Csányi, Hernádi és az Emfesz

A Wikileaks által közzétett amerikai diplomáciai iratok szerint az USA követségére is eljutottak azok híresztelések, amelyek szerint az Emfesz tulajdonosai között ott lehetett Csányi Sándor és Hernádi Zsolt, vagyis az OTP, illetve a Mol elnöke.

Még 2009-ben írtam egy hosszú cikket az Emfeszről, amiben alaposan taglaltam ezt a lehetőséget. A cikkből kimaradt néhány olyan, az elméletet támogató vélemény, ami teljesen ellenőrizhetetlennek tűnt. Az egyik legjobban hangzó arról szólt, hogy valaki megfejteni vélte, a Cipruson bejegyzett Mabofi (az Emfeszt tulajdonló cég) minek a rövidítése.

Az elmélet szerint a tulajdonosok igazi nevének eleje van elrejtve benne, ami hátulról előre feloldva így hangozna: Fi – Firtas (Dmitrij Firtas ukrán üzletember, aki nyíltan is vállalta tulajdonrészét); Bo – Borisz Bojko ukrán energetikai miniszter; és végül Ma – Valakik Magyarországról. A kódfejtés jól hangzott, de soha semmi sem bizonyította, hogy bármi valóságalapja lett volna.

A Wikileaksen most kijött, az Origo által ismertetett adatok körülbelül egybehangzanak a cikkem állításaival, a magyar tulajdonosokról szóló elméletről: a Mol és az OTP különböző vállalkozásokon keresztül működtek együtt az Emfesszel, voltak közös érdekeltségeik, volt, hogy a Mol üzleti riválisként is segítette az Emfeszt.

Az amerikaiak egy olyan fontos érvet említenek még, ami annak idején elkerülte a figyelmemet: az Emfesz pont akkoriban nem jutott gázhoz, amikor a Mol jogi csűréssel-csavarással nem engedte be a társaság közgyűlésére a frissen bevásárolt Szurgutnyeftegazt. Vagyis az oroszok a cég elvételével büntették meg Hernádiékat.

Ugyanakkor az egészen egyértelmű, hogy Julija Tyimosenko egykori ukrán miniszterelnök és Putyin orosz elnök 2009 januárjában megállapodtak, hogy előbbi ősellenségét, Dmitrij Firtast ellehetetlenítik. Hogy az Emfesz gázcsapjának elzárása Firtas kiebrudalásával függött össze, az annyira egyértelmű volt annak idején, hogy azon kevés dolgok közé tartozott, amiben mindenki egyetértett, akivel annak idején beszéltem. Ráadásul Firtas nemcsak az Emfeszt bukta, hanem minden üzletét, ami a gázzal függött össze. Ez a szál ezért így utólag nekem nem tűnik meggyőzőnek.

Az azóta eltelt idő nem erősítette meg a feltételezést, hogy az említett magyar üzletembereknek tulajdonuk lett volna a cégben. Együttműködési hajlamaikra bőven lehet racionális magyarázatokat is találni, amelyek közül a legegyszerűbb az, hogy ki akarna összeveszni az orosz államot is jelentő Gazprommal (amelynek áttételesen mindig volt érdekeltsége a cégben), illetve ki akarna kimaradni egy akkora üzletből, amekkorát az olcsó gáz jelentett. Volt, aki az előbbit mint fontos érvet annak idején ki is mondta, idézetként is szerepelt a cikkben: „A Mol vezetői belátták, hogy ha nem tudod az ellenfeled megölni, akkor támogatnod kell.”

Azt is többen megerősítették annak idején, hogy 2009 elején, amikor Gyurcsány Ferenc nagyobb delegációval Moszkvában tárgyalt, befolyásos magyar politikusok felvetették: megvennék az Emfeszt, vagy legalábbis tulajdont szereznének benne. Az oroszok állítólag tárgyalni sem voltak hajlandók erről. Ugyanakkor a történet azt jelzi, voltak Magyarországon olyanok, akik reálisnak vélték, hogy lehet tulajdont szerezni magyarként is a cégben. (Általában az iparágban úgy tartották, hogy ez az oroszok és az ukránok üzlete, amihez más nem nyúlhat.)

Góczi István, az Emfesz ügyvezető igazgatója sokáig határozottan azt mondta, magyar tulajdonos sohasem volt a cégnél.

Ugyanakkor 2009 szeptemberében már arról beszélt, Firtas korábban arra akarta őt rávenni, hogy mondja azt a Gazpromnak, a cég fele magyaroké, és ezért nem tudja eladni. (Egy időben a Gazprom komolyan érdeklődött vevőként az Emfesz iránt.)

Aztán amikor 2009 novemberében rövid időre Góczit őrizetbe vették, azt állította, hogy Veres János volt pénzügyminiszter mozgatta a háttérben ellene a szálakat. Ekkor újra megkérdeztem Góczit, hogy ha Veres szerinte ennyire harcos ebben az ügyben, az utalhat-e arra, hogy mégis volt magyar tulajdonos a cégnél. „Én már semmin sem lepődnék meg”, válaszolta. Azt is elmondta ekkor, valójában ő sohasem látott arról papírt, hogy tényleg Firtasé volt az Emfesz.

2009 végére tehát a Csányi–Hernádi-szál helyett a Mabofi állítólagos titokzatos magyarjaiból inkább Veres János környékén keresendő személy(ek) lett(ek) – legalábbis Góczi célozgatása szerint.

Lehet, hogy ez az egész ismét csak ködösítés volt, de az semmiképpen sem tűnik életszerűnek, hogy Veres Csányi Sándor kedvéért piszkálja Góczit. A 2008-as bankmentő csomag idején például épp eléggé összekülönböztek.

Vagyis ha lehetett is magyar tulajdonosi szál az Emfeszben, akkor a Wikileaksen megjelent táviratok megírása után inkább olyan nyomok merültek fel, amelyek MSZP-közeli emberekre utalhattak. Persze erről sem került elő soha semmilyen konkrétum, semmivel sem több, mint Csányi vagy Hernádi esetleges tulajdonlásáról.

Csak célozgatás és spekuláció. Az is lehet, hogy tényleg nem volt magyar soha a tulajok között.