A gyávaság szabadsága

A múlt héten felháborodva küldözgette körbe hírlevelét egy marginális neonyilas weboldal, hogy ügyvédi felszólításra néhány órára a szolgáltató lekapcsolta honlapjukat. Erről egy kedélyes "magánvéleménycikkel" is megemlékeznek, amelyben jelen sorok írójának egy helyreigazítási perekről szóló publicisztikájából is citálnak részleteket. Az ügy előzménye az volt, hogy a lekapcsolt weboldal néhány hete, valószínűleg hirtelen felindulásból a címlapján közzétette Para-Kovács Imre újságíró fényképét az alábbi szöveggel:

"Imrének ezúton kívánjuk, hogy ha mégis sikerült akárcsak egyetlen székely embert is megbántania, akkor az kérgesre dolgozott tenyerével úgy vágja szájon nyegle és tiszteletlen stílusáért, hogy orrváladéka - amely fajtájának szubsztanciáját adja - a fülcimpájáig fröccsenjen. Aki esetleg személyesen kívánja átadni jókívánságait PKI-nek: a ... tér sarkán lakik a ... körút ...-ben".

Tapasztalataim alapján bizton állíthatom, hogy az újságírótársadalom jelentős része nem ügyvédhez rohangálós fajta, főleg nem személyiségi jogi ügyekben, sőt meglehetősen nagyvonalúan kezelik a különböző fórumokon befutó anyázásokat. De azt sem nagyon hiszem, hogy bárki örülne széles e hazában ha ilyen szövegkörnyezetben a fényképét és a pontos címét közzétennék.

Azon kívül, hogy hihetetlen bunkóság ez az eljárás, nyilvánvalóan jogsértő is. Ha valakit zavar, hogy jogsértő tartalmat tesznek ki róla az internetre, nem sok dolgot tehet. Amennyiben a publikáló weblap újság - ilyenből tudomásom szerint kevés van - akkor sajtóhelyreigazítást kérhet. Ez viszonylag könnyű dolog, hiszen minden sajtótermék kötelező eleme az impresszum, amely tartalmazza a lap elérhetőségét, a főszerkesztő és a felelős szerkesztők nevét. Tehát egy újság nem bújhat el a felelősség elől, a jogszabályok pontosan körülírják a kiadó és a szerkesztőség kötelezettségeit.

De mi a helyzet azokkal a weboldalakkal, amelyek nem sajtótermékek? Tipikusan ilyenek az internetes fórumok, amelyek az internetes szabad véleménynyilvánítás úttörői, elvileg bárki, bármit beírhat, és erre bárki reagálhat, élnek is ezzel a lehetőséggel szép számmal. A fórumokkal történő visszaéléseket elsősorban a fenntartó moderációs szabályai, és az internet önszabályozó mechanizmusa próbálja elhárítani, ha valakit nagyon zavar, ami megjelent róla, bátran fordulhat a moderátorokhoz, akik a nyilvánvalóan törvénytelen tartalmat el is távolítják.

Sajnos az önszabályozás alól nagyon könnyű kibújni, mivel nem bír kötelező erővel. Hiába ír elő az e-kereskedelmi törvény valamiféle impresszumot minden szolgáltatónak - a nem sajtótermék tartalomszolgáltatóknak is - az impresszum hiányának nincs szankciója. Sunyin el lehet bújni egy ál-impresszum mögé, amely csak egy email címet tartalmaz, sunyin lehet gyalázkodó cikkeket írni anonim módon, látszólag minden felelősség nélkül. És persze jön az eget rengető felháborodás, ha egy ügyvéd jobb híján kikeresi a domain.hu-n a szolgáltató és a fenntartó nevét - jószerivel ez az egyetlen kapaszkodó - és nekik küldi a felszólítást.

Ha a weboldal tulajdonosa szarik a felszólításra - ráadásul le is tagadja, hogy ilyet küldtek neki, hiába van erről postai igazolás - a szolgáltató csak egyféleképp tud kibújni a felelősség alól, ha maga távolítja el a jogsértő tartalmat és ha még meg is ijed egy kicsit, az egész szervert lekapcsolja, nem csak a sérelmezett oldalt.

Szóval, uraim, felesleges a sajtó és véleménynyilvánítás szabadságának sérelméről papolni egy olyan hír és véleményportálnak kikiáltott weboldalnak, amely azon kívül hogy a legelemibb etikai szabályokat sem tartja be, nem teszi közzé tulajdonosának, szerkesztőjének nevét sem. Az internet lehetőségeivel és a joghézagokkal tudatosan visszaélni nem a sajtó, hanem a gyávaság szabadsága.