Batiz András gázválságot kezel

Először nem tudtam, ki ez a Molnár Csaba, aztán amiatt voltam gondban, hogy honnan olyan ismerős. „Tiszta Gyurcsány”" – mondták a hozzáértők. Tényleg: ugyanazok a gesztusok, arckifejezések, szófordulatok, mint amelyeket a miniszterelnöktől már megszoktunk.

Aztán beúszott a nagy médiatréner arca, Batiz Andrásé, aki a fél ballib politikai elitet kommunikálni tanítja, és össze is állt a kép: Molnár abban hasonlít Gyurcsányra, hogy a Batiz-iskola gesztus- és fordulatrendszerét használja. Lassan, artikuláltan beszél, együttérzést mutat, mindent kétszer szájba rág. Újév óta Molnár Csaba képében visszatért tehát Batiz András, és Fókusz-színvonalú sajtótájékoztatókkal örvendezteti meg a nagyérdeműt.

„Válságban jók vagyunk” – mondta Gyurcsány a helyzet értékelésekor. Nem tudni, hogy válságokozásra vagy válságkommunikációra gondolt-e a miniszterelnök, de érdemes rekonstruálni az elmúlt hetek gázügyi történéseit.

Az orosz–ukrán válság hónapok óta nyilvánvaló volt azok számára, akik a nemzetközi sajtót követik. Karácsony előtt a minisztérium még mélyen hallgatott, csakúgy, mint a területet felügyelő Magyar Energiahivatal. Amikor kiszivárgott a médiához, hogy a minisztériumban bizony válságstáb alakult, hogy mobilszámokat gyűjtenek a riadólánchoz, és az Energiahivatal bekérette az energiacégek válságterveit, akkor mindenki mindent tagadott, hirtelen egyetlen állami szóvivő sem volt hajlandó megszólalni.

A híres MSZKSZ (Magyar Szénhidrogén-készletező Szövetség) elérhetetlennek bizonyult. Pedig őket azért etetjük a gázfogyasztók pénzéből (minden köbméter gázból 60 fillért nekik fizet a nyájas fogyasztó), hogy ha válság van, beindítsák a stratégiai tárolót, és jól ellássák az országot.

Szóval elment karácsonyozni a kormány és minden érintett hivatalnok, aztán amikor leállt az ukrán gázimport, megjelent mindenki megint. Miért is? Hogy tartsanak napi egy sajtótájékoztatót, és a nagy nyilvánosság előtt jelentést kérjenek a magyar gázpiac nagyjaitól.

Volt itt egy szépen felépített koreográfia: Molnár Csaba mindennap máshol és mással tartott sajtótájékoztatót. Hol a Földgázszállító Zrt. (FGSZ) kopasz vezérével, hol E.ON-os sisakban egy tárolóban, hol a főmeteorológus oldalán beszélt. Mindegy mit, a lényeg, hogy beszéljen, és elsőként ő mondja a friss híreket. Kiváló lehetőség egy új miniszternek, hogy kilépjen saját államtitkára árnyékából.

Őszintén: mije van az államnak a gáziparban? Néhány sajtósa, egy csinos pulpitusa és egy szép miniszteri előszobája, ahol sajtótájékoztatókat lehet tartani. Gáza, az nincs neki. Sem tárolója, sem vezetéke, sem szerződése. A vezeték a Földgázszállító Zrt.-é (valójában Mol, csak a környező országokban ez a név rosszul cseng), a hazai gázmezők a Moléi, az importszerződések és a tárolók az E.ON tulajdonában vannak.

Válságot az FGSZ hirdet, gázt csak a Mol vagy az E.ON tud tenni a rendszerbe, a miniszter legföljebb tájékozódhat és tájékoztathat. Válságot nem menedzsel, max. válságkommunikál. Voltak itt nagy horderejű bejelentések: szereztünk gázt nyugatról, tettünk javaslatokat az EU-nak, szomszédi segítség Szerbiának, Horvátországnak és Bosznia-Hercegovinának.

A valóság persze egészen más. A földgázszállító, az importőr és a tároló kezelte a válságot. Az állam semmit sem tett hozzá a folyamathoz, csak a show-t. Azt viszont nagyon szépen, batizosan, félrehajtott fejjel, szuggesztív gesztusokkal, teátrális bejelentésekkel.

A számokkal és az elnevezésekkel még kicsit gondban volt a Batiz-növendék („tározót” mondott „tároló” helyett, amitől az egész gázszakma és az összes szakújságíró hátán felállt a szőr), de néhány nap alatt így is hatalmas utat tett meg. Kóka János még minisztersége utolsó napjaiban is azt hitte, hogy a gáztároló földalatti tartály, pedig volt rá néhány éve, hogy megismerje azt a területet, amit oly gondosan szabályozott.

A gázszakma persze a tudatlanság mellett más miatt is sikít minden egyes miniszteri nyilatkozat után: a kormánynak nemhogy semmi érdeme nincs a válságkezelésben, hanem az elmúlt hónapokban mindent megtett, hogy halálra izélje azokat az energetikai vállalatokat, amelyek most a válságot kezelik. Robin Hood-adó a Molnak, elmaradt gázáremelések és ad-hoc törvényváltoztatások az E.ON-nak, és persze minden fórumon elmondták, hogy ezektől a cégektől meg kell védeni „a zembereket”.

Most persze jól esett kiállni, és elmondani, hogy „segítettünk a szerbeknek, bosnyákoknak és horvátoknak”, csak azt sikerült kihagyni, hogy ezt a mocskos energiacégek tették, az állam legföljebb szeretetet és megbecsülést tudott volna a csőbe tölteni, de gázmolekulát bizony egyet sem.

Szinte borítékolható, hogy amint vége lesz a válságnak, minden magyar politikus hoz majd egy receptet, hogy hogyan lehetne növelni az ellátásbiztonságot. A 2006-os válság után kitalálták a stratégiai tárolót, amelyhez hasonló állatfajta nincs egyetlen normális országban sem. A gázfogyasztók és az adófizetők pénzén építenek egy szép nagy tárolót, amelyben 1,2 milliárd köbméter gázt őriznek gázellátási válság esetére.

Zseniális ötlet, csak minden szakértő ellenezte (sőt a Fidesz is), merthogy Magyarországon már így is több kereskedelmi tároló van, mint bármelyik környező országban, Ukrajnát kivéve. Ahelyett, hogy a szolgáltatókat tartalékképzésre és a tárolókat üzemeltető céget bővítésre kötelezték-ösztönözték volna, kiadtak egy zsíros kis megbízást a haveroknak, hogy építsenek egy jó nagy tárolót, és beültettek egy csomó levitézlett gázipari kádert egy félállami cégbe. Újabb tucatnyi Audi-kulcs, így mulat egy magyar úr.

A bökkenő csupán annyi, hogy ez a tároló nincs készen, sőt egy köbméter gázt sem sikerült kivenni belőle, mert annyira nincs készen. Ami működőképes, azt a gonosz német multicég bővítette a karvalytőke saját kockázatára.

Minden második politikus gázvezeték-szakértő lesz itt napok alatt (csak előbb az a csúnya válság tűnjön el, mert abban a témában nem szeretnénk semmilyen lépésért felelősséget vállalni): az egyik a Nabuccót nyomja majd, a másik a Déli Áramlatot, a harmadik az LNG-t (cseppfolyósított földgáz, ami Horvátországon keresztül jöhetne).

Arról persze senki sem tájékoztatja majd a nagyérdeműt, hogy ezek a projektek pénzbe kerülnek, és ezt a karvalytőke úgy szokta finanszírozni, hogy kér valamilyen megtérülési garanciát, és a vezetéképítés költségeit beépíti a gáz fogyasztói árába. Lassan mondom, hogy mindenki értse: lesz gázáremelés (új kihívás Batiz Andrásnak).

Az államnak nemcsak gáza nincsen, pénze sincs. Szóval rá van szorulva a karvalytőkére, amelyet eddig orrba-szájba szívatott. Sürgősen bocsánatot kell majd kérni a Moltól a Robin Hood-adóért, meg az E.ON-tól az elmaradt gázáremelésekért és az ebből adódó veszteségek kompenzációjának eltörléséért.

Törvényi garanciákat kell adni a megtérülésre, és meg kell esküdni Kató néni életére, hogy többet nem változtatunk meg egyik napról a másikra olyan törvényeket, amelyek alapján az energiacégek milliárdokat toltak a magyar gazdaságba. Akkor lehet, hogy kinyílik a pénztárca, egyébként a kutya sem ad majd egy fillért sem a hülye politikusok hülye álmaira.

Van itt még valami. Az ellátásbiztonság növelésének legolcsóbb módja, ha kevesebb gázt használunk. El kellene mondani már „a zembereknek”, hogy plazmatévé helyett kondenzációs kazánt tessék venni karácsonyra, és van élet 26 fok alatt is. (A korlátozások idején a West End közölte drámaian, hogy 26-ról 20 fokra csökkentette a gigapláza léghőmérsékletét. Mi az úristenért kell 26 fokra fűteni egy bevásárlóközpotot, ahová egyébként is kabátban mennek be az emberek? Ugyanígy Tescók, Auchanok.)

A népnevelésen túl persze lehetne valami Sulinet-szerű adókedvezmény-panamát indítani, hogy aki hőszigetel és fűtést korszerűsít, az leírhatja az adójából. Fehéredne egyet az építőipar, fellendülnének a kazángyártók, és még a fogyasztás is csökkenne úgy húsz százalékkal. Ha kazángyár lennék, ezért lobbiznék, de úgy látszik, ez nekik még nem jutott eszükbe, vagy csak nem Kóka János a tulajdonosuk, így nem tudják, hogyan kell az ilyet intézni

Nagyot kéne álmodni, és vissza kellene venni az üres fókuszos maszlagból. A fejfélrehajtós, hatásszünetekkel tarkított beszédek tükör előtti próbája helyett irányt kellene mutatni megújuló energiák és energiatakarékosság terén. A válságkommunikációt pedig tessék szépen a válságkezelőkre bízni. Ők legalább tudják, hogy miről beszélnek.

G. K. Sz.
(A szerző gázipari guru.)