Feladott meccs

Azt most már mindenki tudja, hogy 2010 tavaszán az országgyűlési választásokat a Fidesz nyeri. Lassan azt sem vitatja senki, hogy ez a győzelem elsöprő lesz. Ezzel még a szocialista politikusok is tisztában vannak, akik hála istennek nem akarják magukat még nevetségesebbé tenni, így győzelmi esélyeikről egy szót sem szólnak a nyilvánosság előtt. Ez teljesen rendben van így, a 85. percben négygólos hátrányban játszó focicsapat sem képzeli azt, hogy még meg lehet fordítani a meccset. Tisztességes csapat azonban ilyenkor is megőrzi a méltóságát, és valamibe, önbecsülésbe, hazaszeretetbe, klubhűségbe vagy a félelembe kapaszkodva igyekszik legalább úgy csinálni, mintha az utolsó pár percnek is lenne tétje.

A hétvégi sajóbábonyi események után világos, hogy a magyar kormányban ilyesféle tisztességnek, méltóságnak vagy önbecsülésnek nyoma sincs. Sajnos rekonstruálhatatlan, hogy pontosan mi történt a Miskolc melletti településen szombaton és vasárnap, az azonban biztos, hogy a történtekre csak két politikai párt reagált a dolog súlyosságának megfelelő szinten. Egyrészt természetesen a balhéban egyébként is aktív részt vállaló Jobbik: Vona Gábor szájából ismét elhangoztak az ilyenkor kötelező opportunista, gyűlölettel teli mondatok. Másrészt pedig megszólalt Orbán Viktor is, ezúttal értelmes emberként és politikusként , függetlenül attól, hogy a Molnár Oszkár vezette Edelény alig félórányira van Sajóbábonytól.

A kormány és a kormánypárt részéről semmiféle komoly reakció nem volt. Kedden Juhász Gábor titkosszolgálati miniszter beszélt egy kicsit a nosztalgiacsendőrség felelősségéről, a borsodi MSZP pedig követelte, hogy Sajóbábony minél hamarabb kapjon rendőrörsöt. A fajsúlyosabb hangok, a kormányfővel bezárólag, csendben maradtak.

Akár a Fidesz 2010-es győzelme, az is egészen biztos, hogy amennyiben nem állják útját, a sajóbábonyihoz hasonló helyzeteket előídéző gyűlölet előbb-utóbb ölni fog. Vasárnap éjjel egy komplett megyényi rendőrmég  elég volt ahhoz, hogy a két oldal ne essen egymásnak. Ha legközelebb még nagyobb seregek sorakoznak fel, esetleg négy településen egyszerre szabadul el a pokol, nem lesz erő, amely megakadályozza a kölcsönös lincselést. Az a hatalom, amely nem tesz meg mindent ennek a megelőzésére, egészen világosan mondja ki: most már szarik bele az egészbe.

A cigánysorokon masírozó gárdistákkal régen kezdeni kellett volna valamit, de ha már Sajóbábonyig fajult a dolog, még mindig lehetett volna tisztességesen kezelni a balhét. A rendészeti miniszternek azonnal a helyszínen kellett volna teremnie, a miniszterelnöknek elég lett volna másnap. Ha véletlenül külföldön van, akkor is. Az államelnöknek dettó. Kézbe venni az irányítást, tájékozódni, házról házra járva nyugtatni a kedélyeket, leültetni egy asztalhoz a helyi politikai erők és a cigányság képviselőit, csokimikulást adni a gyerekeknek. Északkelet-Magyarországon azért is jutott idáig a helyzet, azért szavazták a helyiek a khm-khm MSZP helyett tömegesen a khm-khm Jobbikra, mert úgy érezték, nem foglalkozik velük senki, magukra lettek hagyva a nagy büdös magyar éjszakában.

Sajnos a kormánynak és az MSZP-nek most nagyon sok nagyon fontos dolga van. Például meg kell találni, hogy ki veszítse el a nevükben a jövő évi választásokat. Aztán ott van ez a hülye Zuschlag-ügy, ott eléggé oda kell figyelni a tanúvallomásoknál, nehogy boruljon a bili. Hunvald vádlott fizetésével is sok a macera. A cigánygyilkosságok kapcsán is van min elgondolkodni. És van befolyásos politikus, aki egyenesen saját párt alapítását fontolgatja, így végképp nem ér rá valami hasznosat is tenni.

Bajnai Gordon fél év alatt annyit kihozott miniszterelnökségéből, amennyit lehetett. Stabilizálta a stabilizálandót, begyűjött néhány nemzetközi fejsimogatást, itthon is legalább annyit elért, hogy a Gyurcsány-korszak folyamatos feszkózásával szemben legalább ne miniszterelnöki szinten folyjon a kényszeres politizálás. Ennél többet már nem tud tenni, a sajóbábonyi eset pedig világosan megmutatja, hogy a tehetetlenségnek előbb-utóbb durva lesz a vége. Minél előbb vége ennek az egyre nyomasztóbb állapotnak, annál jobb az országnak.

Néhány hónappal a menetrend szerinti választások előtt sem ciki kiírni egy rendkívülit. Aztán lásson neki a nyertes a munkának. Egyszerűen nem lehet arra játszani, hogy hátha a következő hat hónapban még pont nem szabadul el a pokol. A sunnyogás ilyen helyzetben alávaló.