Második kamarát!

2010.11.08. 09:22

Eddig közömbös értetlenkedéssel fogadtam a kétkamarás magyar parlamentet követelőket. Kb. a szentkorona-tan alkotmányba emelésének ötletével azonos logikát véltem fölfedezni egy ilyen tervben. Hiszen minek bonyolítani az alkotmányos berendezkedést, nem vagyunk szövetségi állam, ahol lenne szerepe egy felsőháznak. Az egykamarás országgyűlés nemcsak a legegyszerűbb, de a legtisztább demokratikus szisztéma is.

És akkor egyszer csak beugrott, hogy dehogynem, van nekünk egy szép kis, a politikai berendezkedés szintjén kezeletlen problémánk, amelynek megoldására jó ötlet lehet a második kamara. Egy eléggé egyedi, fontos probléma, amelynek kezelése feltehetően jól meg fogja osztani a nemzetet, ahogy eddig is megosztotta a nem kezelése. Már tudják, kedves olvasók, hogy a határon túli magyarok budapesti képviseletéről van szó. Lássuk először a problémát, aztán a kezelésével kapcsolatos kétoldali félelmeket, hogy végül kibontakozhasson a talán mindenki számára elfogadható megoldás.

Aligha vitatható, hogy a Trianon-szindróma létezik. Sajátságos tény, hogy a nemzet létszámához képest nagyon jelentős, milliós részei a határon kívül élnek, mégpedig nem azért, mert odaköltöztek, hanem mert a határ került át a másik oldalukra. Élnek szomszédos országokban milliószám oroszok is, Németországot is büntették többször is nagy területek elcsatolásával, a szerbeknek is át kell élniük a maguk Trianonját, és vannak még példák. De e szituációk mindegyike eltér történetében, mértékében, jellegében a magyar nemzet Trianon-sztorijától. Az, hogy Szlovákiában, Ukrajnában, a Parciumban vagy a Vajdaságban a határ mentén találkozunk magyarokkal vagy magyar többségű településekkel, még nem is tűnik olyan sajátosnak, de az, hogy Budapesttől 7-800 kilométerre, tisztán román területeken átvonatozva vagy –autózva egyszer csak egy kis Magyarországra, azaz a Székelyföldre érünk, egészen különleges élmény, senkinek nem lenne szabad kihagyni. Aligha akad olyan balos vagy liberális, aki az ottaniakkal beszélgetve megtagadná tőlük a nemzethez tartozást.

7-800 kilométerre, tisztán román területeken átvonatozva vagy autózva egyszer csak egy kis Magyarországra érünk.

Nem is igen van ilyen, inkább nem mennek oda. A nem jobbos politikai osztály, értelmiség, de még a szavazótábor is (tisztelet persze a kivételnek) azt a taktikát követi, hogy nem vesz tudomást az egész problémakörről. Ez meg hatalmas ostobaság, nemcsak azért, mert rá lehet sütni erre az oldalra a nemzetietlenség bélyegét, hanem azért is, mert teljesen átengedi a terepet a másik félnek. [A probléma analóg nemzeti identitásunk mítoszainak átengedésével, tessék elolvasni erről Sándor Klára kiváló sorozatának első részét (meg aztán a többit is).]

Ha tehát ott tartunk, hogy a határainkon túli magyarok a nemzet részei, nem rekeszthetjük ki őket a nemzetet képviselő intézményekből és a nemzet közös szimbolikus tereiből sem. De erre azt lehet mondani, hogy a Kossuth téri Országház nem a nemzet képviseleti intézménye, hanem a 93 ezer négyzetkilométeres országé, badarság lenne úgy csinálni, mintha nagyobb lenne, akár tetszik nekünk ez a nagyság, akár nem. Rendben, de akkor hol a nemzet képviselete? Na erre a problémára lenne megoldás a második kamara.

De előbb nézzük meg kicsit mélyebben az ellentmondást. Természetesen ebben a kérdésben is kétféle álláspont létezik. Vannak még persze azok a tömegek, amelyek az egészből csak azzal foglalkoznak, hogy idejönnek a „románok”, és elveszik a munkahelyüket, de azt javaslom, most csak a politikai és a szimbolikus kérdésekkel foglalkozzunk, a szintén fontos, gyakorlatias, anyagi problémákkal ne. Már csak azért se, mert a magyarság szállásterületén megszervezett államok fokozatos belépésével az Unióba, az euró- és a schengeni övezetbe ezek a kérdések lassacskán rendeződnek.

Az egyik fél tehát azt gondolja, hogy a határokon túl élő nemzettestvéreknek meg kell adni az állampolgárságot és a szavazati jogot, hiszen ugyanúgy a nemzet részei, ráadásul a történelem súlyosan kibabrált velük (ezek szerint gonosz lenne a történelem ura?), így különösen aljas dolog volna továbbra is kirekeszteni őket. Aki pedig nem így gondolja, az a nemzet ellensége vagy legalábbis nemzetietlen. És a baloldal azért szokott ódzkodni a jogok megadásától – folytatódik a gondolatmenet –, mert attól fél, hogy a határon túliak nem rájuk fognak szavazni. Azok után, amilyen politikát folytattak, persze hogy nem.

A másik fél meg azt gondolja, hogy a jobboldal azért akarja szavazati joghoz juttatni a határokon túliakat, hogy rá szavazzanak. Vannak itt még releváns aggályok, de álljunk meg a szavazatvásárlósnál. Alighanem van ebben igazság, még akkor is tudnánk ezt, ha a nemzet orvosa nem mondja ezt el 2006-ban. Azonban egyrészt hiba volna azt gondolni, hogy minden határon túli eleve nacionalista, jobbos. Természetesen ők ugyanolyan sokfélék, mint mi idebent. De ettől függetlenül én is azt hiszem, ma sokkal több szavazatot kapna a jobb. Ez azonban nem igazán fontos. Lehet, hogy egy teljes körű szavazati jog bevezetése mondjuk egyel meghosszabbítaná a Fidesz ciklusainak számát (elismerem, ez sem elhanyagolható), de egy jó parlamenti demokrácia úgy működik, hogy előbb-utóbb úgyis kiderül, ha egy párt, koalíció nem jól kormányoz, ha túl korrupt lesz, úgyis megszerveződik és új többséget ér el az ellenzék, függetlenül attól, hogy induláskor mekkora előnyben van a kormányoldal. Persze akkor, ha működő parlamenti demokráciáról beszélünk, ha van módja az ellenzéknek megszerveződni és többséggé nőni. De ha nem, ha alkotmányos diktatúrát vezet be a Fidesz, akkor meg mindegy, hogy szavaznak-e a székelyek és az ausztrál magyarok.

A parlamenti demokráciát a nemzetállamokra találták ki.

Vannak azonban más, súlyos aggályok is a határon túli szavazati joggal szemben. Illetve tulajdonképpen ugyanannak az aggálynak van többféle megközelítése. Van a gyakorlatias, amelynek egyik megfogalmazása a nincs képviselet adózás nélkül. Vagyis bármennyire is testvérem nekem a Székelyudvarhelyen vagy Galántán élő magyar, ne szavazhasson még képviselőin keresztül se arra, hogy Kaposvárra vagy Békéscsabára kell-e előbb autópályát építeni a magyarországon beszedett adókból. (Megjegyzem, csak hogy lássuk, milyen bonyolult ez a kérdés, abba már igenis szóljanak bele, amikor a magyar kormány a románnal tárgyal arról, hogy milyen sorrendben épüljenek az autópálya-határátmenetek a két ország között.) Ez logikus érv. Közjogi megközelítésben: bizony a parlamenti demokráciát a nemzetállamokra találták ki. Az egyenlő választójog, a területi képviselet elvének minél tisztább betartása szebbé, hatékonyabbá és demokratikusabbá teszi a rendszert. Ha a törvényhozás egységes, területi alapú (lehet persze az egész ország egy választókörzet) választási rendszerét elkezdjük felhígítani, kiegészíteni mindenféle korporatív elemekkel, az elméleti megfontolások és a gyakorlati tapasztalatok szerint is romlik a rendszer. Még akkor is, ha fontos társadalmi csoportoknak (kisebbségek, szakszervezetek, egyházak, civil szervezetek) akarunk képviseletet adni.

Szerencsére azonban van egy olyan intézmény, a második kamara, amely alkalmas az ellentmondás jelentős mértékű föloldására. Hogy ne piszkáljunk bele az ország mindennapos ügyeit kontroll alatt tartó, a törvényeket meghozó Országház (az ország háza) működésébe és összetételébe, hogy ott továbbra is érvényesülhessen a tiszta, területi többségi elv; ugyanakkor lehetőséget adjunk egy másik, az elsőtől eltérő logika szerint összeálló képviselet működésére is. Más szavakkal a nemzet és az ország határainak egybe nem eséséből adódó helyzet a legjobban két külön házzal, az ország házával és a nemzet házával kezelhető.

Láttuk, hogy a magyar nemzet helyzete eléggé egyedi a határon túliak miatt, azonban a világban létező második kamarák alighanem legnagyobb csoportja valami nagyon hasonló probléma kezelésére jött létre. Nevezetesen a szövetségi rendszerű államokban egyszerre kell elérni, hogy az ország valamennyi polgára egyenlő választójogot kapjon, viszont az egyes tagállamoknak is legyen valamilyen értelemben egyenlőségük legalábbis a legalapvetőbb kérdésekben, hiszen ez a szövetségi berendezkedés egyik fundamentuma. Eltérő lakosságú (választópolgár-számú) államok esetén a két elv ellentmondásba kerül. Ezért az egyik házat lakosságarányos módon szokás választani, a másikban viszont egyenlő képviseletet kapnak a szövetségi államok.

Vegyük észre, hogy a magyar közjogi berendezkedés két évtizede küzd még egy hasonló, bár talán kevésbé hangos konfliktusokat okozó problémával, a nemzet és az ország határai egybe nem esésének mintegy ellentétes vetületével is, a nemzetiségek külön képviseletével. Nem állítom, hogy a Parlament bűnös késlekedése e téren egyértelműen visszavezethető arra, hogy a nemzetiségeknek kedvezményes, könnyen megszerezhető képviseletet juttató módszer a már ismertetett módon belepiszkít az elvileg legalábbis egyenlő választójogon alapuló rendszerbe, de tény, hogy belepiszkítana. (Pedig konszenzus van abban a tekintetben, hogy mi példamutatóan szeretnénk bánni a saját kisebbségeinkkel, már csak azért is, hogy példát mutassunk arra, mit várunk el a kinti magyarok ügyében.)

Legutóbb ráadásul arról lehetett hallani, hogy a Fidesz hasonló módszerrel oldaná meg a határon túliak képviseletét is. Az biztos, hogy ha az általános területi szisztémától két adagban is eltérünk, az még jobban szétfeszíti a rendszert, mint ha csak egyben. Vagyis logikus lenne a magyarországi nemzetiségek képviseletét is a második házban megoldani. Szerintem a kétkamarás rendszer technikailag is alkalmas lenne a vázolt problémák kezelésére, miközben talán vállalható kompromisszum lenne mindkét politikai oldal számára. Sőt, szerintem a nem magyarországi magyarok és a magyarországi nem magyarok számára is vonzóbb és méltóbb lenne egy külön házban főszerepet kapni, mint statisztaként beülni a jelenlegi parlament képviselői mellé.

A nem magyarországi magyarok és a magyarországi nem magyarok számára is vonzóbb.

A javaslatom tehát egy hatvanhat fős második kamara (nemzetek háza). Ebbe 22 főt tisztán listás országos választással a magyarországi választók választanának praktikus okból akár az Európai Parlament képviselőinek megválasztásával együtt egyetlen, pártlistára leadott szavazattal. (Még azt is el tudnám képzelni, hogy ha a munka mennyisége engedi, akár azonosak is lehetnének a képviselők Brüsszelben és a felsőházi teremben a Kossuth téren.) További 22 főt a határon túli magyarok, 22-t pedig a magyarországi nemzetiségek választanának. Nem szeretném részletezni, hogy milyen módon, de azt gondolom, a 22-22 fő elég sok ahhoz, hogy leképezze a szóban forgó csoportok sokféleségét, például jusson képviselet a szórványban élő vagy a nyugati magyaroknak is.

Fontos kérdés persze, hogy milyen feladatokat kapjon a második kamara. Sem az írás terjedelmi keretein, főleg pedig saját tudásomon nem szeretnék túlterjeszkedni. Azt gondolom azonban, hogy a tisztán szimbolikusnál nagyobb szerepet kellene kapnia a nemzetek házának, ugyanakkor nem lenne cél a mindennapos jogalkotás és kormánykontroll feladatait elvenni az ország házától. Alighanem érdemes lehet a jelenlegi berendezkedésben az államfőnél lévő jogok némelyikét áthelyezni a második kamarához, vagy oda is telepíteni. A második ház kezdeményezhetne törvényeket, igény esetén megtárgyalhatna törvényjavaslatokat, és azokat vissza is küldhetné az első háznak, ám végső soron a törvények kérdésében a magyarországi polgárok által választott ország házának kell döntenie.

A szisztémát természetesen úgy kell megszerkeszteni, hogy ne váljon nehézkessé a jogalkotói munka. Szerepet kaphatna a felső ház az alkotmánymódosításokban, a legalapvetőbb vagy a speciálisan a határon túliakat vagy a nemzetiségeket érintő kérdések megtárgyalásában is. Új alkotmány készül, van mód átgondolni a részleteket. Persze csak akkor, ha nem a minél gyorsabb alkotmányozás a cél.

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Vélemény
Amerika adja a NATO erejét, és az elnökét nem Brüsszelben választják

Amerika adja a NATO erejét, és az elnökét nem Brüsszelben választják

Amíg a NATO jelen formájában létezik, ostobaság egy európai „ellen-NATO” álmát kergetni. Hegyi Gyula írása.

54 perce

  • Vélemény
A véglények melankóliája

A véglények melankóliája

A svéd lapnak adott Krasznahorkai-interjúból kiderül: a világhírű magyar író már nem tesz fel kérdéseket.

február 2., 17:30

  • Vélemény
Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok

Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok

Mink, mucsai magyarok azon dolgozunk, hogy Krasznahorkait is túléljük – az ő érdekében.

február 3., 15:44

  • Vélemény
Trianon az nem egy ház

Trianon az nem egy ház

Trianon az, amikor nem érted, mit jelent az, hogy határon túli, ha te mindig innen vagy.

február 5., 08:14

  • Vélemény
Ceglédi Zoltán: Miért simogassunk mégis migránsokat?

Ceglédi Zoltán: Miért simogassunk mégis migránsokat?

Ahol rövidesen több lesz az idős, mint a fiatal, mi a rendszerszintű megoldás arra, ha nincs ember, aki a beteg édesanyádat a műtét után átemelje a kórházi ágyra?

február 3., 08:54

  • Vélemény
Mindenki számol – az új Bajnokok Ligája mérlege

Mindenki számol – az új Bajnokok Ligája mérlege

Dénes Ferenc: Siker vagy veszélytelen Szuperliga?

február 6., 12:59

  • Címlapon
Kocsis András Sándor: Orbán Viktort rendkívül megvezették kínai barátai

Kocsis András Sándor: Orbán Viktort rendkívül megvezették kínai barátai

A szociológus szerint Magyarország áldozata lett Hszi Csin-ping tervének.

33 perce

  • Vélemény
Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig

Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig

2004 óta folyamatosan csúszunk le a sereghajtók közé. Fodor Gábor írása.

február 3., 06:04

  • Vélemény
Krasznahorkai László válasza Kollár Árpádnak – és a viszontválasz

Krasznahorkai László válasza Kollár Árpádnak – és a viszontválasz

A két levelet az írók engedélyével közöljük.

február 9., 08:09

  • Vélemény
Ujhelyi István: Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést

Ujhelyi István: Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést

Orbán Viktor nemrég még Helmut Kohlt tartotta politikai mentorának.

február 7., 12:48

  • Címlapon
Donald Trump éppen élő egyenes adásban veri szét a szövetségi kormányzatot

Donald Trump éppen élő egyenes adásban veri szét a szövetségi kormányzatot

Tömeges elbocsátások: több mint 200 ezer munkavállaló lehet érintett.

47 perce

  • Vélemény
Grönland, az egyre „távolodó” zöldülő sziget

Grönland, az egyre „távolodó” zöldülő sziget

Milyen hatással lehet a klímaváltozás a geopolitikai megfontolásokra és a háborús készülődésre?

január 21., 12:09

  • Vélemény
Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle

Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle

Jegyzetek a magyar kultúra napjára 2025-ben.

január 22., 07:32

  • Címlapon
Kiszivárgott Orbán Viktor balatonfüredi beszéde, el akarják foglalni Brüsszelt

Kiszivárgott Orbán Viktor balatonfüredi beszéde, el akarják foglalni Brüsszelt

Kihelyezett frakcióülést tartott a Fidesz–KDNP.

8 perce

  • Címlapon
Megtörtént az első lépés a béke felé, Ukrajna láthatja kárát

Megtörtént az első lépés a béke felé, Ukrajna láthatja kárát

Az oroszok szerint Vlagyimir Putyin dönt a folytatásról.

tegnap, 14:03

  • Vélemény
Most éppen kit kell sajnálni?

Most éppen kit kell sajnálni?

A történelem tele van olyan bűnösökkel, akik áldozatok is egyben.

január 31., 07:13

  • Vélemény
Bödőcs esete a pannon Frankensteinnel

Bödőcs esete a pannon Frankensteinnel

Remélem, a sztárhumorista közéleti térlátása nem szenvedett maradandó károsodást. Németh Róbert írása.

február 10., 08:00

  • Vélemény
Torban az igazság

Torban az igazság

Szidják a „kommunista” szomszédot, „Brüsszelt”, ezzel pedig még otthonosabb lesz számunkra ez a világ. Otthonosan elcseszett. Szarka Károly írása.

február 13., 09:37

  • Vélemény
A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége

A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége

Olyan állami intézményrendszer kell, amely minden politikai, közéleti nézet terjesztését azonos feltételekkel támogatja.

február 10., 15:30

  • Vélemény
A Gutenberg-galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?

A Gutenberg-galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?

A Hankó Balázs által elmondottak kizárnak minden lehetőséget a párbeszédre.

február 2., 09:04

  • Címlapon
Csatlakozhat a Fidesz EP-frakciójához az AfD, széteshet a Szuverén Nemzetek Európája

Csatlakozhat a Fidesz EP-frakciójához az AfD, széteshet a Szuverén Nemzetek Európája

Gulyás Gergely legutóbb még nem látott erre sok esélyt.

tegnap, 21:21

  • Vélemény
Csizmadia Ervin: A „forradalmi” és az „ellenforradalmi” demokráciáról

Csizmadia Ervin: A „forradalmi” és az „ellenforradalmi” demokráciáról

Kevesebb forradalmi hév kellett volna. Ennyi a recept.

január 29., 10:55

  • Vélemény
A nagy játszma elkezdődött: lesz gazdasági bumm, vagy csak szédítik a népet?

A nagy játszma elkezdődött: lesz gazdasági bumm, vagy csak szédítik a népet?

Péter Tamás véleménycikke.

január 29., 15:59

  • Címlapon
Az olasz futball fekete napja, a Bayern München a 94. percben menekült meg az égéstől

Az olasz futball fekete napja, a Bayern München a 94. percben menekült meg az égéstől

Elképesztő thriller után jutott tovább a Benfica a BL-ben.

tegnap, 23:04

  • Vélemény
A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka

A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka

Aki uralja az ország közösségi platformjait, az uralja az ország gondolkodását. Nefelejcs Gergő írása.

január 25., 12:27

  • Címlapon
Álomkezdés után rémálom: kiesett a BL-ből a hétszeres győztes

Álomkezdés után rémálom: kiesett a BL-ből a hétszeres győztes

Egy teljesen felesleges piros lap után pecsételődött meg a patinás csapat sorsa.

tegnap, 20:47