Fradi szív

Mostanában mindenhonnét izzadság meg Ferencváros folyik, és nem kizárt, hogy ez hetekig így marad. Ebből az alkalomból szeretnék néhány, eddig szerényebben kidomborított nüanszot felvillantani, érintőlegesen.

1. A Fradi nélkül nincsen magyar labdarúgás - sipákol boldog és boldogtalan szakmányba'. És szidják ráadásul az MLSZ-t meg Kisteleki 'Rendet Teszek' Istvánt, akik hogyan is engedhették meg, hogy a szeretett klub - jobbikul a hagyományos magyar nemzeti szimbólum - magára hagyottan süllyedjen mélyre. Mintha pusztán azért bólogatni kellene jóváhagyólag, amikor évtizedeken át pocsékolják szétfele a milliárdokat, mert olyan klubnál teszik, amely még sosem esett ki az első osztályból. És szeretik az emberek közül sokan. És pláne: mintha a Fradival lenne magyar labdarúgás. Hát nincsen. Ezt legutóbb az Újpest bizonyította be, két héttel ezelőtt, aztán csütörtökön megint. Igazából nem az a baj, hogy a Ferencvárost átlökték a másodosztályba, hanem az, hogy nem teszik meg ugyanezt a klubok túlnyomó többségével.

2. Leginkább természetesen a drukkerek vannak odáig, ami érthető is, én sem örülnék, ha a szeretett csapatom - igaz, már vagy tíz éve nincs ilyen, tehát nem tudhatom egészen pontosan, milyen az a Fradi- vagy Dózsa-szív - azok után kényszerülne szembenézni a Jászapátival, hogy egyébként hatodik helyen zárt a bajnokságban, tehát simán bennmaradt. Ám ne feledjük azt el, hogy a Ferencvárosnál a szurkolóknak mindig is súlyosabb volt a szavuk az ideálisnál. Például ők kergették el azt az embert - Novák 'Háromper' Dezsőt -, aki utoljára ért el bármilyen értékelhető eredményt magyar csapattal nemzetközileg. BL-szereplés, Kuntics, Vincze Ottó. Ezt követően ismét csak ők tették lehetetlenné Varga 'Munkamunka' Zoltán munkáját, igaz, kellett ehhez a mester saját habitusa is. Végül pedig ők zsidózták taccsra Várszegi 'Láthatatlan' Gábort, a magyar futball mindmáig egyetlen vastag pénzű befektetőjét. Ezek után csendesebben lenne okos szomorkodni - bár nyilván nem a drukkernek kell önkritikázni, hanem azoknak, akik beengedték őket nemcsak az öltözőbe, hanem a legendás első és második emeletre dettó.

3. Áttételesen azért is megérhette ferencvárostalanítani az NB I-et, hogy a magyar-horvát Eb-pályázat versenyben maradjon az olasszal. Az olaszok is a rekordmájsztertől szabadultak meg némi vívódás után, és utóbb a magyarok is ezt tették. Az UEFA illetékes elvtársai csodálkozhatnak, milyen lelkesen akarják a megtisztulást a pályázó felek. Remélhetőleg az ukránok nem rúgják ki a Dinamo Kijevet, a lengyelek a Wisla Krakowot, mert ha mégis, minden elveszett.

4. A rendszerváltás óta megjárta a másodosztályt az MTK, a Kispest és a Vasas is - hogy csak a fővárosi patinásokat említsem. Közülük az MTK úgy-ahogy megtisztogatódott és össze is szedte magát - történetesen Várszeginek köszönhetően -, igaz, komoly intézmény belőle sem lett. Most hasonló történhet a Ferencvárossal. Jó esetben. Végül is, ha a tényleg legnépszerűbb kirakatklubot a nulláról kezdve gatyába rázná valaki, talán el lehetne indulni felfelé. Ez egyetlen esetben történhet meg: ha a magyar futballban kereskedő alsó középkategóriás bizniszmenek helyére végre tényleg beülnek a mogulcápák. Mint Nyugaton - vagy Keleten.

Ehhez kívánok ezúton is sikert.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!