Akit bedarált a korrupció fogaskereke

Az Index szerkesztőségében szinte heti rendszerességgel jelentkeznek különböző informátorok, akik óriási gazságokról, bűncselekményekről rántanák le a leplet. Ezekből az információkból sokszor cikk lesz, ha van elég bizonyíték a leírtak alátámasztására, máskor sajnos az asztalfiókban marad a sztori, mert elbukna a bíróság előtt.

A következő történet azonban annyira kerek és korhű, hogy ha bizonyítani nem is lehet, mindenképpen a nyilvánosság elé kívánkozik. Az írás műfaja publicisztika lesz, azaz inkább elbeszélő álpublicisztika, amiben minden név és helyszín kitalált, bármi nemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve. Innentől átadom a szót, mesélje maga az érintett, miért is keresett meg.

„Én egy egyenes nyílt ember vagyok. Szeretném, ha ennek tudatában folytatnánk. Ebből a történetből komoly problémáim lehetnek. Az ember végső elkeseredésében tesz ilyet. Anyagiak miatt annyira sarokba szorultam, hogy teljesen elfogyott körülöttem a levegő. Ezek a személyek tönkretették az életemet. Az igazságérzetem azonban nem hagy nyugodni. Szeretném azt hinni, hogy nem lehet mindent megcsinálni ebben az országban. Tanúja voltam, hogyan lopott ki az emberek zsebéből legalább 500 millió forint közpénzt egy közszolgáltató cég, a Főbuher Zrt. vezérigazgatója és öccse.

Buli Lalival, a Főbuher vezérigazgatójának, Buli Vilinek az öccsével 2008 tavaszán találkoztam, munkásokat keresett egy kivitelezéshez. Én szállítottam neki az embereket a cégemen keresztül. A munkából rosszul jöttem ki, Buli Lali 35 millióval adósom maradt.

Nem szomorkodtam, mert Buli Lali cserébe zsíros üzletet ajánlott: bevisz minket bátyja, Buli Vili cégéhez, a Főbuher Zrt.-hez komplett építési munkákra. A közszolgáltató cégnél milliárdos projektek futottak, az egyikben ígért szerepet a generálkivitelező alvállalkozójaként.

2008 végén, némi előmunka után benn is voltunk a generálkivitelező Dőlalé Kft. alatt. Ekkortól kaptunk megbízást egy gigafelújítási projekt bontási munkáira. Többszáz helyiség volt a csomagban. Számításaim szerint összességében nettó 70 millióból kijött volna a meló a tisztes haszonnal együtt, de nettó 430 millió forintos vállalási árról írtunk alá szerződést. Ebből 360 millió (azaz a jutányos 70 millió feletti rész) visszament Buli Lalinak és Buli Vilinek. Buli Lali ugyan hivatalosan nem tartozott sem a Dőlalé Kft-hez, sem a Főbuherhez, mégis külön irodából, főnökként osztotta az észt.

A pénz visszajuttatásához meg kellett ismernünk Dagi Ali arab vállalkozót. Ő volt egyébként a felújítandó helyiségek műszaki beszállítója, valamint kapcsolattartó szerepet töltött be a különböző szintek között. Dagi Ali az első tárgyaláson megmondta: a nettó megbízási díj 12%-át vissza kell adni, emellett százmilliót meg kell mosni. A 12% volt a „hivatalos ár”, ezt mindenkinek, a milliárdos projektben résztvevő összes alvállalkozónak le kellett adni, kétmilliónként összegumizva. Az átvevő mindig Dagi Ali vagy Buli Lali volt.

A munka nagy elszámolási zűrzavarral járt. Zsebből kellett fizetnem kábé száz munkást, számla nélküli beszerzéseket kellett benyelnem, és a 12%-os leadás is lyukat csinált  a költségvetésben.

Addig is, hogy a hiányt rendezni tudják, a bontási munkák befejezése után komplett építési munkát is kaptunk. Első körben 34-35, második körben 17 helyiséget építettünk át. A vállalási ár összesen 200 millió forint volt.

Ekkor már nem kellett külön pénzt mosni, és az összeg sem volt nagyon túlárazva, vissza kellett adni a 12%-ot. A megbízáson 10% körüli nyereségem volt, de ezt is el kellett risztelni háromfelé: rajtam kívül Buli Vili és még egy Buli rokon részesült a pénzből. (összesen több mint 20 milliót adtam vissza.) A nyereség rám eső részéből a pénztár hiányát pótoltam, így természetesen veszteségesen jöttem ki ebből a boltból is.

A teljes munka befejezése után papíron 70 millió forint volt a cégem hiánya. Buli Lali azt mondta, hogy ne izguljak, elintézi ezt is. Hozott két embert Szerbiából, akik végül tavaly megvették a cégemet.

A cégem segítségével közel 500 millióval károsították meg a közszolgáltató Főbuhert, két, összesen 630 millió forintért vállalt munka során. De nem jártam jól. Felhasználtak, többször átvágtak, ígérgetéssel csábítottak a csalásba. Számításaim szerint így is körülbelül 35 millió forintom ragadt be, amivel Buli Viliék még tartoznak nekem, de nem akarják, és már soha nem is fogják kifizetni.

Hogy miért nem tettem feljelentést? Korábban azért nem, mert elzavartak volna a rendőrségről, akkora úr volt akkoriban Buli Vili. Emellett Buli Lali folyamatosan szerbiai maffiakapcsolataival rémisztgetett. Azóta is többször életveszélyesen megfenyegettek.

Ha most nyomozás indulna, vádalku keretében mindent elmondanék a rendőrségen. Birtokomban vannak az állításaimat igazoló számlák is. A korrupciót, kenőpénz átadását igazoló felvételeim viszont nincsenek sajnos, a telefont mindig kint kellett hagyni, amikor tárgyaltunk. A rázósabb ügyekről pedig uszodában beszéltünk.

Teljesen a padlóra kerültem. Nem látok kiutat. Pénz hiányában nem tudok talpra állni, újrakezdeni.”

Eddig tehát a történet. Kiderül belőle, hogy a korrupció intézményesült, és az is, hogy a kisebb szereplők a végén szinte majdnem mindig megszívják, a nagykutyák pedig mindenkin átgázolva lerabolják a hasznot. Ha igaz egyáltalán az egész sztori. Ön szerint?