Hajrá, vérdopping!

A Tour de France nem először fordul bohózatba, tavaly már a rajt előtt elintézték az esélyeseket a doppingellenőrök, hogy a győztesről a befutó után derüljön ki, telepumpálták.

Azóta többen vallották be a korábbi sztárok közül meghatódottan, hogy tiltott szereket használtak. A feltehetően leggátlástalanabb, a hétszeres Tour-győztes Lance Armstrong az ismétlődő vádak, az állandó gyanú ellenére sem coming outolt még.

Az idei Tour is a doppingról szól, a razziákról, majd a szakaszokat nyerő Vinokurov lebukásáról. Aztán az összetettben vezető Rasmussent rúgta ki a csapata, mert most lett elegük abból, hogy júniusban hazudozott: még a földrész sem volt igaz, amikor megadta, hol találhatnák meg az ellenőrök, Mexikó helyett Olaszországban volt.

A mostani esetekből is csak az derült ki, amit eddig is tudni lehetett, a kerékpársport torkig van a doppinggal, még sincs elege belőle. Képtelenek kimászni a mérhetetlen szargödörből, amibe belecsúsztak.

A dopping és a botrányok nem meglepőek, a csalás elég régóta része az élsportnak, bűnözők amúgy is mindenhol vannak, ezen azért nem csodálkozik senki. Az persze különös, hogy van olyan közeg, ahol ez gyakorlatilag elvárás.

Sokkal inkább érdekes, hogy mi van a fejében azoknak, akik leülnek minden délután megnézni, hogy éppen melyik fiola csúszik át elsőként a célvonalon. A Tourra lelkesedők egészen különös fajt képviselnek: egyszerűen nem érdekli őket, hogy gyógyszerek és orvosok versenyén élvezkednek. Ha valami érv az eszükbe jut, akkor az az, hogy a súlyemelők még többet doppingolnak. Ráadásul nem is.

Pedig a nézők nem is vettek be semmit, rájuk mégsem lehet számítani, hogy elfordulnak és így húzzák ki a szőnyeget szeretett "sport"-juk alól. Az, hogy minden botrány ellenére tapadnak a képernyőre, hiányolják, hogy nem számolunk be a doppinglaborok nemes vetélkedéséről, csak konzerválja azt a mocskot, amit profi kerékpárnak hívnak.

Az ő egyetlen esélyük az, hogy a szponzorok kimenekülnek ebből a világból. A T-Mobile csapata már elég szégyent hozott a telefonosokra, percek kérdése, hogy kiszálljanak és most már remélni lehet azt is, lesznek követőik is.

Persze, lehetne az is a megoldás, hogy legalizálják a doppingot, ellenőrzötten lehessen csinálni, mondván, olyan szerek is tiltottak, amelyeket még az asztmások is bevehetnek. Azonban a dopping nem olyan ártatlan szórakozás, mint az értelmetlenül kriminalizált fű és abba még belegondolni is szörnyű, hogy nyolc Michael Phelps áll a rajthoz egy olimpiai úszódöntőben.