Natália
-3 °C
7 °C

Szégyenteljes dolgok a görögök öltözőjében

2004.07.05. 23:44
Kapcsolódó cikkek (1)
A görög válogatott Otto Rehhagelt hibáztatja a megnyert Európa-bajnokságért.
Otto Rehhagel munkába állása kezdete óta fokozatosan mélyült a szakadék a szövetségi kapitány és a csapat tagjai között. Otto Rehhagel érkeztével alapvetően megváltozott a csapatnál végzett edzésmunka, egyre többet kellett futnunk, és aki rosszul végezte a feladatát, annak meg kellett tanulnia tíz német igét. Az edzőnk közben csak mászkált a pályán és a legsötétebb náci időkre emlékeztető vezényszavakat ordibált.

A megfelelő edzésmunka miatt a csapat egyre jobb erőállapotba került, ezért arra kényszerültünk, hogy szabadidőnkben alkoholt fogyasszunk, drogozzunk, cigarettázzunk. Felmerült, hogy túl kényesek vagyunk, ezért leszögezzük: egy játékos mindig kényes és kiszolgáltatott helyzetben van, ha játszani szeretne, akkor kénytelen azt csinálni, amit az edzője parancsol neki.

Otto Rehhagel több héten át nem fogadta Kapszisz köszönését, az edzéseken nem szólított minket nevünkön, mert azt állította, hogy görögül képtelen bármit is megjegyezni. Azt már mindannyian megalázónak tartottuk, hogy Panajotisz Fisszaszt rendszeresen csak "buzi görögként" emlegette és szólította, pedig az ő szépapja még Wittelsbach Ottó müncheni komornyikjaként lépett görög földre Jürgen Fichte néven. De ez persze csak egy kiragadott példa a sok közül.

Szövetségi kapitányunk nyilvánosan hirdette, hogy egységes csapatot kíván kialakítani, miközben az öltözőben ennek ellenkezőjére törekedett. Először felszólított bennünket, hogy közösítsük ki Angelosz Hariszteaszt, ne beszéljünk vele. A mérkőzések előtt az öltözőben el kellett énekelnünk a német himnuszt, pedig egyikünk sem német, leszámítva Panajotisz Fisszaszt, illetve csak a szépapját. A közös himnusz után volt, hogy a leggyalázatosabb német káromkodásokat kellett végighallgatnunk. Még Fisszasznak is, aki valahol mégiscsak német.

Jellemző Otto Rehhagel tanácstalanságára, hogy a Portugália elleni döntő előtt tőlünk, játékosoktól kért sírva segítséget - ilyenkor bezzeg tudott görögül - a taktikára vonatkozólag, miközben korábban trágár módon reagált a taktikára vonatkozó felvetéseinkre. A Portugália elleni nyitómérkőzés előtt a csapat testületileg átvonul egy másik öltözőbe, hogy ott egymással megbeszéljük a teendőket és egymást hangoljuk a meccsre, miközben Otto Rehhagel görög gyúrónkat köpködte. A spanyolok elleni csoportmérkőzés félidejében arra kényszerültünk, hogy a játékoskijáróban megbeszéljük: nem foglalkozunk a számunkra állandóan ellentétes utasításokat adó szövetségi kapitányunkkal, és azt játsszuk, amire magunktól képesek vagyunk.

Az oroszok ellen adtunk még Otto Rehhagelnek egy esélyt, de taktikája gyalázatos volt és simán vereséget szenvedtünk. A franciák és a csehek, valamint a döntőben a portugálok ellen az általunk éjszakánként, a szabadidőnkben kidolgozott taktika szerint játszottunk. Azokon a mérkőzéseken meggyőződésünk szerint az oroszok elleni vergődéseinkhez képest gyökeresen más görög válogatottat láthatott a közönségünk.

Az Európa-bajnokság megnyerését követően még bíztunk abban, hogy változik a helyzet, de hajnali fél kettőkor látnunk kellett, hogy minden csak még rosszabb lett. Ezért tárjuk a nyilvánosság elé azokat a szégyenteljes dolgokat, melyek az öltözőben történtek.

A görög labdarúgó-válogatott