A megerősítési eljárás körüli felhajtást (cécót) már jó ideje minden öt évben eljátszák, amikor új Európai Bizottság lép hivatalba Brüsszelben. Annak idején a Prodi-bizottságot is alig akarta megszavazni az EP - az olasz a végefelé már azzal fenyegetőzött, hogy lemond, még mielőtt átvehette volna a hivatalát.
Ennek főleg az az oka, hogy a Bizottság elnökét és tagjait a tagállamok vezetői választják ki, ezért a testületnek - ami pedig némi túlzással az Unió kormánya - elég kevés demokratikus legitimitása van. Ez zavarja az Európai Parlamentet, amit még mindig nem sokan vesznek komolyan, pedig az EU egyetlen közvetlenül választott és demokratikus szerve - és erre lépten-nyomon emlékeztetik is a tagállamokat képviselő diplomatákat és a Bizottság bürokratáit. Most kapva kap az alkalmon, hogy megmutassa: nélküle nincs Bizottság.
Elvileg igazuk van: az új Bizottságnak a parlamenti képviselők felének jóváhagyása kell ahhoz, hogy hivatalba léphessen. Ha az EP többsége október végén Strasbourgban nemmel szavaz, José Manuel Barroso mehet vissza Portugáliába, és a tagállamok vezetőinek új elnököt kell jelölniük a Bizottság élére. Minden kezdődhet elölről.
De pont emiatt nincsen reális esélye annak, hogy az EP tényleg leszavazza a Barroso-bizottságot, pusztán Rocco Buttiglione, Kovács László és Neelie Kroes (a holland biztosjelölt) miatt. A parlamenti pártoknak nem áll érdekükben rögtön a ciklus legelején összerúgni a port a tagállamok vezetőivel. Nem érdekük politikai válságba lökni az Uniót. Meg fogják szavazni a Bizottságot.
A Buttiglione-, Kovács- és Kroes-ügy nem a hajánál fogva előrángatott dolog. Buttiglione homofób nyilatkozataival láthatóan tényleg felháborította az európai baloldalt (tényleg kínosan mutat, hogy ennek az embernek kell majd a polgári szabadságjogok dossziét felügyelnie, még ha gyakorlati jelentősége feltehetően nincs túl sok); Kovács László tényleg gyengén szerepelt meghallgatásán, még a szocialisták szerint is (bár ez önmagában nem jelenti azt, hogy nem lehet belőle jó biztos); a versenyügyhöz jelölt Kroes szintén gyengén startolt.
Az EP pedig alkalmat látott ezekben az ügyekben, hogy kicsit betartson az új, meglepően magabiztosan és energikusan kezdő bizottsági elnöknek, Barrosónak. Megmutassa, ki az úr a háznál. Emlékeztesse, ki az európai nép érdekeinek legfőbb védelmezője: hát ők, a nép választott képviselői.
De végeredményben ez mindegy. Az egész Európai Unió úgy van megtervezve, hogy ilyen természetű válságok ne alakulhassanak ki. Az alapszerződések kidolgozói nagyon nagy gonddal és ügyességgel osztották el a politikai felelősséget és hatalmat az államok, a központi bürokrácia (a Bizottság) és az EP közt. Az építményt iszonyúan stabil.
Az Európai Parlament az elmúlt tíz-tizenöt évben különböző okokból egyre agresszívabbá vált. De nem akarja szétverni az építményt. Már most jelei mutatkoznak a kompromisszumkeresésnek: az EP szocialistái csütörtökön azt mondták, hogy megelégednének azzal, ha Buttiglionét átraknák egy másik tárca élére - vagy talán még kevesebbel is. (Közben lehet, hogy Buttiglione magától visszalép.)
A Kovács László ellen eredetileg leghangosabban ágáló Zöldek szerdán azt mondták, hogy nekik az is megfelelne, ha a magyar jelölt úgymond "megerősítené" kabinetjét néhány belevaló energiaügyi szakemberrel (ez csak szöveg: egyrészt már vannak ilyenek a kabinetben, másrészt ott van a több mint ezer fős energiaügyi főigazgatóság is).
Brüsszelben nem szokott kormányválság lenni. Az ötven év alatt összesen egyszer bukott meg a Bizottság. És még soha nem bukott meg a ciklus elején. Most se fog, pláne nem ilyesmibe. Az egymással folyton szembenálló tagállamok, Bizottság és EP hármasának nem érdeke a nyílt háború, mert egymás nélkül képtelen funkcionálni. Mindig találnak valami kompromisszumot. Ebben a legjobbak, szinte másban se. Az egész EU így van kitalálva: csak így működhet 15-25 nemzetállam uniója, nem a nyers konfrontációval.