Életveszélyes centralizáció

Volt egy tűzijáték, kapcsolódott hozzá egy tömegkatasztrófa, felelős természetesen nincs, Bolgárúr szerint pedig még a kérdés felvetése is ízléstelenség; a fricztamási pályán – ez egy következmények nélküli ország – nagyjából ennyit lehet bejárni a témában publicisztikafronton.

Két ember viszont – feltűnt-e? – nagy-nagy csendben maradt (mi több, egyikük utolérhetetlennek bizonyult) majd huszonnégy óráig. Igen, a miniszterelnökről és a köztársasági elnökről van szó. A főváros példa nélküli katasztrófát szenved, a köztársasági elnök hallgat, a miniszterelnök pedig nem is mutatkozik, ez legalábbis egy újabb izgalmas demokratikus fejlemény.

Sólyom esete is érdekes, hiszen ki, ha éppen ő nem, de most lássuk inkább a miniszterelnököt, aki imádná az államot üzleti paraméterekkel mérhető és értelmezhető szervezetté fejleszteni. Hát kérem, mi már számtalan kis- és nagyvállalat éves gigarendezvényén megjelentünk, de ezeken az eseményeken valahogy mindig megjelent az elnök vagy a vezérigazgató, esetleg az elnök-vezérigazgató, elsősorban mint házigazda. Furcsán is néznének a vendégek, ha nem így lenne.

Mindegy, a köztársaság éves nagybuliját, a tűzijátékot a lakosság széles rétegei szemmel láthatóan kibírták volna Fletóferenc nélkül, csakhogy beütött a krach. Életszerű feltételezés-e azt gondolni, hogy Gyurcsány, aki kamerával kel és fekszik, és minden létező eszközt minden pillanatban megragad a médiaszereplésre, most kihagyja az alkalmat, és majdnem egy teljes napot vár azzal, hogy bölcs nemzetmentőként az ország elé álljon? Nem valószínű.

A valószínűbb feltételezés az, hogy miniszterelnökünk jó messze volt innen, tán még egy kontinenssel is arrébb, hiszen majdnem egy napig tartott, amíg hazakerült; és ráadásul rögtön egy olyan sajtótájékoztatón debütált, amit nem is az ő nevére, hanem a kancelláriaminiszterére hirdettek meg. Az is kérdés persze, hogy munkatársai a távollétet miért tagadják váltig? (Netán ő is Kubában szivarozott a hétvégén? Ezt még a nem túl erős immunrendszerű Medgyessy is túlélte...) Vagy miért nem találtak ki neki legalább valami hihető hazugságot a teljesen abszurd baromságok helyett (Szilvássy reggel a tévében: "előbb meg kellett tudnunk, hogy a sérültek között hány gyermek van"), csakhogy egy másik pályán le lehet vonni fontosabb tanulságot is.

Az igazán érdekes a Gyurcsány háta mögött hagyott mechanizmus, ami egyáltalán nem emlékeztet egy versenyszférában edződött vállalat gondosan megépített szervezeti hierarchiájára, inkább egy dilettánsok által összegányolt kisvállalatra, ahol nincsenek leosztva felelősségi és hatáskörök, mindenben a Főnök dönt, a többiek meg végrehajtják az aznapi parancsokat. Aztán, ha a Főnök éppen nyaral, a munkatársak téblábolnak, a termelés pedig akadozik vagy leáll. A vasárnapi tűzijátékot Gyurcsány nélkül, úgy fest, senki sem merte leállítani, ő pedig, nagyon úgy tűnik, nem volt kéznél.

Az előző bekezdésben írott szervezeti rend persze már nem új azoknak, akik figyelemmel kísérték a lapokban az új kormány felállását. Még egyes, túloldalról erősen kormányhűnek tartott publicisták is megjegyezték, hogy Orbán Viktor sokat bírált hatalomösszevonása így utólag akár a demokratikus intézményrendszer tündöklésének is nevezhető Gyurcsány intézkedéseinek fényében. Most kiderült, hogy ez a centralizáció életveszélyes. A szó szoros értelmében.