Mindenki szívja akkor a maga dzsointját!

Szerintem az Alkotmánybíróság december 13-ai döntésének legemelkedettebb bekezdése – mégpedig arról, miért nem tartozik önrendelkezési körünkbe, hogy füvet szívjunk (avagy miért alkotmányos a méltóságra kényszerítő börtönbüntetés) – ez:

„A [...] kábítószer-fogyasztás által előidézett állapot éppen a fogyasztó emberi méltóságának egy részét veszi el, mert autonómiáját azáltal korlátozza, hogy döntési képességét külső tényezőknek veti alá. Ebben a helyzetben azonban már megjelenik az államnak az egészséghez való jogot, a személyi integritás megőrzését támogató intézményvédelmi kötelezettsége, amelyet az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdése rögzít. A fogyasztó személyére nézve ez azt jelenti, hogy a pozitív tartalmú önrendelkezési jogot nem egy másik személy joga, hanem saját testi és lelki egészséghez való és a cselekvési szabadság megőrzéséhez fűződő joga korlátozza. A kábítószer-fogyasztás megengedése tehát pontosan az önrendelkezési jogot iktatná ki az egyén életéből, amennyiben az a kábító hatású anyag befolyása alatt lévő és rabjává vált személy korlátozott döntéshozatali képessége iránti közömbösséget jelentené. Az állam fellépésének éppen az a jelentősége, hogy a fogyasztó emberi méltósághoz való jogának azt a központi, »mindenki más rendelkezése alól kivont« magvát oltalmazza, amelynél fogva [...] az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá.”

Nézzük akkor hát, a határozatot jegyző kilenc alkotmánybíró konkrétan miként biztosítaná, mondjuk, hogy egy tizennyolc éves negyedikes gimnazista, aki a büntetőjogi fenyegetés ellenére haverjaival közösen füvet szív, akarata ellenére is alany legyen, ne pedig puszta eszköz vagy tárgy!

Emberünk tehát még nem rendszeres fogyasztó vagy függő, ha van olyan egyáltalán. Az AB egyik skolasztikus szőrszálhasogatásra utaló kifejezését kölcsönvéve: még nem rabja a „szernek”. Egyszerűen a barátaival néha péntek délután fellazítja a valóság kontúrjait. (Van a fajtájából bőven: egy 2002-es felmérés szerint a középiskolások huszonegy százaléka használt már valamilyen tiltott drogot; a gyakorlatban persze főleg marihuánát.)

Eddig, ha megbuktak, hogy marihuánás cigit szívnak az iskolaudvar egyik rejtett zugában, a börtön helyett választhatták az elterelést is. Az elsőfokú ítélet meghozataláig elmehettek egy hat hónapos megelőző-felvilágosító szolgáltatásra. Most viszont, hogy az Alkotmánybíróság – története során először – törvényt alkotott, kétéves börtönbüntetés is várhat rájuk.

De az alkalmi füvező sem hülye. Nem várja tétlenül, hogy lesújtson rá az ultima ratio. A marihuána kétségkívül rontja az emlékezetet, a logikai képességekkel azonban nem bánik el olyan csúnyán, mint az alkotmánybírák feltételezik.

Az érvényben maradt rendelkezéseket átfutva rövid fejtörés után bármelyik rájöhet: sokkal ésszerűbben jár el, ha mindenekelőtt saját fűkészletet szerez be, és szigorúan a magáét szívja. Ekkor ugyanis a garantáltan mehet elterelésre. Míg ha beáll egy körbe, ahol a spangli kézről kézre jár, és ő is továbbadja a mellette állónak, két évet is kaphat.

Namost, vegyük a THC hatását a gamma-agyhullámokra! A neurobiológusok azt mondanák, a fent vázolt gyakorlati következménynek a felismerésekor az alkalmi fogyasztó agykérgében aktiválódik pár száz ezer idegsejt. A kutatások szerint ennek a memórianyomnak a megerősödését a rendszeres kannabiszfogyasztás valóban rontja, mivel összezavarja azoknak az idegsejteknek a működését, amelyek az emlékek megerősítését végzik.

Nem tudom, más hogy van vele, de nekem mégsem túl valószerű elképzelni egy olyan szmókert, aki mértéktelen fogyasztása közben elfelejti, hogy sokkal jobb neki, ha a biztonság kedvéért mindig van nála egy kis fű; persze szigorúan csekély mennyiség.

(Nem inkább így lesz több marihuána a iskolában, a bulikon és partikon?)

Ha az alkalmi fogyasztó racionális lénynek bizonyul, a dílerek érdekképviseleti szervezete szerintem hamarosan fizetett hirdetésben mond köszönetet az alkotmánybíráknak bölcs döntésükért. (Nem tudom, felfigyeltek-e a határozat másik nagy erényére, hogy éppen azokat küldi börtönbe, akiknél a legtöbb értelme lenne az elterelésnek?)

És mindez egy „dogmatikai zavarokat” okozó jelzős szerkezet miatt! Az „együttes fogyasztás” fogalmát az alkotmánybírák olyan homályosnak találták, hogy a jogbiztonságra hivatkozva azonnali hatállyal megsemmisítették az összes olyan paragrafust, melyben szerepelt.

Az viszont egyáltalán nem zavarta őket, hogy a fogalmi tisztogatás után megmaradt „kínál vagy átad” alapján nem tudnak különbséget tenni a „nesze, itt van két gramm fű, próbálgasd!” és a „szívj bele, és add tovább!” között. Pedig mintha lenne; és mintha emberünk méltóságát jól megtiporná kilenc alkotmánybíró.