Friderika
14 °C
25 °C

Lop, csal, hazudik: Strabag, Bawag, Gripen

2008. 10. 02. 11:47
| Módosítva: 2009. 04. 25. 10:07

Magyarországon nem divat a nyilvános gyónás. Ezt Gerő András történész nyilatkozta két éve az őszödi beszéd kiszivárgása kapcsán. A történész azt is kifejtette, hogy ez egyenesen következik a katolicizmus lényegéből, miszerint az ember a gyóntatópapja fülébe megsúgja ugyan az igazat és reménykedik a feloldozásban, de nem áll ki ország-világ elé, hogy bevallja a teljes igazságot. Ja, hát így könnyű a protestánsoknak.

Biztos emiatt kevésbé korruptak a protestáns országok, gondolhatnánk, csak a szomszédos és kellőképpen katolikus Ausztria zavarja ezt a nagyszerű vallásszociológiai elméletet. Ott mintha jobban haladna a korrupció elleni küzdelem. Amikor odakint kipattant a Strabag-ügy a nyár végén, két magyar politikus is gyorsan odanyilatkozott, hogy ez az egész csak az ausztriai választási küzdelem része. Nyilván nincs hatékonyabb kampányfogás Ausztriában, mint magyarországi pártoknak juttatott pénzekről cikkezni. A magyar politikus kommunikációs stratégiája ilyen esetekben kábé olyasmi, mint a saját füllentéséhez a legképtelenebb állítások árán is ragaszkodó óvodásé: hiába derül ki valamiről, hogy nem igaz, hiába kerül elő tucatnyi bizonyíték, ő rendületlenül hajtogatja, hogy igaz az igaz, igaz, láthatóan egy csöppet sem tart attól, hogy az egész hazugsághegy ráomlik egyszer. Az éttermi áfacsalással megvádolt, számlákat lobogtató politikusról is akármelyik pszichológus megmondja, hogy ilyet csak az csinál, aki tudja magáról, hogy bűnös. Ugyanígy viselkednek a most kipattant lehallgatási botrány szereplői, és még sorolhatnánk a példákat a magyar közéletből napestig.

De nézzük ehelyett Ausztriát. Abban még csak reménykedhetünk, hogy a Strabag-ügyet teljesen felgöngyölítik, és kiderül, hogy tényleg az, aminek látszik. A Bawag-ügyben (Ausztria negyedik legnagyobb pénzintézete) úgy tűnik, jóval gyorsabban és eredményesebben dolgoznak az osztrák hatóságok, mint a mieink. Igaz, két éve Ausztriában is az amerikai tőzsdefelügyelet kezdte el piszkálni a Bawag piszkos ügyeit, amelyeket egy ottani brókercéggel bonyolított, de amikor a dolog kiderült, az osztrák rendőrség nyomozni kezdett, és a Postabank, valamint a Kulcsár-ügy legszebb tranzakcióit felidéző ügyben két év alatt eredményre jutott. Rögtön előszedték a nyugdíjas napjait a Cote d'Azure-n tengető vezérigazgatót, elsőfokon rásóztak csaknem tíz évet, az ügyleteket végrehajtó bróker csak másodrendű vádlottként szerepelt az ügyben, minthogy valószínűleg tényleg csak a másodhegedűs szerepe jutott neki.

Ha már a protestánsokat emlegettük: a svédek a Magyarországon szinte semmilyen visszhangot sem kapott, ám annál korrupciógyanúsabb Gripen-beszerzéseket a mai napig vizsgálják. A svéd főügyész május végén a Blikknek azt nyilatkozta, hogy jelenleg ugyan a cseh beszerzésék körülményeit nyomozzák, ahol rövidesen eredményt remélnek, a konstrukció azonban hasonló volt a magyar ügyletben is, úgyhogy az, hogy eddig még nem keresték meg a magyar hatóságokat, még nem jelenti azt, hogy nem is fogják. A magyar illetékesek a fülük botját sem mozdítják, amikor ilyen hírek napvilágot látnak a nemzetközi sajtóban.

A Gripen-ügyben nálunk is közvetítőként felbukkanó, Szombathely környékén saját vadászbirtokkal rendelkező Alfons Mensdorff-Poilly gróf ausztriai kastélyában az osztrák rendőrség nemrégiben házkutatást tartott, miként a cégeinél is, és tonnányi papírt foglalt le. Az osztrák főügyész a napokban nyilatkozott erről a svéd tévé oknyomozó műsorának, amelyik tavaly június 4-én egy teljes órás adást szentelt a magyar Gripen-beszerzésnek. Az osztrákok egyébként az angol hatóságok kérésére cselekedtek. Májusban Angliában letartóztatták Mike Turnert, a BAE Systems vezetőjét. Ez a cég a Gripenek értékesítésében 50 százalékban partnere a gyártó Saab-nak. Az angol hatóságok szerint a BAE Systems legkevesebb 50 milliárd forintnak megfelelő fontot költött arra, hogy ajándékokkal lepjen meg különböző döntéshozókat Szaúd-Arábiában.

Szorul a hurok. Lehet, hogy ebben az ügyben nem kell kivárnunk negyven évet. Szociológiai elméletek szerint ugyanis körülbelül ennyi idő (három generáció) kell ahhoz, hogy a társadalom rendbe rakja saját magát, az elit a már megszerzett vagyonyon üldögélve megelégelje a hazugságot, és rendőrért, ügyészért és bíróért kiáltson, mert rendet szeretne látni maga körül és legalább néhány bűnöst a rács mögött. Addig meg abban reménykedhetünk, hogy legalább a feloldozás elmarad.