Maradnunk kell Irakban

Az amerikai katonák kegyetlenkedései, a fogolykínzások a bagdadi börtönben természetesen felháborítóak és elfogadhatatlanok. A fotók, amelyek megjelentek az újságokban, a hálón és a tévében, gyomorforgatóak. Szégyenletes az, ami történt, szégyenletes és szomorú. De ez nem jelenti azt, hogy a megszállásnak azonnal véget kellene vetni, és azt sem, hogy a magyar katonákat ki kellene vonni Irakból.

Vannak, akik sokkal rosszabbul jártak, mint azok a foglyok

Először is, noha ez némileg cinikusnak tűnhet, le kell szögeznünk, hogy ami az iraki foglyok némelyikével történt a bagdadi börtönben, nem teljesen meglepő. A fotók láttán tanúsított felháborodás bizonyos fokig képmutatás. Irakban egy éve háború van, ez köztudott. Az is köztudott kell hogy legyen, hogy ez azt jelenti: embereknek ott bántódása esik. Vannak, akik sokkal rosszabbul jártak, mint azok a foglyok. Sokan. Irakban majdnem mindennap meghalnak emberek a lövöldözés és a robbantások miatt.

Az amerikai és brit hadsereggel szemben azoknak sem lehetnek illúziói, akik - mint én - támogatták a háborút. A cél lehet nemes, de a háború olyan eszköz, ami szenvedéssel és pusztulással jár. Az amerikai hadsereget arra képezték ki, hogy minél nagyobb hatékonysággal öljön és romboljon. Azért a legjobb a világon, mert bármelyik ország hadseregénél jobban csinálja ezt. Minden hadsereg egy szörnyeteg, és az amerikai a legveszedelmesebb szörnyeteg az összes közül. Nem olyan furcsa, hogy olyasmire is képes, amit azokon a fotókon látni. Természetesen nem létezik teljesen civilizált és gentlemanlike hadsereg (bár biztos vagyok benne, hogy az amerikai sokkal inkább az, mint a Szaddám-féle volt).

De tévedés ebből a tényből és a valóban szégyenletes fogolykínzásokból kiindulva arra a következtetésre jutni, hogy a megszállásnak véget kell vetni. A háborút elvi alapon ellenzők elfelejtik, hogy a történelem igaz háborúit is fegyverekkel (vagyis öldökléssel) vívták és nyerték meg (vagy vesztették el): Európát is a fegyveres erőszak szabadította fel a náci elnyomás alól. Irakot is a fegyveres erőszak szabadította meg Szaddámtól. Kétségtelen, hogy az elmúlt egy év káosza után ez már nem látszik olyan nagyszerű ötletnek. Lehet. De akik konkrétan azt akarják, hogy az iraki megszállásnak azonnal legyen vége, azoknak szerintem illúziói vannak. Az egyoldalú csapatkivonás nem hozna békét és harmóniát Irakba.

Az amerikaiak távozása hatalmi vákuumhoz, szinte biztos polgárháborúhoz vezetne

Az amerikai megszállók elleni küzdelem nem "nemzeti felszabadító harc" az amerikai "imperializmus" ellen. Noha nincsenek teljesen pontos és megbízható információk arról, hogy a felkelők kicsodák, nagyjából egyetértés van abban, hogy egyfelől a Szaddám-rezsim uralmával hatalmukat vesztett szunnita törzsek, a Ba'asz párt volt emberei, másfelől pedig síita radikálisok harcolnak az amerikaiak ellen. Ők ellenérdekeltek egy olyan Irakban, amelynek reprezentatív és Amerika-barát kormánya van. Feltehetőleg hallgatólagosan vagy aktívan támogatja őket egy csomó olyan iraki is, akinek elege van az egy éve tartó megszállás káoszából. Például a harcok egyik központjában, Falludzsában tavaly azzal nyitottak az amerikaiak, hogy véletlenül lelőttek egy csomó tüntető civilt. Teljesen érthető, hogy az ottaniak gyűlölik őket.

De a megszállók azonnali, egyoldalú kivonása csak rontana a helyzeten. Ami rend van - és a harcok csak az ország egy kisebb részére terjednek ki -, az a megszállásnak köszönhető. Az amerikaiak távozása hatalmi vákuumhoz, szinte biztos polgárháborúhoz vezetne, amelyben a többségi síiták és a kisebbségi, de hatalomhoz szokott szunniták küzdenének egymással és az északi kurdokkal a befolyásért és az olajmezők feletti ellenőrzésért. Irak darabokra is hullhatna. Sokkal nagyobb káosz lenne, mint most, és sokkal több ember halna meg. A békét, a stabilitást csak egy rendezett átmenet biztosíthatja, amelynek végén egy reprezentatív iraki kormány veszi át az ellenőrzést az országban.

Ami a magyar katonákat illeti, természetesen ők nem azért vannak ott, mert pár száz harcosunk olyan mérhetetlen nagy segítséget és támogatást nyújt az amerikaiak hadseregnek. Magyarország támogatása most is, ahogy eddig is, politikai természetű. Egy Irakban nyilvánvaló érdekekkel nem rendelkező európai nemzet jelenléte nagyon is szükséges legitimációt kölcsönöz az amerikai megszállásnak, amelynek célja most is a nyári rendezett hatalomátadás.

A magyar katonáknak nem Amerika miatt, hanem az irakiak miatt kell maradniuk

A csapatok kivonása így nem katonai, hanem politikai csapás volna az egyre szorultabb helyzetben lévő amerikaiakra, politikai csapás az iraki rendezésre. Ugyanúgy, ahogy a spanyol katonák távozása sem a megszállás mindennapjai szempontjából jelent nehézséget Amerikának, hanem a végső politikai cél, a rendezett átmenet, Irak pacifikálása és stabilizálása szempontjából. A szövetségesek távozása csak felbátorítaná az iraki "ellenállókat", akik, biztosak lehetünk benne, egyáltalán nem hős szabadságharcosok. (Hős szabadságharcosok nem robbantanak pokolgépet vallási felvonulások kellős közepén, hogy csak egy példát mondjunk. Az "ellenállók" sokkal több irakit öltek meg, mint amerikait.) A csapatok kivonása további hitelvesztést jelentene a megszállóknak, és így csak rontana a helyzeten, az irakiak helyzetén.

A katonák kivonásával azt üzennénk Amerikának - jelenlegi egyes számú szövetségesünknek -, hogy többé nem hiszünk se bennetek, sem az ügyben, amiért harcoltok. A közvélemény-kutatásokból tudom, hogy a magyar társadalom nagyobb része pontosan így érez. De nem is ez a lényeg. A magyar katonáknak nem Amerika miatt, hanem az irakiak miatt kell maradniuk.