Ha mostanában lettek volna a választások, kétszer annyian szavaztak volna a Fideszre, mint az MSZP-re (százalékban 36:18 az ellenzéki párt javára), állítja a Gallup, ami alapján kecsesen hátra is dőlhetne Orbán Viktor, egész csapatával karöltve, és kiszuszoghatná magát végre. Ehhez képest egyébbel sincs tele a szerencsétlen közbeszéd, mint hogy mikor és hová megy a jobboldal imént néven nevezett emblematikus figurája. Vagyis nem fújhatja ki magát.
Ennek minimum két oka van. Az egyik, hogy ha összeadjuk a 36-ot meg a 18-at, mindössze 54-et kapunk, és amennyiben az SZDSZ és az MDF szabad szemmel láthatatlan bázisáról sem feledkezünk meg – noha tehetnénk, nem vetne ránk követ senki –, akkor is az jön ki, hogy a zemberek szignifikáns hányada tojik a politikára. Másképpen: nem a Fidesz-hívek lettek többen, mint eddig – vagy tavaly áprilisban – voltak, hanem az MSZP-rajongók kevesebben. Jóval. Egyelőre. Rájuk amúgy nem jellemző a szilárd politikai identitás, zömüknek az a fontos, hogy legyen valami a zsebükben, és hogy ne térjen vissza a hatalomba Orbán Viktor, úgyhogy egészen biztosan megtérnek előbb-utóbb az antifasiszta akol melegébe. Az ilyeneket nem nehéz visszaszerezni, rögvest nyitják az umbrellát, ha azt izenik nekik, hogy szemetel a barna eső.
A másik ok nem más, mint hogy ebben a pillanatban az sem tiszta, ki a fene van Orbán csapatában, és ki nincs, főként azok közül, akik korábban mellük teljes szélességével benne voltak. Akkor meg kivel dőljön (ne dőljön) hátra karöltve?
Ha máshonnét nem, a szócső Magyar Nemzet jeles kolumnistájának – a legendás Egei Antal cimborájának – hála megtudhattuk, hogy Schmidt Mária máris ott áll a kapuk előtt, miközben a hóna alatt Áder János, a csornai Bronson pödri bajszát. (Mögöttük a karvalytőke köszörüli karmait.) Korábban Pokorni Zoltán kapta meg a magáét ugyanazokon a hasábokon, Kósa Lajost maga a főnök osztotta ki, Rogán Antal az ötödik kerületben gyűjti a későbbi felíveléshez szükséges tapasztalatot, Deutsch-Für Tamás pedig bajuszt növesztett. Már tényleg nem hiányzik más, csak az, hogy Kövér Lászlónak is kiosszanak néhány büdös pofont házon belül, akkor jön el a jobboldali világvége. Semjén Zsolt és Mikola István ministrál, a zenakar eljátssza a székely himnuszt doomváltozatban, az úri közönség zokog.
Közben előkerült a hír, miszerint Orbán Viktor a Fidesz utáni időkre készülve kiszemelte magának a Kereszténydemokrata Néppártot. Ez mondjuk egyszerre vicces és figyelemre méltó. Alaposan végiggondolva überzseniálisnak is tűnhet a forgatókönyv – ha van ilyen. Hiszen sokszorosan bebizonyosodott, hogy az eredeti Orbán-terv, amely az egytáborzászló elv jegyében minden jobboldali erőt ugyanabba a karámba terelt, így nem maradt mondandója a langyosak számára, megbukott. Miért ne indulhatna ezek után ellenkező irányba a mester? Miért ne kapaszkodna az utolsó pillanatban?
Tehát tegyük fel, hogy.
Mi történik a KDNP-ben, ha Orbán Viktor odaigazol? Semjén Zsolt hátrébb lép, nemhogy ennyivel, ennél többel tartozik a nagy embernek, és ez azt jelenti, hogy az örökös miniszterelnök pusztán személyes varázsa révén visszakézből öt százalék fölé vezeti a pillanatnyilag mérhetetlen pártot. Vagyis pikkpakk megvan az SZDSZ ellenoldali párja.
Mi történik a Fideszben, ha Orbán Viktor eligazol? A párt megszabadul rossz szellemétől, és mivel lesz egy hozzá képest jobbra vitézkedő erő, ügyesen megpróbálhat araszolni a centrum felé, elkezdheti szólongatni az innen és onnan is kiábrándultakat, szerkeszthet okos gazdaság-, szociál-, kultúr és nemzetpolitkát, befejezheti a vérszemet kapott Dávid Ibolya-alakulat fojtogatását. (Netán össze is melegedhet vele, mit számít?)
Aztán köthetnek koalíciót. Két- vagy hárompártit. Hogy ki legyen a miniszterelnök, eldöntik.
A szocialisták az előző választási ciklus közepén megszabadultak Medgyessy Pétertől és Kovács Lászlótól. Ha nem teszik, ma ellenzékben lennének. Frissülés nélkül nem mentek volna semmire. Egyszer mindenkinek lejár az ideje.
Most nyilván mindenki azzal jön jobbról – Máriától Lajosig –, hogy Gyurcsány Ferenc érdeke bomlasztani. Senki másé. Pedig dehogy. Az MSZP-nek úgy kell Viktor vezér, mint falunak a villanyfény. Ha ő nincs, céltábla híján bukik az ideológia. Legalábbis, amíg nem találnak másikat.
Az időzítésen múlik minden.