Az elnök különvéleménye
Minősítget, akciózik, becsmérel, az ellenzék, sőt az utcán hőbörgő radikálisok szekerét tolja a jobbra húzó szívével - nagy a felhördülés a kormányoldalon Sólyom László minapi televízióinterjújában elhangzottak miatt. A balliberálisnak mondott sajtót olvasva az embernek az az érzése, hogy itt megint valami példátlan törvénysértés, hatáskörtúllépés történt, a nemzet egységét megtestesíteni hivatott jóságos nagyapó váratlanul farkasfogakat növesztett, és felfalta Horn Gyulát. Ráadásul pont a születésnapján.
Bár az ünnepelt botrányos ünnepi beszéde utólag is fényesen igazolta az elnök (igaz, más természetű) fenntartásait, a felháborodás nem lankad, mert Sólyom nem átallotta az ország nyilvánossága előtt is alaposan megindokolni döntését. Ráadásul ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy rendesen kiossza a pártokat, elsősorban a kormánypártokat, mert feltehetően idejétmúlt elképzelései szerint a mindenkori kormánypárt felelős inkább az ország állapotáért, ami jelenleg leginkább - önmagában és nemzetközi összehasonlításban szemlélve is - búbánatosnak mondható.
De kapott az arcára az ellenzék is az alkotmányos intézményrendszer alapjainak megkérdőjelezése miatt, ami egy megszállott alkotmányjogász és alkotmányvédő szájából jóval súlyosabb vádpontnak hangzik, mint például, hogy a kormányzati reformok a levegőben lógnak. Talán nem véletlen, hogy míg a Népszabadságban hosszasan alázták, a Magyar Nemzetben elmaradt a hozsánna, a köztársasági elnök szavait a nemzeti-konzervatívnak mondott oldal is fanyalogva fogadta.
Pedig Sólyom nem most demonstrálta először, hogy nem ír alá bármit, amit a kormány elé rak, ráadásul szólt is előre. Néhány nappal ezelőtt például nem írta alá a Magdolna-völgy községgé nyilvánításáról szóló miniszteri határozatot, mert törvénysértőnek találta: a Piliscsabáról leválni szándékozó településrész nem rendelkezik olyan intézményekkel, amelyek elláthatnák az önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatokat (és ez még csak a jéghegy csúcsa).
Alkotmányjogászként ugyanakkor pontosan tudja, meddig terjed a hatalma: már tavaly ősszel világossá tette, hogy az őszödi beszédről mi a véleménye, és hogy új választásokat írna ki, hogyha megtehetné. De nem teheti, és ezt tiszteletben tartva továbbra is együttműködik a kormánnyal. Az állami kitüntetések megtagadásáról alkotmánybírósági állásfoglalást kért és kapott, és csak azután lépett. A pártokkal viszont nem egyeztet, mert idealista: nem fogadja el megváltoztathatatlan adottságként azt a tömény cinizmust, ami ma Magyarországon pártpolitika címén zajlik, nem asszisztál a színfalak mögötti alkukhoz és paktumokhoz. Szerinte lehetne másképp is csinálni.
Akkor mi a baj Sólyommal? Hogy van véleménye, és azt el is mondja? Politizál az elnök? Micsoda botrány! Bárcsak többet politizálna. Ha egyáltalán létezik szimpatikus harmadik utas, a szekértáborokat elutasító politika ebben az országban, akkor Sólyom Lászlóé az: az alkotmányos értékek és alapjogok, valamint a rendszerváltás azóta jórészt feledésbe ment célkitűzéseinek évtizedek óta következetes képviselete, környezet- és természetvédelem, a határon túli magyarok és a civil szervezetek erősítése. Megannyi fontos és hiteles politikai képviselet nélkül maradt törekvés, amelyekre egész pártot lehetne alapozni manapság, nem csupán egy köztársasági elnöki ciklust.
Bármennyire vehemensen is támadják, szerintem van keresnivalója a pártpolitika vakfoltjain a köztársasági elnöknek: lehet hogy politikailag magányos, de biztos, hogy nincs egyedül a különvéleményével.