Iskolajáték

Mihail Bakunyin és Kropotkin herceg együtt sem nem álmodhatott akkora anarchiáról, mint amilyet kisgazdáéknál sikerült kikavarni az elmúlt egy uszkve másfél hétben.

Torgyán váratlanul lemond (alighanem le kell neki), tutira frakcióvezető lesz, aztán mégsem, Gyimóthy már majdnem vidékminiszter, följelentik a pártján belülről, de nem ám egy szakadár, hanem egy relatíve Torgyán-hű, ámbár a csapatból kifele kacsingató importkáder (Horváth Béla), aztán Gyimóthyt meghintáztathatja a miniszterelnök picit, majd szegény vidékminiszterembrió lemond, mielőtt még kineveződött volna (az ok, ugyanaz, mint Torgyán esetében, tehát még az sem hiszi el, aki nagyon akarja), Turi-Kovács már majdnem átveszi a tárcát úgymond ideiglenesen, amikor mégis Boros Imre veszi át, akiről addig szó sem esett, Turi-Kovács időközben belép a nem szakadár-de-kicsit-mégis-majdnem Polgári Platformba, aztán két nap múlva kilép, Torgyán általában mindent, de még véletlenül sem következik az, amit ő mond, ha lottózna, nagyobb esélye lenne egy találatra. Tökéletes káosz. Ki kivel van? Ki kivel lesz holnap? Ki kicsoda?

Falhoz lapulva közlekednek a Belgrád rakparton a kisgazda káderek, hátat fordítani egymásnak nem mernek, éjszaka senki sem hunyja le a szemét.

Falhoz lapulva közlekednek a Belgrád rakparton a kisgazda káderek, hátat fordítani egymásnak nem mernek, éjszaka senki sem hunyja le a szemét. Tüntetés, ellentüntetés. Riasztó hírek jönnek a külvárosból: állítólag Petrasovics Anna újra edzésbe állt.

Ebben a helyzetben, amelyben egy tucatnyi puccsot átélt közép-amerikai vezérkari tiszt is csak bambán pislogna.

Mert hiába néz ki úgy a kisgazdapárt székháza, mint egy amfetaminnal megszórt hangyaboly, minden nap akad egy ember, aki megáll egy másodpercre, és belemosolyog a kamerába: a koalíció stabil.

E helyzetben egy tucatnyi puccsot átélt közép-amerikai vezérkari tiszt is csak bambán pislogna.

És tényleg az. Lehet, hogy összetekert Kis Újságokkal esnek egymásnak, lehet, hogy kiköszörült élű könnyűfém diplomatatáskákkal, de a koalícióban mindenki marad. A szálak, kérem, kézben vannak tartva. Egy kézben. Ez a kéz pedig Orbán Viktorban végződik.

Talán nem túlzás feltételezni, hogy Orbán a rendszerváltás utáni magyar belpolitikai élet egyik legbravúrosabb manőverét hajtotta itten végre.

A magyar lakosságnak azon részhalmaza, amely szellemileg még nem egészen retardált, és volt szerencséje látni a csigatévén Deésy koronatanú hétvégi interjúját, amelyben a büntetett előéletű ex-Torgyánista szinte hiba nélkül, majdnem meggyőzően adta elő felettébb homályos történeteit, szóval a lakosság ezen részhalmaza az interjú közben alighanem egyemberként nyújtotta mutatóujját a képernyő felé, mint egy hazakívánkozó E. T., s mondta a bűvös szót lassan, szinte betűnként. A bűvös szó ü-vel kezdődik és gynök-re végződik.

Adott egy koalíciós pártvezér és miniszter, aki magától sosem mozdulna a helyéről. Ennek gyakorta hangot is ad. Adott egy kemény botránysorozat, amely fölmorzsolta pártját, támogatottságát, s amely a nagyobbik kormánypárt népszerűségét, hitelét is kikezdeni látszott. Aztán jön a kazettás az ember, vádolja a vezér fiát, és a vezér váratlanul fölkeresi főnökét, bár nagyon úgy néz ki, mintha a főnöke, a nagyvezér rendelte volna magához, és akkor a vezér hipp-hopp lemond, mert nem bírja tovább, holott húsz másodperccel előtte még bírta.

A Kisgazdapárt eldöntheti, hogy MDF-szerű karrier végén, tehát kvázi barátilag szívja őt föl a Fidesz, mint friss kenyér a pörköltszaftot, vagy széjjelhullik.

(És, ha belegondolunk, ezek a homályos múltú kazettás férfiak egymás után kerülnek elő: olajbalhék, megfigyelési ügy, miegymás.)

Orbán, a nagyvezér iskolajátékot mutat be. Amennyire iskolásan patetikus és demagóg szónok benyomását keltette az országértékelő pódium, annyire vérprofin és magabiztosan aláz négyszemközt Balóval az Aktuálisban.

Tökéletes taktikai csapás. Torgyán eltakarítva, koalíció minden körülmények között marad, a Kisgazdapárt eldöntheti, hogy MDF-szerű karrier végén, tehát kvázi barátilag szívja őt föl a Fidesz, mint friss kenyér a pörköltszaftot, vagy széjjelhullik, amennyire lehet, és úgy masíroznak át konzervatív választóik a nagy jobbpártba.

Orbán - mondhatjuk - zseniális FKGP-taktikája minden fronton sikert hozott: előbb a kisgazdabotrányokkal kisöpörtette a médiából és a köztudatból a gázos Fidesz-ügyleteket Simicskától Happy Endig, aztán Torgyán elcsapásával már a korrupció és a politikai bunkóság ellen határozottan föllépő erős politikus szerepét vitte színpadra hálás közönség előtt.

Ha ez kitervelt dolog volt, ravasz stratégia: ötös. Ha váratlan események sodrából sikerült így kikavarodni: az is ötös.

A miniszterelnök bravúrprodukciója alighanem megállította a Fidesz népszerűségének esését (biztos, ami biztos: a Tárki adott egy kis kezdőlökést), a jobboldali szavazótábort sikerül egyben tartani, mi több, a korrupció- és Torgyán-ellenes akció a két tömb között ingadozó táborból is szerez támogatókat. Egy évvel a választások előtt még sosem állt ilyen jól kormányzó párt. (Utoljára az MSZMP, hehe.) Az MSzP szegény sápad, épkézláb ötlete nincsen. A nemrég még nagy tanárként feszítő Köztársaság téri fiúk előkaphatják a kockásfüzetet, kezdhetnek szorgosan jegyzetelni. 2006-ig megtanulni is lesz idő.