem akarják észrevenni, hogy az ordas politikai eszmék árfolyamát (is) épp a tiltás veri felfele - emlékezetes hogy a kanadai holocaust-tagadó Ernst Zündel weboldala egy hasonló cenzúrakísérlet után liberális, szólászabadságpárti amerikai egyetemisták szervereinek tucatjain bukkant fel. Ezt még Mónus is elérheti: magyar zsidó szervezetek jelentőségét messze túlértékelve démonizálják, és ilyen módon az internetnél jóval hatékonyabban adják a nyilvánosság lovát az idős könyvkiadó alá, akinek lételeme, ráadásul ingyenreklám a jogi csetepaté.

"Magyar zsidó szervezetek jelentőségét messze túlértékelve démonizálják, és ilyen módon az internetnél jóval hatékonyabban adják a nyilvánosság lovát az idős könyvkiadó alá"

E sorok írója is egy rágalmazási per feljelentettjeként keveredett a Mónus-ügybe, miután 1998. január 10-én a közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában elítélte az önjelölt cenzor szerepébe keveredett szolgáltatót, és síkra szállt Mónus Áron szólásszabadságáért. Nagy nyilvánosság előtt megrágalmazva mégsem a szolgáltató érezte magát, hanem a paranoid zsidókutató, aki a műsorban elhangzottaknak tulajdonította, hogy másnap halálos fenyegetést tartalmazó e-mailt kapott, ezért a vásárhelyi seriffnél legott feljelentette az összes nyilatkozót.

Miután a bíróság által 2001. július 17-re kitűzött személyes meghallgatáson a négy feljelentett nyilatkozó közül Nyírő András és Majsai Sándor Gábor a távollétével tüntetett, Kóka János pedig az ügyvédjével képviseltette magát, a tárgyalás fókuszpontjába szerény személyem keveredett. A bírónő, miután hosszan és sikertelenül győzködte Mónust a per lefolytatásának értelmetlenségéről (a többi feljelentett sem rágalmazott, de még csak nem is náciztak), felolvasta rádiónyilatkozatom "a Mónus Áron által beadott TDK hangszalag A oldaláról" készült átiratát, majd abszurd fordulatot vett tyúkperünk: a felperes úgy döntött, megkegyelmez nekem, ha ezt a jó kis eszmefuttatást jó nagy nyilvánosság előtt megismételem.

"A Tisztelt Bíróságnak, a többi kedves feljelentettnek és Mónus Áronnak előállítás terhe alatt kívánok további jó szórakozást"

Kérdésemre, miszerint ha én ezt a továbbra is sajátomnak vallott gondolatsort újra a nyilvánosság elé tárom, mi garantálja, hogy a megszállott pereskedő hírében álló feljelentő (Rapcsák Andrást például kilencszer juttatta a mentelmi bizottság elé) nem nyújtja be újra, ugyanilyen alapon a keresetét, és nem citál ismét a törvény elé, a bíróság erélyesen figyelmeztetett: a tárgyalóteremben nem áll jogomban hangosan röhögni, továbbá nem áll jogomban minősíteni a felperes ajánlatát. Elfogadom, vagy októberben újra találkozunk. Elfogadtam, tessék:

"Az internetnek van egy olyan demokratikus jellege, ami mindekit szólni enged. Ezek közül nem vehetjük ki azokat az eszméket vagy információkat, amiket mi károsnak gondolunk, mert ha nem cenzúrázunk, maximum az történik, hogy néhány szélsőséges csoport kirakja nézeteit, és azt hetente néhány tucatnyian véletlenül megnézik. Ez ugyanolyan, mintha az utcán röplapokat terjesztenének, nem lesz igazából hatása. Ugyanakkor, ha az államok törvényeket hoznak, internetcenzúra törvényeket, akkor megkezdődhetnek az interneten is a politikai meccsek, hogy kit engedünk szólni, és kit nem. És ez szerintem sokkal károsabb annál, mint hogy mondjuk, Mónus Áron a Mein Kampfot hirdeti egy eldugott weboldalon."

A Tisztelt Bíróságnak, a többi kedves feljelentettnek és Mónus Áronnak előállítás terhe alatt kívánok további jó szórakozást.