Lothar Matthäus a legnagyobb szívű magyar

Most jó igazán magyarnak lenni, amikor Lothar Matthäus, azzal az ő nagy szívével úgy érzi: jó magyarnak lenni, és itt marad nálunk, ezután is kapitány lesz. A szíve ugyanis azt diktálta Lotharnak - arra hallgatott -, hogy folytassa elkezdett munkáját, építgesse tovább a svédek elleni meccsen tényleg biztató jeleket mutató csapatát, és ezért félredobta a görög PAOK Szaloniki nagyobb fizetését, a szép tengerparti házat, a tzatzikit és a szirtakit.

Gyorsan tiszteletből vetessük is fel az utónévkönyvbe a Lothart, hogy ezután magyar gyerekek is viselhessék, mi több: hamarosan még a Matthäust is fel lehessen venni - Gáspár Mateusz vagyok, nem is hangzik rosszul -, ennyi kijár a világsztárnak, akinek ilyen nagy a szíve. A választások felé közeledve az se lenne meglepő, ha hamarosan kisebb kitüntetés kerülne oda, a szíve fölé, Török Zsolt szocialista képviselő már így is vele kezdte el szavazatgyűjtési akcióját, amikor az ínséges időkben mindenkit Lothar itt tartására szólított.

Ez a nagy szív sokkal inkább szerelmes, mint magyar, és nagy szerencséje a jelenlegi MLSZ-vezetésnek, hogy a német világbajnok és szerb szépségkirálynő felesége a Forma-1-en pár éve összeismerkedtek, és a hevület azóta is hevesen lángol.

Matthäus marad, és valljuk meg, kevés jel utalt arra, hogy elmegy.

Harmadik feleségét nyilván már nem akarja elveszíteni, és Marijana üzletei miatt hat éve Budapesten él, és nyilván nem szívesen költözik a négyszázezres, kevés élményt nyújtó Szalonikibe. Nyilván Matthäus aranyéletének is vége lenne ott, mert ott egy évben nem hatvan napot, hanem a négyszeresét kellene dolgoznia, megszűnne az általa annyira kedvelt magamutogatás, nem tudna nyugodt szívvel eleget tenni a szaporodó külföldi meghívásoknak - mert közben könnyen megfúrhatnák.

Már csak az a kérdés, mi szükség volt erre a műbalhéra? Mi szükség volt a hangulatkeltésre, a zsarolásra?

Azt gondolom, elpattant nála egy húr. Eddig azt hitte, érezze megtisztelve magát mindenki, mert ő itt van, és ő alkalmazottként még a munkáltatóit is irányíthatja, mert ő "egy Lothar Matthäus". Amikor szembesült azzal, hogy nem, ez nem az a világ, nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt ő elképzelte, akkor nyilván heves szájrángás - mikor ideges, mindig ez van - közepette feltúrta müncheni lakását, és leporolta a "Zsarolás Kisenciklopédiáját", odalapozott a "hogyan legyünk értékesebbek, mint vagyunk" fejezethez, és kiagyalta a tervet. Nem először, de most a leghatározottabban. Csak van Európában egy klub, amelyik éppen edzőgondokkal küszködik - gondolkodott, és mivel őt szerte a világon tárt karokkal várják, puhatolózott.

A PAOK kapóra jött, mert szenved a bajnokságban és a nemzetközi kupában is, megfűzte hát a szerb menedzsert, Predrag Mijatovicsot, ajánlja be, és a hadművelet lényegében már készen is állt. Matthäus annyira le akart csapni a sztárcsapatnak kicsit sem nevezhető görög klub kispadjára, vagy legalábbis az erről szóló hírverésre és nyilatkozatháborúra, hogy huszonnégy órát sem várt a bejelentkezéssel.

Örült a görög elnök, nagy szájjal be is jelentette, világsztárt hoz a klubhoz, csak azt felejtette el, hogy a pályán rendkívül hiteles és megalkuvás nélküli Matthäus edzőként egyáltalán nem az, sőt az ellenkezője. Söprögető korában messze nem volt annyira fordulékony, mint most.

A szóbeli egyezség után így nem jött létre az üzlet, a görög elnök tajtékzik, fogalma sem volt arról, hogy az egykori aranylabdás szeret tréfálkozni, és nem gondolta, hogy nem jelent neki komoly kihívást és perspektívát egy közepes görög csapat, nehéz emberekkel, kellemetlen játékosokkal.

Itthon persze volt nagy sürgés-forgás, ment a nagy lobbiharc a maradásáért, talán csak Bozóky elnök tömködte nyugodtan a pipáját a perui ifjúsági világbajnokságon. Akkor emelte fel a hangját átmenetileg, amikor a brazilverő Gambia kikapott a hollandoktól, és kiesett.

A Matthäus-féle stratégia szerint nekünk hálásnak kell lennünk neki, mert marad, ő még hallgat a szívére, ő megszán minket, szerencsétleneket, akik valaha ismertük a helyes utat, de hatalmasat bucskáztunk rajta.

Lehet, hogy a célját elérte, kár, hogy a futballpályán még nem. Kár, hogy még nem tudta átadni játékosainak kivételes tudásának tíz százalékát sem, kár, hogy nem megy el a gyerekek edzésére. Pontosabban elmegy: a német RTL műsorában, hogy futball-labdát soha nem látott fiatalokat oktasson egy valóságshow-ban. Kár, hogy nem javítja ki idejekorán az általa oly sokszor és kellő alappal szapult magyar edzők hibáit, kár, hogy a fanatizmusa e tekintetben elveszett. (Ez a fanatizmus hozta meg a jégkorong és a vízilabda sikereit.) Pedig erre igyekezett felhívni a figyelmet az MLSZ nyolc elnökségi tagja, akik szeretnék visszahozni ebbe a galaxisba, amikor bele akarnak nézni Matthäusnak és csapatának magyarországi szerződéseibe.

A közvélemény jó része szerint Matthäus azt csinál itt, amit csak akar: inkább neki hisznek, mint a százezerszer lejáratódott, verbálisan igen erős magyar megélhetési futballcsinovnyiknak, legyen az edző vagy szertáros.

Ha viszont nem vigyáz, akkor könnyen kihamvadhat a nimbusza. Kivált, mert már ilyan nyilatkozatokat ad: az országnak hálásnak kell lennie neki; Gera Zoltán vagy Juhász Roland eladása után még egy pezsgőt sem kapott; játékosokat fedezett fel. Utóbbi a legszánalmasabb, hiszen a magyar nihilben már több kapitány tömjénezte magát azzal, hogy például az Urbán Flórián az ő játékosa, a csatárt ő fedezte fel, a védőt ő szúrta ki, holott ebből a hártyavékony elitből épeszű ember nem tud válogatni úgy, hogy előbb utóbb bele ne ütközzön valakibe, és azt a másik kapitány ne vegye észre, és ne tegye be ő is a csapatába.

Ugyanakkor az ő érdeme, hogy a svédek elleni csapat tagjai egytől egyig meghaltak a pályán, a választottjai égnek a kapitányért, a futballért, a sikerért. Tisztelik őt, felnéznek rá, mindannyian nyerni akarnak, egyikükön sem érződik a kényelmesség, mint korábban néhány hazahívott kiskedvencen. Emellett Matthäus igen bátran nyúlt a fiatalokhoz, és jól emlékszünk arra, amikor Csank János és Gellei Imre irtóztak ettől.

Matthäus jó úton jár, és ha többet tesz a magyar futballért, ha nem falja fel a visszahúzó közeg, akkor lesz igazán hasznos szereplője a hazai focinak.

Akkor lehet értelme külföldi edzőnek nevezni a németet, mert az összetételből egyelőre csak a külföldi jött össze.