Látványos fejlődés emberi jogilag

A két héttel ezelőtti dunaszerdahelyi magyarverés után soha sem látott egység mutatkozott a politikai pártok között. Egyhangúlag ítélték el az érthetetlen rendőri agressziót, és követeltek magyarázatot.

A szlovák kormánynak természetesen a mai napig sem sikerült bizonyítékokat bemutatnia, a mai napig nem tudtuk meg, mi volt az oka, hogy az Európai Unió egyik tagországában védteleneket símaszkos, azonosítószám nélküli rendőrök viperával ütlegeltek, azt viszont tudjuk, hogy az egyik magyar fiatal maradandó károsodást szenvedett.

Az azóta eltelt két hétben szlovák részről annyi történt, hogy a rendőri brutalitást megtoldották egy olyan jogszabállyal, amely szerint tilos más állam nemzeti szimbólumait használni sporteseményeken. Nem világos hogy ezt hogyan gondolják, hiszen jól tudjuk, hogy a drukkerek előszeretettel fejezik ki szimpátiájukat az idegenlégiósokkal kapcsolatban a saját országuk zászlaját lengetve. Csodálkoznék, ha az EU valamely intézménye nem szólítaná fel a szlovák kormányt e szabály hanyagolására.

Különösen örömmel vehettük a magyar miniszterelnök határozott fellépését, minden várakozást felülmúló harciasságát, a rendszerváltás óta baloldali politikus határon túli magyarokért így még nem küzdött. A minapi Kossuth rádióbeli miniszterelnöki interjút hallgatva azt hittem rosszul hallok, felvidéki magyaroknak magyar tankönyvet és helységneveket sürgetett. Ez igen, gondoltam, ez egy államférfi.

Már majdnem teljesen meghatódtam, amikor eszembe jutott 2006 ősze.

Ha jól emlékszem, 2006 őszén Budapesten vertek félholtra símaszkos, azonosítószám nélküli rendőrök mindenkit, akivel csak összefutottak. Ha jól emlékszem, a Demszky főpolgármester által Pro Urbe-díjjal kitüntetett Gergényi Péter minősítette az október 23-i rendőr fellépést szakszerűnek és bátornak.

Ha jól emlékszem, pár honfitársunk akkor vesztette el fél szeme világát, számosat pedig hamis rendőri tanúvallomások alapján tett hűvösre a Fővárosi Bíróság. Ha jól emlékszem, a kormány hivatalos álláspontja a 2006 őszi símaszkos-, gumilövedékes rendőri fellépéssel kapcsolatban a mai napig az, hogy a karhatalom a demokráciát, az alkotmányt és a jogállamiságot védelmezte.

Ha jól emlékszem, a kormány a mai napig nem követte meg az Astoriánál szétvert közel százezres megemlékezés résztvevőit. Ha jól emlékszem, a miniszterelnök úr véleménye 2006. október 24-én az Országgyűlésben valami ilyesmi volt: „Miközben lenyűgözött az a szakszerűség, amellyel a rendőrség tette a dolgát, és védett engem, tisztességes adófizető állampolgárt, az motoszkált a fejemben hogyan kéne ezt valahogyan megköszönnöm?”

Köszönetnyilvánításban nem is szenvedtek hiányt, egyenként és testületileg is megjutalmaztak és kitüntették a rendőri vezetőket és a Rebiszt, ellenben a nyilvánvalóan törvénysértő módon meghurcoltaknak a kártérítésért marad a sok éven át tartó pereskedés. A símaszkos és azonosítószám nélüli fellépésért még egyetlen egy rendőri és politikai vezető sem felelt.

Ha nagyon cinikusak akarunk lenni, azt is mondhatjuk, Ficóék csak utánozták a magyar kormányt, úgy látták, nálunk ezt így szokás. A kevésbé európai politika nem túl gyakran, úgy évtizedenként vagy még annál is ritkábban, de felhasználja a rendőrséget és az igazságszolgáltatást céljaira, Magyarországon és a környező országokban egyaránt, mindössze ebből kaptunk egy kis ízelítőt.

Ettől függetlenül örülök, hogy Gy. F. miniszterelnök emberi jogilag ily látványosat fejlődött, remélem, hogy ezen jó szokását megtartja, és a hátralévő másfél évében már nem fog brutálisan oszlatni, sem másképpen abuzálni olyanokat, akiknek a politikai véleménye eltér az övétől.

(A szerző emberi jogi küzdelméért testvérével 2008-ban Polgári Magyarországért díjban részesült.)