Csak pártpolitikust ne

Hejhó, plenáris hopplahó,
zöld rét füvében volna jó.

Össznépi értetlenség övezi a szabad demokratáknak azt az „elvi” formuláját, amellyel a köztársasági elnök megválasztása előtti több hónapos hercehurcában oly mereven elzárkóztak Szili Katalintól. Hogy tudniilik nem támogathatnak „pártpolitikust”. A szocik az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy egy ilyen marhasághoz a végsőkig lehet ragaszkodni, és az elemzők és a publicisták is megátalkodottan bizonygatták, hogy hiszen Göncz Árpád is ügyvivő volt az SZDSZ-ben, mi az, ha nem pártpolitikusi funkció? Meghibbantak a szadeszosok? Voltak, akik hosszú listákba szedték Szilinek azokat a megnyilvánulásait, amelyek alapján a liberálisok személyében is simán kigolyózhatták volna (sőt: a szocik is). De a szabad demokraták kínosan kerülték, hogy személyében kifogásolják Szili jelölését, mindig csak a funkciójára hivatkozva utasították el.

Próbáljuk megfejteni hát, mit jelenthetett valójában a „pártpolitikust nem” formula. Amely nem Szili Katalin nevének felbukkanásakor született meg. Ha jól emlékszem, úgy másfél éve, amikor a Medgyessy-kormány egyre mélyebbre dagonyázta magát a száznapos mocsárba, és Kovács László pártelnök körül kezdett hűlni a levegő, akkor merült fel, hogy legyen Kovács köztársasági elnök. A régi jól bevált felfelé buktatás, vagy máshonnan nézve: a kapitány luxusjachton pucol meg a süllyedő hajóról. Akkor mondta a Szadesz, hogy köztársasági elnöknek „pártpolitikust ne”. (Kovács végül az Európai Bizottságban landolt - egy közmegelégedésnek örvendő biztos kilövése és némely kinos energetikavizsga árán.)

És miért lett Szili Katalin a szocialisták államfőjelöltje? Ahogy egy szürke kardigán kerek perec leszögezte a Klub rádióban: azért, mert megígérték neki. Hogy ne zavarja a vizet a Medgyessy-Gyurcsány váltás idején. Ezzel az ígérettel tömték be a mögötte álló csoport száját? Meglehet.

A szociknak ebbe az „előre elbizniszeljük a jobb állásokat” szokásába belegondolva talán megfejthető a „pártpolitikust nem” mögöttes értelme (értsd: valódi jelentése): „mentek ti a francba, a Szadesz nem megy bele olyan játékba, hogy az MSZP bevonja a köztársasági elnöki pozíciót a párton belüli hatalmi heremorzsolásokba”. Más szóval: nem áll ki belső maszopos erőcsoportok egyike mellett sem. Ez világos és tisztességes álláspont, de talán nem nagyon lehet nyilvánosan hirdetni. Mégiscsak koala van. Bár ki tudja, lehet, hogy jobban jártak volna a szabad demokraták, ha magyarán kimondják. (Hacsak nem játszanak egy kicsit mégis a szocik pályáján. Vagy csak labdaszedők a taccsvonalan. Ölég ronda belegondolni.)

Sok elemző látta úgy az elmúlt hetekben, hogy a koalíció pártjai egymás felé száguldva „ki rántja félre hamarabb a volánt” játékot játszanak. De inkább úgy hatottak, mint az idétlen kis Berki–Brand-dalocskában a két kicsi kecske a keskeny pallón. Szarvait szegve. Csakhát valójában nem a két párt ment ölre, mindegyik kecske MSZP-s. A köztársaságielnök-választással megvolt a nagy loccs, szombaton, a rendkívüli kongresszuson lehetne szárítkozni. Bár ahogy kinéz, előbb törölköznek kicsit a szabad demokratákba, aztán baktatnak megint a hegyre fel.