Ellenforradalom és szabadságharc, 2006

Amit 1956-ról a magyar történelemtanítás, vagyis a széles néptömegeket elérő ismeretterjesztés tudni enged – ha egyáltalán eljutottak a tanulók odáig –, annak alapján nem egyszerű a kérdés: akik most a szovjetek helyett Gyurcsány rendőreivel tusakodnak, és Rákosi helyett Gyurcsányt szeretnék a Dunában látni, vajon miért ne volnának forradalmárok? Illetve ha azok, akkor miért mégis az a zavaró tudat, hogy ezek zavart elméjűek? Hát hiszen a hősök nem lehetnek hülyék. Vagy csak a hülyékből lesznek hősök?

Forradalom ugye az a radikális kurzusváltás, aminek képviselői aktuálisan uralkodnak. 1956 azért számít forradalomnak és szentnek, mert minden normális és nem normális politikai erő az örökösének tartja magát. Ebben persze sokat segít, hogy 1956-ot leverték, mint vak a poharat, vagyis nem lehet biztosan tudni, mi lett volna, ha. Ha éjszaka elviszi a cica a Szovjetuniót. Hogy egy liberalizáló, szocialisztikus-nagyimrés idő következett volna, már-már gyurcsányi reformokkal, vagy egy klerikális, nacionalista, mindszentys kurzus, mint amilyennek Lengyelországot álmodja manapság Lolka és Bolka.

A kiindulóponthoz, a Rákosi-rendszerhez képest mindenesetre biztos, hogy 1956 minden fontos szereplője több, és nem kevesebb szabadságot akart. Azt akarták, hogy lehessen a mindenkori kormány döntéseiről vitázni, akár tiltakozni ellenük, lehessen ellenvéleménye a költőtől a pékig bárkinek, és ezt kifejezhesse egyénileg vagy csoportosan anélkül, hogy elvinné az ávó, vagy közéjük lőnének az utcán.

Ami a tévéfoglaló, alkotmányozásról álmodó és vicsorogva fenyegetőző 2006-os mozgalmat illeti, az aztán fix, hogy nem több, hanem éppen kevesebb szabadságot szeretne. Nehéz kihámozni bármi koherenset a zsibongásból, de azért nagyjából összeáll az ismert szürreáljobbos vízió: ki a nemmagyarokkal mindenhonnan, magyarnak magyar legyen és a magyarméter nálunk van, valamint valaki hekkelje meg a globalizációt, hogy hagyja abba a globalizálódást. Továbbá senki ne merjen nekik ellentmondani, mert az nem is magyar, vagyis kiátkoztatik.

Ez bizony 1989-hez képest ellenforradalom, rendszervisszaváltás. Szabadságellenes és mellesleg működésképtelen ötlet. Olyan politikai szándék, amely ellen a szabadságnak meg kell védenie magát egy demokratikus országban, ahol mindenféle véleményt és annak az ellenkezőjét is megírhatják az újságok, ahol az eseményeket élőben közvetítik a tévék. Ott, ahol senkinek semmi félnivalója nincs, ha békés tüntetésen tiltakozik az aktuális kormány ellen; akár kiabálhatja is, hogy a miniszterelnök mondjon le, sőt akár elhiheti, hogy akkor minden jobb lesz. Sem attól nem kell tartania, hogy lőnek rá, sem attól, hogy előbb ráküldenek egy beteg csordát, és ezután lőnek. Egy demokratikus állam a sörpuccsistáktól törvényei által védi meg magát, és ilyen országban ezért a rendőr és főnöke ugyanúgy elszámoltatható, mint bárki más. Egy demokratikus országban a parlament, a rádió és a tévé mellett az ellenzéki nagygyűlések is fokozottan védett objektumok, mert ellenzéki tüntetés nélkül nincs demokrácia. Egy ilyen országnak az a lényege, hogy legyen béke, szabadság és egyet nem értés. Minden olyan szélsőséges mozgalmat, amely erőszakkal akarja elérni a totális egyetértést, a demokrácia úgy ver le, hogy nem lépi át eközben saját szabályait. Ha mégis, akkor saját szabályai szerint korrigál, és megbünteti a rendőrt és a főnökét. Minden másféle egyet nem értést a demokrácia saját értékeként védelmez.

Az az alapvetés ingott meg most, hogy Magyarország ilyen ország. Sürgősen meg kell támasztani. Különben a hülyék lesznek a hősök.