János Pál Szupersztár

Tessenek mondani még egy olyan élőlényt, tárgyat vagy fogalmat, cselekvést, történést vagy létezést, ami annyi embert terelt egy helyre, amennyit II. János Pál halálhíre Rómába.

Lehet gondolni bármire, egy-egy rég feloszolott majd sebtiben újjáalakult bojbend koncertjére, a Téli Palota ostromára, gazdatüntésre, nyilvános akasztásra, vb-döntőre - akkora nyájat, amekkora a Szent Péter térre gyűlt virrasztani, halottat látni és temetni, soha nem látott együtt a világ. Népszerűségét tekintve II. János Pál képes volt arra, hogy egyszerű földi helytartóként még magát az ötletadót, Jézus Krisztust is lenyomja: ha az utolsó vacsorán annyian lettek volna, mint amennyien a pápa halálát várva Rómába gyűltek, a reneszánsz festők ínhüvelygyulladást kapnak, mire megfestik a tömeget. De a laikus sztárok legnagyobbika, David Beckham sem tudná Dávid Ibolyát úgy feleségül venni, hogy ennyi bárányt egybegyűjtsön, egy magára valamit is adó tévéprédikátor pedig a fél karját adná érte, ha egy istentiszteletén csak annyian jelennének meg, amennyien a Szent Péter térről kiszorultak. II. János Pál befuttatta egyházát: lazán megnyerte a hitversenyt.

Azért nyerhette meg, mert II. János Pál maga volt az archetipikus szupersztár. Következetesen, tudatosan vált szupersztárrá, és szerencséje is volt: a szupersztárság minden attribútumával rendelkezett. Ott van rögtön a neve. Rendes sztárnak felvett név dukál, úgy mint Madonna, Prince, Jimmy, Majka, vagy Kozsó. Vagy János Pál. Vagy Lolek, ahogy ifjúkorában becézték a majdani pápát. Rendes sztárnak van jól azonosítható logója - nem véletlen, hogy a kereszttel egy időben Madonna is próbálkozott - és egy rendes sztárnak van kurkászható magánélete - a pápa esetében sportmúlt, csajozás -, amitől emberivé és szerethetővé válik. Ezt a pápát meg is merényelték, ő pedig túlélte, és megbocsátott: kész csoda, hogy még életében szentté nem avatták. És mint minden igazi sztárt, a jósvádájú, médiaképes II. János Pált is profi markentinggépezet támogatta. Nem is gépezet, hanem egy komplett állam, a Vatikán, ami ha kellett, elutaztatta Afrikába hittéríteni, ha kellett, kitartotta az ablakba, a vége felé pedig ügyesebben játszott a világsajtóval, a megszellőztetéssel, a titkosítással, a meg nem erősítéssel és a cáfolattal, mint bármelyik profi pr-ügynökség. Ha ez a gépezet jól végzi a dolgát, a következő pápát már fizetős sms-ekkel választják, a szerencsés nyertes pedig vatikáni luxusutat nyer, fakultatív kézcsókkal.

II. János Pál, a. k. a. Lolek keze messzire, még hozzánk is elért: a halálába majdnem belebukott a magyar közszolgálati televízió elnöke, mert a tévé késlekedve adott hírt róla, az elnök pedig csak másra mutogatással és vezéráldozattal jött ki úgy-ahogy az ügyből. Ha tehát a magyar közszolgálati televízióban valódi, mélyre ható reformra kerül sor, azt is Loleknek köszönhetjük majd.

Ennek is Lolek sztársága az oka. Lolek ugyanis akkora sztár volt, hogy egymás után tették nála tiszteletüket az elvileg az egyház és az állam szétválasztásán fáradozó politikusok, pártállástól és világnézettől függetlenül. Gondoljunk csak Bushra, Clintonra, Orbánra vagy Gyurcsányra - volt, aki repizni ment hozzá, volt, aki megpróbálta kioktatni, de a szupersztár csak röhögött rajtuk, mert megtehette. Nem voltak egy súlycsoportban. Most meg, hogy meghalt, Lolek akkora sztár, hogy még olcsó dvd-változatban is kapható az újságárusoknál, pedig ez a megtiszteltetés kizárólag a legnagyobbaknak jár - aki egy állványra kerül Michelle Wilddal és a Terminátorral, az tényleg örökké él, akárhány koporsóban temetik el.

De Lolek legnagyobb dobása mégsem azok közül kerül ki, amikről tudunk, hanem amikről nem. Lolek ugyanis ténykedése során kinevezett egy titkos bíborost, egy olyat, akiről senki nem tudja, hogy bíboros, valakit, aki bárki lehet, kilétét pedig azért kell titokban tartani, mert veszélyek leselkednek rá, ellenséges környezetben végzi a dolgát, e tekintetben csak találgatni lehet, nyilván buddhistákkal vagy kommunistákkal van körülvéve, esetleg pedofil, és zaklatják a szülők. A titkos bíboros, akiből eméletileg még pápa is lehetne, itt járhat közöttünk. Nem mehetünk ki anélkül az utcára, hogy ne potenciális bíborost sejtenénk, jöjjön szembe rendőr, postás, vasutas. Megmondom őszintén, én Kozsóra gyanakszom. Olyan furcsán viselkedik az utóbbi időben. Sztárallűrjei vannak. A homloktincse sincs meg. Vigyázzanak azzal, aki keresztvetés helyett mutatóujját elhúzza az arca előtt, a homlokától a szája széléig. Lehet, hogy ő a következő pápa.