Izzik a levegő a floridai Kennedy űrközpontban, a kilövőálláson méltóságteljesen várakozik a csodagépmadár, a több milliárd dollárból, vérből, verejtékből és könnyekből összetákolt Discovery - nemcsak a NASA, hanem az egész emberiség büszkesége. Kilövésre kész.
A nemzetközi tévéstábok tagjai ott vakargatják a töküket körülötte, a kamerák rászegezve, a paparazzók az árnyékban legyezgetik magukat. Aztán enyhe fuvallat kerekedik a júliusi hőségben, vagy tán egy mocsári döglégy fingik egyet unalmában, mire a Discoveryről, a felszállásra váró, méltóságteljes csodagépmadárról lepottyan egy darab, csak úgy.
A NASA, ami két és fél év alatt egymilliárd dollárt költött az űrsiklóra, megmagyarázza. Ground control to Major Tom: eleresztett a szigszalag.Izzik a levegő a Discovery belsejében. A NASA mérnöke bibliányi kézikönyvbe merül, és valahol a háromszázadik oldalon, ott, ahol János Jelenéseinek kellene lenniük, nyálas ujjal keresi, hogy a több ezer vezeték közül melyik okozhatta az üzemanyagszenzor hibáját, ami miatt a Discovery kilövésre váró, beszíjazott legénységét ki kellett hámozni az ülésekből és lezavarni a gépről röviddel a start előtt.
Ground control to Major Tom: vagy földelés, vagy elektromágneses interferencia. Hogy melyik, soha nem derül ki. Megjavul magától.
Izzik a kozmosz. Vele izzad Steve Robinson asztronauta, aki zsebében egy barkácsfűrésszel azon mesterkedik, hogy eltávolítsa az űrsiklóból kiálló réskitöltő anyagdarabkákat. A fűrészt a Nemzetközi Űrállomáson találta valahol a középfedélzeten, rátekert egy kicsit a már bevált szigszalagból, hogy jobban tartson, és akkor veti be, ha kézzel nem jön szét az űrsikló. Az űrsikló szerencsére szétjön kézzel, és Robinson diadalmasan tér vissza a történelmi űrsétáról, zsebében két kerámiadarabbal.
Ground control to Major Tom: ezekre a leszálláskor már úgysem lesz szükség.
Eileen Collins parancsnok gondterhelten tekint ki a parancsnoki ablakon: a gép törzsén felgyűrődött egy hőtakaró, a légkörbe érve túlhevülhet a Discovery.
Ground control to Major Tom: mindössze 1,5 százalék az esélye, hogy a gyűrött takaró miatt tragédia történik. Bár ekkora eséllyel még egy orosz minitengeralattjárót sem engednének kifutni, a Discoverynek le kell jönnie, mert olyan ramaty állapotban van, hogy az űrhivatal repülési tilalmat rendelt el miatta. Vagyis a Discovery törvénytelenül tartózkodik az űrben, és ha még sokáig ott marad, előkerül a sufniból a mákdaráló, a sajtreszelő, a körömcsipesz, a gemkapocs, a legénységet meg szégyenszemre az oroszok hozzák le Szojuzzal.
Ha a Discovery magyar találmány lenne, most következne az olcsó demagógia. Egymilliárd dollár az kétszáz milliárd forint, mennyi iskolatej az, mennyi kórházi ágy, mennyi izzadó szalonna a földeken izzadó paraszt tarisznyájába. De a Discovery amerikai találmány, az amerikai pedig pragmatikus fajta, őt az érdekli, mire költik az adóját, és hogyan lehetne jobban elkölteni. Nekem van egy ötletem: én ismerek egy elektrolakatost.
Hogy elektrolakatos, azt a névjegykártyájáról tudni, egyébként apró munkákat vállal olcsón a környékbelieknek. Mindenes, ezermester, mekkelek, rossz nyelvek szerint kontár, de például vasfűrésze neki is van, a keze meg szerintem aranyból.
Ez az én titkos elektrolakatosom baráti áron, mondjuk kétszáz millió dollárért úgy odaepokitozza a Discoveryhez a plexit, hogy azt az atyaúristen se szedi le, nemhogy egy döglégyfing. Százmillióért rendesen kifugázza a csempét, ha meg elereszt a csemperagasztó, nem vasfűrésszel vacakol, hanem ingyen rámegy az elemes hiltivel. Elektromos jellegű hiba, rossz földelés vagy zárlat esetén az én elektrolakatosom egy pillanatig se tököl a kézikönyvvel, hanem először elvágja a zöldet, aztán a pirosat, és ha van sárga, akkor elvágja a sárgát is. A végét lecsupaszolja bicskával, számla nélkül százhúsz milából megvan az egész. Ha felrobban, fizet a biztosító. Ami az egymilliárd dollárból marad, annak a felét megisszuk a Bambiban, a másik feléből meg kilövetjük magunkat az oroszokkal. Ők százmillióért felvisznek a Holdra. Visszajönni úgyse akarok.