Sólyom végveszélyben

Nagy az öröm a haladó értelmiségben. Gyurcsány Ferenc macskanadrágos léptei úgy ébresztik öntudatra a végeláthatatlan latolgatásba belepókhálósodott agyakat, mint az Auróra ágyúi. Igaz, az öröm még mindig a kárörömből, sőt néhol a félelemből ered, miszerint ez a fiú végre helyrerakja Orbán Viktort, illetve lehet, hogy kicsit demagóg, de legalább nem fasiszta, tehát nem kell többé rettegni a nacionalista-teokrata hordáktól.

Hogy aztán melyik helyre is rakja Orbán Viktort a kavarodó vihar, az még sokesélyes. Végveszélyben egyelőre nem a Fidesz van miatta, hanem az SZDSZ.

Miért szavazott az SZDSZ-re eddig, aki így tett?

A szép eszmékért. A szabadságjogokért, a felvilágosodásért, meg hogy tegyen a rasszizmus és a sovinizmus ellen, a teokrácia és a klérus ellen, és úgy általában az ellen, hogy valami felkent tekintély megmondja helyettünk, mi a jó nekünk. Az SZDSZ a legideologikusabb magyar párt, különösebb pálfordulásai az antikommunista alaphang elhagyásán (és az MSZP-vel kötött szövetségen) kívül nem voltak, nem sompolygott át a térkép túloldalára. (Orbán Viktor viszont helyesen érezte meg, hogy a liberális szegmensben nincs hely két pártnak. Vagy egynek sem.) Időnként elmondták, hogy adót kéne csökkenteni, elválasztani az egyházat az államtól, nem rugdosni a melegeket/zsidókat/cigányokat/családon belülieket. Persze főleg kampányidőben mondták el, aztán olykor kormányra kerültek, és mindezekből nemigen lett semmi se, mert a szocik fafejű prolik, nem lehet velük szót érteni úgymond. Sztárjai az SZDSZ-nek nincsenek, szavazóik nem Kuncze- vagy Demszky-rajongók. Érzelmi kötődésük minden más párt híveinél enyhébb, nem szerelem ez, csak vonzalom vagy haverság; tudják, hogy egy párt mindig ciki, és nem a tévedhetetlen igét, hanem a legkisebb rosszat választják.

Miért szavaznának ők ismét az SZDSZ-re 2006-ban? Miért szavaznának egy pár százalékos, alig esélyes pártra, amikor ott bőgeti mellette a motort az új, overclockolt processzorral szerelt szocialista luxuscsatahajó? Miért kockáztatnák a szavazat elpocsékolását, amikor a liberális eszméket elénekli nekik Gyurcsány Ferenc, aki ráadásul nem a kisebbik koalíciós partner szerepéért fut, hanem miniszterelnök lehet/maradhat? Vagyis a retorikája számonkérhető, ellentétben az SZDSZ-szel, amely akarja a liberális jót, de hát azt nem elég akarni, ugye. Tenni meg sokkal többet tehet a valódi kormánypárt. (Jegyezzük meg, hogy jelenleg is Gyurcsány a miniszterelnök, tehát a bátor liberális lózungok mellé már most is joggal igényli az így megszólított városi értelmiségi a tetteket, meg azt a finom üveghangot, ahogy sivalkodik a mélyjobboldal.)

Az SZDSZ-törzsszavazóknak semmi okuk nem marad azt a pártot támogatni, amelynek legismertebb figurája újabban Wekler Ferenc.

Ez nem véletlenül alakult így. Ha egy akkora hájas tömeget meg akarunk mozdítani, mint amilyen az MSZP, akkor oda ideológia kell. Olyanja a szocialista pártnak Grósz Károly óta nem volt. Akadt viszont a szomszédban, az SZDSZ-nél. Logikus, összefüggő, modern és európai. Ezt a szabálykönyvet nyúlja le Gyurcsány, ebből szemezget ínyencmódra. A vízióból, amely következik ugyan a liberalizmusból, de amíg egy apró kisebbség képviseli, addig lesöpörhető a tömeg erejével: buzi-drogos-kozmopolita-deviáns. Ha ezt összeadjuk a szocialista párttal, amit már csak a gravitáció, saját tömege tartott össze, akkor kapunk egy közösséget, akiknek már van lobogtatni való zászlaja. Akik elegen vannak ahhoz, hogy amit akarnak, az ne lehessen deviancia.

Van-e esélye az SZDSZ-nek megúszni, hogy a szavazói hirtelen átvonuljanak Gyurcsány házibulijába?

Aligha. Még abban sem bízhat, hogy a híveinek egy része Gyurcsánytól is frászt kap, mert az ilyen polgár nem fog arra a pártra szavazni, amely aztán Gyurcsány partnere lesz a koalícióban. Liberális-individualista irányban nincs mozgástér, anarchista pártra csekély az igény. A botrányokban elkopott arcok - akik egyébként a tiszta kéz szlogenjét is taccsra tették – a pártban még elég erősek, hogy megvédjék magukat az utánpótlástól, ami egyébként alig létezik. Többek közt azért, mert a liberális alapvetően önfejű embertípus, utálja a kollektívákat, és nehezebben lép be a pártba, mint a szoci vagy fideszes szimpatizáns. És bármi is lenne az esély, újraépíteni a pártot már nincs idő. Az SZDSZ körülbelül ugyanezekkel a generálisokkal indul csatába 2006-ban, de addigra a sereg átigazol a nagy testvérhez. Ilyenkor kerülhet elő a halál alternatívájaként a fegyverletétel kedvező feltételekkel: a közös lista. Ha még lesz mit felajánlani a kopott arcokon túl.

Na de kár-e érte? Veszítünk-e valamit, ha az SZDSZ eltűnik, és politikáját részben továbbviszi a új baloldali monolit?

Nagyjából semmit se, amennyiben nincsenek sürgősen átminősítendő szőlőbirtokaink. Ettől a vérátömlesztéstől ugyan még nem lesz liberális párt az MSZP-ből, de amit az SZDSZ megsemmisítése érdekében átemel annak programjából, azt kénytelen lesz legalább részben teljesíteni, ha tényleg kell neki az a három-négy százalék. Ennél többre az SZDSZ szuverén pártként sem volt képes. A hagyomány kedvéért pedig sok mindent fenn lehet tartani mesterségesen - egyházakat, klubokat, múzeumokat -, de egyvalamit biztos nem: liberális pártot.