Viktor államférfi és a nagy-nagy felelősség

A hosszú távon két pártot szétziláló MSZP–SZDSZ-páros első parlamenti ciklusa semmi sem volt ahhoz képest, ami jön. Horn Gyula is kétharmaddal gazdálkodhatott 1994 és 1998 között, de a szabad demokraták néha beleköthettek, itt-ott fékezhettek, másutt gyorsíthattak, még ha sokkal kevésbé is volt beleszólásuk a nagyok dolgába, mint amennyire a koalíciókötéskor hangoztatni szerették. Orbán Viktornak ehhez képest – bár minden bizonnyal jókora kereszténydemokrata frakció nyomogatja majd a gombokat az új parlamentben – egyedül lesz meg a minősített többsége. Bármit megtehet, ami csak eszébe jut.

Gyurcsány Ferencnek és két pártjának sikerült teljesen szétbarmolnia az egyébként régóta szilárdnak vélt magyar pártrendszert. Reménytelen politizálásával elérte: a választók annyira meg akarták őt büntetni – szó sincs róla, hogy a brutális bukáshoz a Bajnai-kormánynak több köze lenne a minimálisnál –, hogy odaadtak minden hatalmat a jobboldalnak. Kicsit sem érdekelte őket, mit fog csinálni Orbán Viktor, ha helyzetbe hozzák. A túlnyomó többség annyit akart, hogy ezek tűnjenek el.

Az ítéletet meghozták, végrehajtották, a szocialistáknak egy darabig csupán önmagukhoz lesz közük, főhetnek a levükben, helyezkedhetnek, birkózhatnak, izzadhatnak, levonhatják a konzekvenciákat. Ha képesek erre, talán építkezni is elkezdhetnek. De egy darabig nem lesznek érdekesek. Viszonyítási alapként, legfeljebb. Hagyjuk őket.

Mostantól tényleg csak az számít, hogy mire készül Orbán Viktor.

A Fidesz néhány tervét ismerjük, de konkrét menetrendről még nem tudunk, lehet, készen sincs. A nemzeti együttműködés rendszere érdekesen hangzik, de hogy pontosan mit jelent, ne kérdezzék.

Addig, amíg kiokosodhatunk, kézenfekvő lenne az 1998 és 2002 közötti időszakból kiindulni. Bár nem biztos, hogy sok értelme lenne. Másak a körülmények, a kiindulópontok, a lehetőségek. Az első Fidesz-kormány jobb állapotban kapta meg az országot a kormányváltás után, de volt baja hozzá elég. Torgyán-gazdák szorongatták belülről, kemény ellenzék piszkálta kívülről. Mégsem csináltak mindent rosszul.

A fontos dolgok működtek, az orosz válság és az árvizek ellenére a gazdaság pörgött, a nemzetközi konjunktúra is segített, volt negyedév, amikor kis híján meglett a híres 7 százalékos növekedés. Eközben azonban volt szimbolikus politika is, úszott a korona, megimázsolták az országot, építettek színházat és terrorházat, minden részletre ki emlékszik. Nyolc évvel később is úgy tűnik: az Orbán-kormány nem a teljesítménye, hanem a sallangok miatt bukott meg.

Hiába nőtt a tábor, ha az ellentábor gyorsabban gyarapodott.

Hogy tanultak-e ebből – már amennyiben stimmel, amit gondolunk –, nemsokára kiderül.  A Fidesz 2010 áprilisának végén viszonylag normális pártnak néz ki, többé-kevésbé alkalmasnak a kormányzásra. Az aktuális kép elfogadhatóbb, mint négy vagy nyolc évvel ezelőtt. Az árpádsávos zászlókat átvitték a Jobbikhoz – a radikális párt erősödése eddig csak hasznot hozott az Orbán-pártnak –, a retorika időnként kissé ájtatos, de tolerálható, az összkép már-már európai értelemben vett. A demokráciát ez idő szerint nem féltjük. Hogy sok minden lesz, ami nem fog tetszeni, azzal tisztában vagyunk, de majd akkor kiabálunk, amikor eljön az ideje.

A helyzet most alapjaiban más, mint 1998 után. Most az ország állapota pocsék – igaz, tiszta haszon, hogy az elmúlt egy évben egy-két fontos intézkedést meghoztak, a romeltakarítás úgy-ahogy elkezdődött, és annyira mégsem mély a válság, amennyire állítják –, viszont a cselekvési szabadság maximális. Nem kell bajlódni senkivel belül, túlkompenzálni sem kell az ellenzék miatt, a frusztrációkat el lehet felejteni. Minden megvan, mindent lehet.

Ám közben az is fix, hogy kétharmadot 2014-ig megőrizni képtelenség. Nemcsak erőből, sehogyan sem. Ellenzék lesz – baloldali is –, akkor is, ha most egy darabig még süllyed. Úgyhogy muszáj dolgozni tényleg, az ötven százalékért is – hogy nagy szavakat hadd ne mondjunk.

Hozni fontos döntéseket, amikkel senki nem mert megpróbálkozni, megtenni ezt-azt, amit más nem tudott. Feladat van meg felelősség.

A szocialisták történelmi bukásának kovácsa mindenáron államférfi akart lenni. Nagyot koppant ettől. Most úgy néz ki, ha összeszedi magát, Orbán Viktorból az lehet. Legalábbis, ha nem mindenáron akarja.

Mindenesetre kíváncsian várjuk az első lépéseket.