Akik sosem fognak vért hányni a Fradiért

Egyet tisztázzunk már az elején, mielőtt jönnek az anyázó emailek és a fenyegetőzések. Ott voltam már Zsiborás Gábor első meccsén is, 92-ben Diósgyőrben istenítettem Wukovicsot, a pályára szaladtam örömömben a BVSC ellen a Népstadionban, és megdobáltam Kistelekit szotyiszacskóval, amikor az UTE edzőjeként a játékoskijárónál nyilatkozott. Ott voltam Simon és Zavadszky temetésén, fagyoskodtam a Grashoppesrs ellen, és menekültem a lovasrendőrök elől Kispesten győztes meccs után.

De.

Ilyen Ferencvárost, mint a Vasas elleni kupameccsen, én még nem láttam.

Lehet mindent a pénztelenségre fogni, de valószínűleg a tízezer néző közül nem tizenegyet, hanem 111-et lehetett volna találni, aki addig hajt a zöld-fehér színekért, amíg ordítva hány vért, és úgy kell újraéleszteni.

Ezzel szemben a csütörtöki Ferencvárosban több olyan játékost lehetett látni, aki arra méltatlan volt, hogy a metrókijáróból felengedjék, nemhogy a zöld-fehér mezt magára vehesse. Az is elgondolkodtató, hogy az FTC egy csatárral áll fel egy hazai kupameccsen, a messze nem a legerősebb összeállításában pályára lépő Vasas ellen. Az is, hogy ennél sokkal gyengébb játékért is fütyültek ki - súlyosabb esetben vertek orrba - Fradi-játékost saját szurkolói.

De nézzük sorban.

Van egy kapus, aki a beívelésekre úgy jön ki, hogy szegény Zsiborás, de még Szűcs "Júdás" Lajos is sírva fakadna. Kemenest az első félidőben egész egyszerűen elsodorták a saját ötösén belül, pedig ha felemelné a lábát, ember nem maradna talpon körülötte.

A védelemből Bognár talán még nem érti a magyar nyelven adott utasításokat, annyira hozzászokott az olaszhoz Messinában. A túloldalon Balogh a védekezésből még csak-csak kivette a részét, de amit a támadásoknál művelt, az még a blasz IV-be se lenne elég.

Középen Ferencz mentalítása már most olyan, amiért sokan nem szeretik a Fradi játékosait. A fiatalon is hisztis, reklamáló védő csak azért nem rontott nagyobbat, mert úgy vigyázott rá Lipcsei, mint apuka a szeleburdi fiára a strandon a nagymedence mellett.

Lipcsei. 35 évesen kimagaslott a mezőnyből, jobb érzésű ember szinte sajnálta, mit keres ennyi megélhetési futballista között. Hátul jól szerelt, labdáinak nagy része pontos volt, arról már nem ő tehetett, hogy ezeket játékostársai képtelenek voltak lekezelni, megjátszani. Jól játszott, de talán neki hiányzott a legjobban Dragóner: nem mert előre menni, félt, mi történik ha magára hagyja a többieket hátul a Lázok–Bali-csatársor ellenében.

Ugyanakkor az ellenfél edzőjét, Mészőly Gézát dicséri, hogy amikor a második félidő elején Lipcsei megpróbált feljebb lépni, és a támadásokba hatékonyabban bekapcsolódni, behozta Keneseit, aki Ebedli Zoltánt idézve alig mozdult ki a kezdőkörből, mégis hátul tartotta a mezőny legjobbját.

A középpályán Horváth egy, azaz egy labdát nem tudott átvenni és megjátszani, nem véletlen, hogy hamar - így is túl későn - lecserélték. Csepregi is próbált trükközni, holott látszott, már az alapokkal baj van. Deme játékáról mindent elmond, hogy neve említésére többen is baseballütőt és nyílt törést emlegettek, vagy legalábbis a tatabányai szénbányák újbóli üzembe helyezését, mondván, egy vájárállás már biztos.

Lazics sok labdát szerzett, de a megjátszásukkal már komoly gondjai voltak. Igaz, rajta legalább látszott, hogy akar valamit. Az is igaz, hogy csak ő tudta, mit. Az ősszel legjobb teljesítményt nyújtó Laczkó is gyenge volt csütörtökön, bár nem is nagyon tudott kivel összejátszani, mellőle Lipcsei, elölről Tököli hiányzott.

Azokkal, akikkel kint voltam a meccsen, hosszú ideig tanakodtunk, volt-e olyan rossz ferencvárosi csatár, amióta az Üllői útra járunk, mint Jovánczai. Felmerült Selimi, Touati és Kvaszta Lajos neve is, de amikor valaki Christiansent vagy Fatusit említette, lehurrogtuk: azok klasszisok voltak hozzá képest.

A körülöttünk ülök egy-egy könnycseppet morzsoltak el a Fradiban mindössze egy félidőt játszó Hámori, Potemkin vagy Dukon neve hallatán, pedig anno őket is szidták eleget.

Szóval ők játszottak tegnap Fradi-mezben tízezer olyan szurkoló előtt, akik görögtűzzel, énekekkel és folyamatos szurkolással próbáltak meg segíteni nekik. Megdolgoztak a múlt héten nekik adott 12-es mezért. Most már csak a maradék tízbe kellene valakit találni Lipcsei mellé.