Ezzel a legendás sajtóhibaklasszikussal vagy klasszikus sajtóhibalegendával oldanánk a magunk bulváros-trágár, kissé szélsőjobboldali módján a feszkót.
Egy-két napja még azon tanakodtunk, hogy Szervusz Elnök Úr vajon mennyire veszi majd szívére a feltehetően ellene és persze állandó meccsrejáró és borozótársa, a Volt és Jövendő, De Tulajdonképpen Örökös Miniszterelnök Úr ellen irányuló NBH-s akciót, mi kerekedik ki ebből az údézé-izéből, zavartan bújtuk lapokat, titkosszolgálati hangfelvételek a Népszabadságban (hogy is van ez?), ellenoldali szivárogtatások a Nemzetben, az ember nem győzte kapkodni a fejét.
Csütörtök estére a dolog tökéletesen érdektelenné vált. Elnök úr és stábja valószínűleg ki sem nyitotta a lapokat, terminálok fölött görnyedve töltötte az éjjelt, a számok gyorsabban szaladnak, mint egy zimbabwei benzinkútnál, csak éppen visszafele. A csütörtöki zárásra az OTP részvényei 3855 forintra zuhantak, márpedig a szakmai konszenzus szerint az OTP könyv szerinti értéken is részvényenként legalább 3500 forintot ér, tehát a bankban lévő készpénz és ingatlanvagyon eléri ezt az összeget, az összes többi tevékenység és vagyonelem már csak bónusz.
Estére már sms-ek mentek körbe a városban, mindenki rohanjon a pénzéért. Urbán vezérhelyettes nyugtatott mindenkit napközben: az OTP olyan jó helyzetben van, hogy akkor is működőképes maradhat, ha a bankközi hitelezés rendszere teljesen összeomlik, és egyetlen fillér hitelhez sem jut. (A bankrendszer működéséhez, bonyolult pénzügyi tranzakcióihoz létfontosságúak a bankközi hitelek.) Abban minden elemző egyetértett, hogy Urbán kijelentései nem csupán verbális seduxenként szolgálnak, hanem a OTP tényleg stabil, és e stabilitásnak két oka van: egyrészt a lakosság aránylag fejletlen pénzügyi kultúrája, ami most hirtelen előnnyé válik: rengetegen betétek formájában tartják pénzüket a bankban, az OTP hitel/betét aránya nagyon jó. Emellett a bank befeketési portfoliója sem túl bonyolult, gyakorlatilag nincsenek benne olyan eszközök (bankoséknál így hívják a mindenféle pénzre váltható dolgokat, értékpapírokat), amelyek az éppen bedőlő amerikai ingatlanhitelpiacról származnának valamilyen módon. Ráadásul a bank nemrég adta el a Garancia biztosítót, igen jó áron, és régóta nem vett semmit, tehát inkább pénz bővében lehet, mint szűkében.
Ennek ellenére miért verték le az árfolyamot?
Először is azért, mert a kialakuló válság elsősorban a bankszektort sújtja. A világszerte kialakult tőzsdepánik hatásai kiszámíthatatlanok. Ki gondolt volna arra, hogy a világ egyik legfejlettebb országának számító Izland órák alatt a csőd szélére kerül? (Nemzeti valutájának értéke egyik napról a másikra harmadára csökken, bankközi devizapiaca gyakorlatilag lehal.) Az évek óta hitelekből élő Magyarország roppant sebezhető ilyen helyzetben, a hirtelen tőkehiányossá váló piacon egyre drágábban kapunk hitelt (drasztikusan nő az állampapírok hozama), berogyhat a forint (rogyott is csütörtökön rendesen). Másodszor valószínű, hogy valaki az OTP ellen spekulál. A feltételezések szerint Greg Coffey ausztrál spekuláns.
Ha az OTP-vezetők igazat mondanak, és a bank likvid, helyzete stabil, akkor most, 3500 forint körüli áron őrülten el kell kezdeniük vásárolni saját részvényeiket. Ezzel mutathatják a világnak, hogy biztosak benne: az OTP ennél sokkal többet ér. Ha a spekulánsoknak sikerül e szint alá lenyomni az árfolyamot, az már lavinát indíthat el: a pánik elérheti a betéteseket, azt gondolhatnák, hogy ha a menedzsment sem bízik a bankban, akkor nagy gáz van. (Sok, korábban tökéletesen megbízható bankról derült ki most néhány nap alatt, hogy szinte mindenben hazudott betéteseinek és tulajdonosainak is.) Itthon még hajlamosak is ilyen pánikra az emberek, emlékeznek még néhány nagy hazugságra.
És ha az OTP megcsúszik a lejtőn, akkor jobb lesz, ha mindenki behúzza a nyakát, kezét a tarkójára teszi, fejét a térdei közé, és várja a becsapódást.