Natália
-3 °C
8 °C

A Szivárvány család

2000.05.09. 18:34
Egy XIX. századi hopi indián prófécia szerint egy szép napon eljönnek a Szivárvány Harcosai, hogy megmentsék a pusztulásba rohanó Földanyát - Rainbow Warriornak hívták a Greenpeace zászlóshajóját is, míg el nem süllyesztették egy óceániai korallszigeten zajló felszíni atomkísérlet zavartalan lebonyolításáért aggódó francia titkosügynökök. A vízöntő kor bűvöletében élő neohippi kommunákat összefogó Szivárvány Család a civilizációból való kivonulást hirdeti: erőszakmentesség, természetközeli életmód, multikulturális rítusok és szabad szerelem fémjelzik összejöveteleiket - technofób törzsi társaság, de az interneten terjesztik eszméiket.

A "Rainbow Family for Living Light" - vagyis Élő Fény Szivárvány Család tagjainak többsége ma is huszonéves fiatal, és csak az Antarktiszon nincs alapszervezetük - az ökoszekta eredete természetesen amerikai, de sok azóta kihalt ellenkulturális mozgalommal ellentétben harminc évvel a hippikorszak után is működik. Címlapokra először 1972-ben került, amikor hívei egy Barry Plunker nevű gurut követve tizenötezres szeánszot tartottak a Table Mountain (Colorado) az indiánok által szent helyként tisztelt fennsíkján. A másodvonalbeli New Age-próféta által beígért világvége elmaradt: a karizmatikus főhippi a Rolling Stone riporterének azzal indokolta a malőrt, hogy meztelenre vetkőzött hívei nem hordtak össze elég követ a kozmikus esemény bekövetkeztét katalizáló Szent Gúla megépítéséhez - a hatóságok viszont azt is eredményként könyvelték el hogy a felbőszült helyi konzervatív, lőfegyverbarát erők nem keveredtek összetűzésbe a hiányos öltözetű, szétszívott agyú virággyerekekkel.

A foncsorozott napszemüvegek, könnyűfém felnik és szintetikus gyorsítók korában viszont csak az maradt, vagy lesz hippi, aki tényleg komolyan gondolja a kivonulást, a belassulást és a természettel szemben tanúsított alázatot - amely egyet jelent a szerintük vesztébe rohanó technikai civilizáció - szivárvány-szlengben Babilon - kényelmének elutasításával, ezoterikus tanok és nomád túlélési taktikák elsajátításával, ősi mentális technikák gyakorlásával és erős közösségi kötelékek ápolásával az életformává vált vándorút során. A Családot gyakran ellenkulturális olvasztótégelyként aposztrofálja az amerikai média, mert hiedelemviláguk amerikai indián, tibeti buddhista, karizmatikus keresztény, rasztafari, krisnás, és még egy sor egzotikus kultusz pszichedelikus remixe - az ideológiai alapvetést a polgári engedetlenség fogalmát (is) megalkotó amerikai filozófus, Henry David Thoreau (1817-1862) művei szolgáltatják, aki maga is kivonult a civilizációból néhány évre, és a Walden tó partján önellátó módon élt.

A XXI. században egy technofób szubkultúra is lehet cyber: a Család tagjai és a kisközösségek e-mailben tartják a kapcsolatot, a neten terjesztik eszméiket és ott szervezik a nemzetközi táborokat. Különösen erős a mozgalom Ausztráliában, ahol egész településeik, thoreau-i elvek alapján működő önkormányzataik vannak, sőt az esőerdőben több ízben sikeresen szembeszegültek a fakitermelő lobbival. Az ausztrál családok és törzsek legalizálták a marihuánatermesztést: az aratás teliholdkor tartott ünnepének nemzetközi vonzerejét az is emeli, hogy a déli féltekén meleg téli hónapokra esik. A Rainbow-táborokban - ahogyan ezt tavaly nyáron a Bakonyban személyesen is megfigyelhettem - anarchikus bázisdemokrácia uralkodik a természet-, és környezetvédelem szempontjainak legmesszebbmenő betartásával. A dolog nagyszabású, önkéntes életmódkísérletként is felfogható: sokat ér majd az általuk megőrzött tudás, ha a civilizáció esetleg tényleg túlpörög, és összeomlik mint egy másnapos acidpartizán.