Imádok szabadon választani, de pont vasárnap kell új cipőt vennem

2006.04.06. 14:35

A szavazás elmulasztása olyan tabu Magyarországon, mint a leánygyermekünkkel folytatott szenvedélyes pásztoróra. Hiába követi el olykor a társadalom legalja, jobb családban az ilyesmi egyszerűen elképzelhetetlen. A beteges vonzódás az urnákhoz bizonyos fokig érthető, akinek negyven éven át csak a Hazafias Népfront jelöltje jutott, az nyilván könnybe lábadt szemmel vesz kézbe egy olyan szavazócédulát, amin a büdös kommunisták csak mellékszerepet kaptak. A mohácsi vészre való hivatkozás azonban szánalmas kifogáskeresés, ha Magyarország boldogulásáról van szó: aki a 2006-os országgyűlési választásokon szavaz, bárkire szavaz, valójában arról írja alá a papírt, hogy magasról szarik az országa jövőjére.

A nem-szavazás nirvánája felé vezető úton az első lépés annak megértése, hogy cselekedetünk nem egyfajta punk arcon köpése a rendszernek, a társadalomból a rétre kivonuló, a közügyek dzsungelében kiigazodni képtelen kis hülyék utolsó mentsvára. Még azok a viszonylag felvilágosult polgártársaink is, akik elismerik, hogy ép ésszel az idén nincs kire szavazni, azok is többnyire két látszólag tetszetős, ám játszi könnyedséggel földbe döngölhető ellenérv mögé bújnak.

Ne áltassuk magunkat: milyen párt az, amelyik ilyen figurák kezébe szeretné helyezni az ország jövőjét?

Egyrészt ugye hogy igen, ezek tényleg mind bitófára való gazfickók, de mivel vannak köztük különösen magas bitófára valók, kötelességünk elmenni őellenük voksolni, gondosan kiválasztva a szóba jöhető lehetőségek közül a legkisebb rosszat. A Fideszre kell szavazni, mert ugyan tényleg lopnak, de különben tovább garázdálkodnak a kommunisták. A szocialistákra kell szavazni, mert ugyan tényleg lopnak, de különben visszajön a Kishitler. Az SZDSZ-re kell szavazni, mert ugyan tényleg lopnak, de különben örökre Mucsán maradunk. Bár a magyar nép esze ezúttal is csudálatosan csavaros, kénytelenek vagyunk rámutatni arra, hogy hála a jó istennek a demokrácia azért ennél egy fokkal kevésbé bonyolult. A demokrácia ugyanis pontosan azért van, azért harcoltuk ki mi mindannyian vállvetve a mosolygós 1989-es esztendőben, hogy ne kelljen belemennünk ilyen hülye alkudozásokba. Hogy csak rá kelljen néznünk egy számtalan lehetőséget kínáló szavazócédulára, és kiválaszthassuk onnan azt a logót, amelyik nekünk megfelel. Ha pedig nincs ott egy szál jó arc sem, akkor nyugodtan sarkon fordulhassunk, és otthon vedelhessük a kólát.

Talán valóban léteznek olyan helyek a világban, ahol ésszerű lehet a legkisebb rossz beikszelésének politikája. Eindhovent, Oslót és Tamperét képzelem ilyen helyeknek, de ha ezt a cikket olvassa valaki ezekről a demokráciában látszólag tobzódó helyekről, nyugodtan világosítson fel az ellenkezőjéről. Nekünk viszont nem jutott olyan rossz, amit egyáltalán kicsinek lehetne nevezni. Mégis, ki lenne az? Szekeres Imre? Kovács Kálmán? Mikola István? Herényi Károly? Ne áltassuk magunkat: milyen párt az, amelyik ilyen figurák kezébe szeretné helyezni az ország jövőjét? Milyen az a miniszterelnök-jelölt, akinek ezek a bizalmi emberei? Meddig hagynák a tulajdonosok a cégükélén egy olyan CEO-t, aki direkt söpredékkel veszi magát körül, csak hogy kényelmesen érezhesse magát az általuk a magasba tartott pajzson?

Viszont ha nem vagy hajlandó a legkisebb rosszra szavazni, és mindenki így gondolkodna, akkor működésképtelenné válna az ország, mondják végső érvként félig kiművelt polgártársaink. Ha tényleg senki nem menne el, akkor talán tényleg igen, de azért tegyük a szívünkre a kezüket: hát nem lenne kurva vicces? Mint az a hülye hippi jelmondat, hogy "képzeld el, ha rendeznének egy háborút, és senki nem menne el", csak háború helyett választással. Csodálatos lenne, de tényleg. A legnagyobb lökés a civil társadalomnak a francia forradalom óta, és mi, magyarok csinálhatnánk meg. Igazán kár, hogy ennek igen kicsi a reális esélye, de legalább ezt sem használhatják ellenünk, öntudatos nem-szavazók ellen.

...tegyük a szívünkre a kezüket: hát nem lenne kurva vicces?

Az úgy nagyjából világos, hogy valami szerencsétlen vidéki nyugdíjasnak, aki az egyik lábát a Don-kanyarban hagyta, a másikat még az Isonzónál, és aki ezen a két alkalmon kívül ki sem mozdult a falujából, ma pedig kizárólag a szomszéd budijából az ő udvarába átfújt Színes Bulvárlap-darabokból szerzi be információját a világnak állásáról, annak tudnak mondani valamit ezek. De hogy egy nyelveket beszélő, külföldön már megfordult, bérből és fizetésből élő, sikeres vagy kevésbé sikeres, fiatal vagy nem is annyira fiatal leánynak-legénynek mit, arról őszintén fogalmam sincs.

Amikor George W. Bush hatalomra jutott, Európában fel nem tudtuk fogni, miként kerülhetett egy ilyen szellemi vonatszerencsétlenség a világ vezető szuperhatalmának élére. Azon például hosszasan szörnyülködött Budapesttől Birminghamig mindenki, hogy Bush elnökké választása előtt összesen kétszer járt külföldön, akkor is Mexikóban. Nem volt nekije kulturális igénye arra, hogy megnézze a Big Bent vagy a Gül Baba türbéjét, a hülye bunkó texasinak. A angolon kívül pedig természetesen semmilyen nyelvet nem beszélt.

Ez a két kiváltságos bunkó a mai napig fejenként egy-egy idegen nyelv elsajátítására volt képes...

Nézzük meg most ezt a két miniszterelnök-jelöltet, ezt a két reneszánsz embert, ezt a két Csodálatos elmét, aki nekünk jutott. Az egyiket maga Soros György szemelte ki rendszerváltónak, a másiknál meg jobban nem is lehetett a rendszerváltás előtti elithez tartozni. Ez a két kiváltságos bunkó a mai napig fejenként egy-egy idegen nyelv elsajátítására volt képes, nevezetesen az angolra. A szerző szüleinek kommunisták által megroppantott hátával példálózni klasszikus bayerzsolti módszer, de hát az isten szerelmére, az apámnak, akinek az egyik szüleje vasutas volt, a másik meg háztartásbeli, őneki sikerült Gödöllőn két nyelvet megtanulnia a hatvanas évek végére, amelyek közül egyik sem az orosz volt. És még nyelvérzéke sincs, baszki!

A nyelvtudáson kívül is végeláthatatlan a példák sora, amelyekkel e két ember totális alkalmatlanságát illusztrálhatnám gyakorlatilag mindenre, és azt az adu ászt, hogy az egyikük csak a kommunista rokonai segítségével a másik meg még úgy sem volt képes dolgozni bármit is, azt ki sem játszanám. Persze, jobb helyeken sem kifejezetten a társadalom legjobb koponyái mennek el politikusnak, de azért ez a két vidéki sutyerák tényleg mindennek a teteje. A görcsös megfelelni akarásuk igazán egyenlővé teszi őket: az egyik még nagyon szeretne értelmiségi lenni, a másik meg már kurvára megsértődött, hogy nem sikerült.

Mit láthatna meg a már oly plasztikusan leírt, elbutult aggastyánon kívül bárki is abban az Orbán Viktorban, akinek aktuális imidzse a burgenlandi paraszt bemegy a városba sans gumicsizma életképen alapul? Vagy abban a Gyurcsány Ferencben, akinek gesztusaira, beszédére ma már kizárólag az eszelős szó alkalmazható precízen? Bushon én is bármikor nevetek jóízűt és hosszasat, de azért vessünk már időnként egy pillantást a hazai mezőnyre is.

...muszáj lett, hogy tízmillió szövetségi kapitány országából tízmillió valami egyéb országa legyünk, és hát naná, hogy nem tízmillió Alain Delon, hanem tízmillió Tölgyessy Péter.

(Ne legyünk igazságtalanok, azt azért el kell ismerni, hogy ez a két férfi magasan kiemelkedik a magyar politikusok közül. Az utóbbi tíz évben nálunk a bármely pártban karriert kezdők mintha direkt valami kisegítő iskolából lettek volna toborozva, ahol a kreativitás, a tudás és a herék hiánya kötelező volt a sikeres záróvizsgához. Két szó: Szíjjártó Péter. Még kettő: Újhelyi István)

A magyar futball megszűnésével muszáj lett, hogy tízmillió szövetségi kapitány országából tízmillió valami egyéb országa legyünk, és hát naná, hogy nem tízmillió Alain Delon, hanem tízmillió Tölgyessy Péter. Ez valami kelet-európai pótcselekvés lehet, a beteges belemártózás a közügyekbe, hogy minden seggfejnek nem csak hogy véleménye van az ország dolgairól, hanem kényszerét is érzi infantilis álláspontja közzétételének, ha a Népszabadság nem ad három oldalt, akkor legalább Kőbánya-Kispesten ordítva.

Talán engedékenyebbek lehetnék ezzel az össznemzeti tölgyessyzmussal szemben, ha lenne mellette más is. A helyzet azonban az, hogy míg egy Magyarország tetszőleges pontján kiválasztott száz fős nagykorú mintából hatvan-hatvanöten el fognak menni áprilisban szavazni, mert muszáj a hangjukat hallatni, ugyanebben a mintában jó esetben van egyetlen egy ember, aki tudja, hogyan kell 2006-ban felöltözni. Vagy mi az, hogy finom étel, és hol lehet olyat kapni. És ne jöjjön nekem azzal senki, hogy a szép ruhához meg a jó ebédhez sok pénz kell, mert hát nem kell.

Magyarországról teljes mértékben hiányzik az értés az élet úgynevezett igazán fontos dolgaihoz. Szarul öltözködünk, szart eszünk, szar helyekre járunk nyaralni, szart nézünk a tévében, szart a moziban, szar zenét hallgatunk, szar iskolákba járatjuk a gyerekeinket, szar bort iszunk, hagyjuk. Mindezt pedig anélkül, hogy egy csepp tudatosságot vinnénk a dologba, hogy felfognánk, a szar bor meg a szar Török Riviéra helyett egyszerűen választhatnánk valami jobbat és szebbet. Az, hogy Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor nyer-é áprilisban, eltörpül jelentőségében az olyan kérdésekhez képest, mint hogy mi a menő napszemüvegkeret 2006-ban, meg mi az idei jó film. Majd ha a közértben, az utazási irodában, az étteremben és a cipőboltban sikerült megtanulni választani, akkor már talán érdemes megpróbálkozni valami bonyolultabb választással is a kapitalista demokrácia faiskolájában, és egyébként is.

Magyarország 2006-ra beállt arra a sajátosan kelet-európai, valahol a belga demokrácia és a brazil banánköztársaság között félúton elhelyezkedő pontra...

Egyébként is az azért nagyjából világos, hogy Magyarország 2006-ra beállt arra a sajátosan kelet-európai, valahol a belga demokrácia és a brazil banánköztársaság között félúton elhelyezkedő pontra társadalmi berendezkedésileg, ahol egészen addig maradni fog, amíg radikálisan fokozódni nem kezd a nemzetközi helyzet, összeomlik Amerika vagy lerohannak minket a szlovákok. El lehet ezen kezdeni siránkozni, mindenféle cikkeket írogatni, folyamatosan törekedni a dolgok jobbá tételére parlamentarice meg népkéviseletice, szaladgálni szavazni minden hülyeségre, elnökre, NATO-ra meg hogy legyen-e ötmillió románból magyar állampolgár. Vagy lehet ezektől a lehető legfüggetlenebbül, 16 évvel a rendszerváltás után végre elkezdeni élvezni az életet, meglesni mit esznek a spanyolok, mit néznek az angolok, újra lejárni a haverokkal focizni, elmenni kirándulni, össze-vissza kefélni a tisztásokon, megnézni a naplementét, végignézni az ablakból, ahogy hazabandukolnak a földekről a munkások.

Én április kilencedikén szépen felöltözöm, elmegyek egy jót ebédelni, délután felteszek valami színvonalas lemezt, este pedig megnézem a tévében a Racing Santander-Barcelonát. A meccs szünetében meg majd átkapcsolok az m1-re, hogy akkor ki nyert. Fog itt a halál fasza problémázni.

(A szerző a Matula Magazin szerkesztője. A cikk eredetileg ott jelent meg, de elkértük, mert jó.)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Vélemény
Kevés vagy túl sok ideje van a Tisza pártnak a választásokig?

Kevés vagy túl sok ideje van a Tisza pártnak a választásokig?

Mit mond a szervezeti elemzés?

április 25., 12:03

  • Vélemény
Gyülekeznek a felhők a Tisza Párt felett: Magyar Péter elszámolta magát Ukrajna ügyében?

Gyülekeznek a felhők a Tisza Párt felett: Magyar Péter elszámolta magát Ukrajna ügyében?

Az utóbbi napok történései új lendületet adtak a Fidesz narratíváinak. Péter Tamás véleménycikke.

április 20., 09:05

  • Címlapon
„Ez már színtiszta pánik” – őrült ütemben fegyverkeznek a skandináv országok

„Ez már színtiszta pánik” – őrült ütemben fegyverkeznek a skandináv országok

Az öt állam alkotta szövetség már kellő védelmet jelenthet egy esetleges orosz támadás esetén.

1 órája

  • Vélemény
Donald Trump Amerikája már nem akar példakép és globális apuka lenni

Donald Trump Amerikája már nem akar példakép és globális apuka lenni

Amit az USA mint szuverén állam elnöke tesz vagy mond, az hatással van mindenki életére.

április 16., 08:18

  • Vélemény
Schiffer András: Az újrafegyverkezési hisztéria vámszedői

Schiffer András: Az újrafegyverkezési hisztéria vámszedői

Már megjelent az ördögi terv: a kohéziós pénzek átcsoportosítása a hadiiparnak.

április 23., 09:00

  • Vélemény
Orbán Viktor nem védi meg a saját szavazóit. Sem.

Orbán Viktor nem védi meg a saját szavazóit. Sem.

Simán lehet, hogy ott vannak a lelkes és magukat vállaló fideszesek valahol, és akkor Orbán tök nyugodt lehet a választási várakozásaiban.

április 28., 07:29

  • Vélemény
Oly távol van tőlem, és mégis közel – egy hétvége Bécsben

Oly távol van tőlem, és mégis közel – egy hétvége Bécsben

A kultúrát nem árt leöblíteni néhány korsó sörrel.

április 27., 10:05

  • Vélemény
A Hont kivont szablyával

A Hont kivont szablyával

Vásárhelyi Mária ezúttal szembement Vásárhelyi Máriával.

április 22., 06:05

  • Vélemény
Szevasztok, oroszok! Visszajöttök?

Szevasztok, oroszok! Visszajöttök?

Az új NOB-elnök ellenzi a háborúban álló országok eltiltását az olimpiától. Egységes olimpia újra?

március 31., 06:58

  • Mindeközben
Nemazalány újra szerelmes

Nemazalány újra szerelmes

8 órája

  • Címlapon
Kiszivárgott, mivel sikerült Zelenszkijnek meggyőznie Donald Trumpot a Vatikánban

Kiszivárgott, mivel sikerült Zelenszkijnek meggyőznie Donald Trumpot a Vatikánban

Több fontos téma is szóba került a felek között.

5 órája

  • Címlapon
Őrizetbe vették drog miatt egy fideszes képviselő fiát, a politikus kitart gyermeke mellett

Őrizetbe vették drog miatt egy fideszes képviselő fiát, a politikus kitart gyermeke mellett

A férfire garázda cselekmény miatt hívták ki a rendőrséget.

5 órája

  • Címlapon
Legyen résen, ha ilyen valutája van: hamarosan kivonják az 50 eurós bankjegyek egy részét

Legyen résen, ha ilyen valutája van: hamarosan kivonják az 50 eurós bankjegyek egy részét

Az Európai Központi Bank már korábban ismertette, hogy mik a konkrét szabályok.

3 órája

  • Vélemény
Fellép-e a kormány a parvenü rongyrázással szemben?

Fellép-e a kormány a parvenü rongyrázással szemben?

Patások, messiások, Matolcsy – Fodor Gábor írása.

március 31., 10:13

  • Vélemény
Horn Gábor: Kamaszok – Magyarországon

Horn Gábor: Kamaszok – Magyarországon

A mai gimnazisták számára az állam ellenséges attitűdje adottnak tekinthető.

április 1., 10:25

  • Vélemény
Tomka Béla: A brüsszelezés nyomában, avagy miért nem birodalom az EU?

Tomka Béla: A brüsszelezés nyomában, avagy miért nem birodalom az EU?

Ez az értelmezés elhomályosítja történelmi újdonságát.

április 16., 06:14

  • Vélemény
Akasztják a hóhért – Gulyás Márton túl messzire ment?

Akasztják a hóhért – Gulyás Márton túl messzire ment?

Gulyás Márton a marxista–feminista kultúrkritika újrakanonizáló módszereit pörgetve igyekszik egyoldalúan újraírni a történelmet.

április 2., 11:58

  • Vélemény
Barkóczi Balázs: A történelem vége soha nem érhet véget

Barkóczi Balázs: A történelem vége soha nem érhet véget

Ha egy demokratikus rendszer elég erős, és képes az önkorrekcióra, akkor teret kell engednie a „nép hangjának”.

április 3., 06:16

  • Vélemény
Orbán Viktor ligája, avagy a becstelenek társasága

Orbán Viktor ligája, avagy a becstelenek társasága

A miniszterelnök politikai ambícióinak oltárán Magyarország feláldozta az évtizedeken át felépített nemzetközi szövetségi rendszerét.

április 11., 15:29

  • Vélemény
A kérdés a következő: ki alkalmasabb a NER vezetésére, Orbán vagy Magyar?

A kérdés a következő: ki alkalmasabb a NER vezetésére, Orbán vagy Magyar?

Magyar a jöjjön bármi csúcsmodellje, ami egyébként a politikai látványpékség felől nézve sikeresebbnek tűnik, mint bármi az elmúlt 14-15 évben.

április 11., 08:00

  • Vélemény
Megnéztem egy érzékenyítő filmet, és azóta nagyon érzékeny vagyok

Megnéztem egy érzékenyítő filmet, és azóta nagyon érzékeny vagyok

Probléma az, ha a helyiek úgy érzik, az állam jobban támogatja a bevándorlókat, mint őket.

április 10., 11:44

  • Vélemény
A 2026-os választás az Apa és a Fiú harcának néz ki

A 2026-os választás az Apa és a Fiú harcának néz ki

Valójában nem sokat tudunk arról, mi zajlik a Tiszán belül, ami önmagában sem megnyugtató.

április 7., 12:35

  • Vélemény
Kik fújják a passzátszelet a világpolitikában?

Kik fújják a passzátszelet a világpolitikában?

A mindenhatónak tűnő államok mellett újabb hatalmi erőközpontok jelentek meg a világpolitikában, a globálisan működő és globális befolyással rendelkező óriáscégek.

április 9., 07:57

  • Vélemény
Addig hallgatunk a pénzről egy párkapcsolatban, amíg túl késő lesz

Addig hallgatunk a pénzről egy párkapcsolatban, amíg túl késő lesz

Vajon miért ennyire nehéz téma ez? Dióssi Eszter írása.

9 órája

  • Címlapon
Tarjányi Péter: Putyin komoly hadműveletre készül, Trump versenyt fut az idővel

Tarjányi Péter: Putyin komoly hadműveletre készül, Trump versenyt fut az idővel

A biztonságpolitikai szakértő csak félig optimista abban a tekintetben, hogy valóban tűzszünet lehet Oroszország és Ukrajna között.

3 órája