A bukott rapper és a neo-Brezsnyev

Valamivel több, mint két évet töltött duplalámpás, napfénytetős, ezerötös kis országunk műszőrmével borított sportkormányánál Medgyessy Péter, a családi körében méltán népszerű rapper, bankszakember, sokszoros pénzügyminiszter és exkém. (Fideszes sms-poén csütörtökről: kém over.)

A hirtelenre sikerült kormányfőváltás kellős közepén rengeteg megfejteni, megszakérteni, megbennfenteskedni való adódna, legelőször is ott van a Medgyessy-sztori maga, honnan lett ő, miért, minek, mit sikerült alakítania két év alatt, aztán a távozás körülményei, végül a lehetséges utód, Kiss Péter elég kevéssé vibráló személyisége.

Megpróbálunk gyorsan végigsuhanni ezeken a topikokon.

Medgyessy az egyetlen lehetséges választásnak tűnt. Németh Miklós belátta, hogy nincs értelme tovább próbálkoznia a visszatéréssel, Kovács László félreállt...

A lojális pártonkívüli

Az MSZP 2001. június 9-i kongresszusán négyszáznyolcvanhárom szavazattal három ellenében választották miniszterelnök-jelöltnek Medgyessy Pétert, a Horn- és a Németh-kormány volt pénzügyminiszterét, egykori miniszterelnök-helyettest.

A szavazati arányból utólag úgy tűnhet, hogy a párt teljesen egységesen állt a jelölt mögött, pedig hosszú hónapokig tartó huzavona előzte meg a szavazást, amelyen Medgyessy már egyetlen jelöltként lépett a kongresszus elé. A szocialisták közmondásosan kusza belső helyzete, kiismerhetetlen viszonyai előzőleg hosszú és a pártot is jelentősen amortizáló miniszterelnökjelölt-jelölési harcokba torkolltak.

Végül kívülről kellett miniszterelnök-jelöltet hozni. Olyat, aki kötődik a párthoz, lojális, de párton kívüliként is kommunikálható, aki a kelleténél nem kommunistább, nem támadható a múltja miatt (khm), gazdasághoz értő, hiteles szakember.

Az egyetlen ember, aki mindenkinek megfelelt

Medgyessy az egyetlen lehetséges választásnak tűnt. Németh Miklós belátta, hogy nincs értelme tovább próbálkoznia a visszatéréssel (tiszta szerencse, hogy Grósz Károly már nem próbálkozhatott), Kovács László félreállt: jöhetett a volt pénzügyminiszter, akiről addig senki nem gondolta, hogy miniszterelnöki ambíciói volnának. (Barátai szerint nem is annyira Medgyessy akart miniszterelnök lenni, mint inkább a felesége miniszterelnökné.)

Mindenestre rajta kívül nem látszott olyan jelölt, akit elfogadtak volna a párt feltörekvő fiataljai, a kipróbált hornista őskáderek, a szoclib technokraták és a Kádár-nosztalgiás old school szocik egyszerre.

Medgyessy nagyjából megfelelt minden pártcsoportosulásnak.

A kormányzat gyávasága, bizonytalanságai részben ebből a helyzetből adódtak...

Két év után mondhatjuk, hogy ez a kinnisvagyok-bennisvagyok helyzet (mármint az MSZP-ben is, kívül is, kicsikét talán szadeszos is, de csak nagyon kicsit) rányomta a bélyegét a kormányzásra. Medgyessy igazán egyik kormánypárt teljes támogatását sem élvezte, nem volt valódi hátországa. A kormányzat gyávasága, bizonytalanságai részben ebből a helyzetből adódtak.

Meglepetésgyőzelem és a valóra váltott ígéretek

Medgyessy mögött valódi politikai program nem volt. A nemzeti megbékélésről, árokbetemetésről, a fideszes pökhendiség és pofátlanság helyett eljövendő barátságos, szerény, kompromisszumos politizálásról szóló lózungok mellett persze a közpénzek átlátható felhasználását, a korrupció megállítását ígérő kampányszlogenek voltak a legfogósabbak.

A Fidesz elaludta a választást, a szocialisták új típusú, harcos kampánycsapata (a jobboldal által démoni figurává satírozott Ron Werberrel az élen) viszont keményen dolgozott, és a legnagyobb meglepetésre megnyerte a 2002-es választást.

Medgyessy nekifoghatott, hogy megvalósítsa azt a programnak csúfolt ígérethalmazt, amleyet igazából nem lehetett valóra váltani. A kampányban addig licitált egymásra a jobb- és a baloldal, amíg nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéretek tonnáit halmozta maga elé a hivatalba lépő kormány.

Medgyessy, a népszerű

Ilyen egyszerű ez, gondolhatta a kormányfő: hiába mozgosít a jobboldal, hiába ügynököznek, csalóznak, amíg osztjuk a pénzt, az emberek szeretnek bennünket...

És Medgyessy nekiállt teljesíteni. Volt még pénz a kasszában, a Fidesznek nem volt ideje mindent kiszórni az utolsó évében. A gazdaság ekkor már lejtmenetben. Az exbankár, expénzügyminiszter Medgyessynek tudnia kellett, hogy a brutális közalkalmazotti béremelés és a többi költséges, viszont semmiféle hatékonyságjavulással sem kecsegtető intézkedés megbontja a gazdasági egyensúlyt, és hosszú időre visszavetheti az országot.

De mégsem szólalt meg benne a közgazdász, elnyomta azt a népszerűséget kereső, hirtelen sikeresnek látszó politikus, és persze a túlzott megfelelési vágy.

Közben még lezajlott néhány kemény belpolitikai játszma és botrány: a D-209-ügy nem növelte a kormány hitelét, előtte az újraszámlálási hiszti, radikáljobbos randalírok, a Fidesz folyamatos harckészültségben tartotta hardcore szavazóit, mintha a 2002-es választás visszacsinálható volna.

A pénz elfogyott, jöttek a csomagok

A Medgyessy-kormány népszerűsége a botrányok ellenére csak nőtt és nőtt. Ilyen egyszerű ez, gondolhatta a kormányfő: hiába mozgosít folyton a jobboldal, mint egy beragadt légósziréna, hiába ügynököznek, csalóznak, amíg osztjuk a pénzt, az emberek szeretnek bennünket. Hiába az ultrabéna nyilvános szereplések, paródiaszámba menő beszédek, hiába az általános töketlenkedés.

a sok milliárdért megvásárolt népszerűség eltűnt pár hét alatt...

2003 őszére már látszott, hogy a pénz fogytán, a gazdaság szarban, az osztogatásnak véget kell vetni. Jöttek a csomagok egymás után, jött az új pénzügyminiszter, a sok milliárdért megvásárolt népszerűség eltűnt pár hét alatt.

És jöttek a korrupciós vagy korrupciógyanús ügyek is sorra Kulcsártól az ifjabb Medgyessy százmilliós megbízásaiig. A legnaívabb választók számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az üvegzsebes jelszavakat kiabálók éppen akkora bulisták, mint elődeik, és az elődeik elődei. Pontosan ugyanazokkal a módszerekkel (például: közpénzből finanszírozott átlátszó kormánypropaganda) dolgoznak, mint amik ellen ágáltak a kapmányban, amiket végképpeltörölni ígértek.

Üvegzseb helyett portyázó párthordák

Pedig sokan gondolták úgy, hogy a megállapodott, igen jó anyagi körülmények között élő Medgyessy tisztán tudja majd tartani kormányát, de ő egy perc alatt megadta magát az MSZP (és az SZDSZ) közpénzekre portyázó hordáinak. Az illúziók már akkor eloszolhattak, amikor feltűnt a miniszterelnök csapatában és az MFB élén Erős János, a népszerű Johnny, az emblematikus pártragadozó.

A miniszterelnök csalódást okozott ebben is.

Lemondott Kovács László, hogy a szétzilált, fejetlen pártot maga után hagyva Brüsszelbe meneküljön...

A lemondó ultimátum bejelentése előtt pár órával adott Népszabadság-interjúban Medgyessy lényegében nyíltan vállalta, hogy Csillag Istvánt azért menesztette, mert a gazdasági miniszter nem engedett bizonyos szocialista lobbistáknak. (Bennfentesek tudják, hogy az M6-os autópálya építettetése körüli kavarásról van szó.)

Kovács menekül, Medgyessy elszabadul

Az elbukott európai parlamenti választás váratlanul új lehetőséget nyitott meg az MSZP-s támogatói közül is sokat elvesztő, népszerűtlenségi csúcson lévő miniszterelnök számára. Lemondott Kovács László, hogy a szétzilált, fejetlen pártot maga után hagyva Brüsszelbe meneküljön.

Medgyessy elszabadult. Főnöke nem volt többé, úgy érezte, végre sarkára állhat, és saját kedve szerint tehet rendet.

Persze érdemi átalakításra így sem futotta erejéből, inkább csak látszatcserékre, személyes bosszúkra. Minthogy gazdaságpolitikai program, vízió továbbra sem keletkezett a semmiből.

A miniszterelnök talán azt gondolta, most megfingathatja egy kicsit az SZDSZ-t, amely épp két korrupciós ügyben (Demszky és Wekler ügyeiben) ült nyakig.

De Medgyessy elszámította az ütőtávot.

Kuncze nem hátrált, kontrázott

Nem számolt azzal, hogy Kuncze Gábor megkontrázza a támadást. Az SZDSZ elnökének nem volt hova hátrálnia ugyanis. Kunczét közelről ismerő pártbeli források szerint az SZDSZ elnöke már napok óta ki volt akadva Medgyessyre, úgy gondolta, a miniszterelnök átverte őt, és megpróbálja átnyomni rá a felelősséget a kormányzatot terhelő korrupciós esetekért és a rossz gazdasági eredményekért.

Kuncze úgy érezhette, két tűz közé került, és nem maradt más lehetősége, csakis a Medgyessyvel szembeni támadás...

Az SZDSZ elnökét megviselték azok a támadások is, amelyek a párt értelmiségi magjából érkeztek (Eörsi levele és kilépése). Kuncze úgy érezhette, két tűz közé került, és nem maradt más lehetősége, csakis a Medgyessyvel szembeni támadás. Így átvehette a kezdeményezést, erősíthette pártját (az SZDSZ-t mindig erősíti egy kis önállóskodás), kivívhatta a koalíciót kritizáló pártközvélemény rokonszenvét.

Másrészt pedig nagyon is tisztában volt vele, hogy az MSZP meghatározó politikusai kapva kapnak majd az alkalmon: ha ő megvonja a bizalmat a miniszterelnöktől, támogatni fogják Medgyessy elmozdítását. Az MSZP-ben sosem lett volna elég erő kezdeményezni a miniszterelnök leváltását.

Nagy szívesség az SZDSZ-től

Kuncze pontosan tudta, hogy meghatározó szocialista politikusok az év eleje óta másról sem beszélnek, mint hogy 2006-ban csak Medgyessy és Kovács nélkül van esélye a pártnak, és hogy minél hamarabb váltani kell, mert az idő vészesen fogy.

Kovács elment magától, de Medgyessyvel nem tudtak mit kezdeni. Kuncze nagy szívességet tett.

(Egészen biztos, hogy Kuncze nem számolt, nem is számol a koalíció felbomlásával. Mindig is a legszocibarátabb, legkoalíciópártibb szadeszosok közé tartozott.)

A kormányfő számukra is csalódást okozott, a rendszerváltás utáni magyar történelem legtöketlenebb kormányzásával...

A már említett, csütörtöki (augusztus 19.) Népszabadság-interjúból kiderült: Medgyessy még akkor sem gondolt arra, hogy a székébe kerülhet ez az összecsapás, amikor Kuncze már bejelentette, hogy az SZDSZ megvonta a bizalmat.

Tehát Medgyessynek mennie kell. Sokat nem sírtak utána a szocik sem, nem követelte senki, hogy maradjon, inkább megkönnyebbült mindenki. A kormányfő számukra is csalódást okozott, a rendszerváltás utáni magyar történelem legtöketlenebb kormányzásával.

Épkézláb jelölt nélkül

De most kezdődik az igazi meccs: akkor ki jöhet utána?

Az MSZP-ben közel s távol nem látszik épkézláb jelölt, aki esélyes ellenfele lehet majd Orbánnak 2006-ban, akinek van valamiféle víziója, elképzelése arról, merre kellene taszigálni az országot, akinek van karizmája, párton belüli támogatottsága, és nem lop nagyon látványosan.

Gyurcsány Ferenc bejelentkezik

Egyetlen olyan ember van, aki legalábbis azt terjeszti magáról, hogy létezik valamilyen víziója, és többé-kevésbé nyíltan készül a miniszterelnökségre: ez Gyurcsány Ferenc, frissen leváltott sportminiszter, akinek viszont igen népes ellentábora van a szocpárton belül, mind a régebbi vágású káderek (Kovács, Baja, Szekeres), mind a nehezen előrejutott fiatalok (Újhelyi, Juhász) utálják, a baloldali platformosok neoliberális nagytőkésnek tartják, akinek az SZDSZ-ben a helye. (Vicces, de most épp azt terjesztik róla, hogy az SZDSZ számára elfogadhatatlan volna.)

Egyetlen olyan ember van, aki legalábbis azt terjeszti magáról, hogy létezik valamilyen víziója...

Gyurcsány viszont még éppen csak nekikezdett annak, hogy fölépítse bázisát a párton belül. Szövetséget kötött Hillerrel, és a megyei szervezetekben is erősített, Győr-Sopron és Baranya az övé.

A hirtelen jött lehetőséget azonban nem hagyhatta ki: megpróbál benyomulni Medgyessy helyére.

Paradox módon talán épp Medgyessy csinált belőle komolyan vehető jelöltet, amikor mindenki számára világos lett, hogy azért kell mennie a sportminisztérium éléről (ahová egyébként azzal a nem túl jó szándékkal tetették állítólag ellenfelei, hogy égessék egy kicsikét az arcát), mert a miniszterelnök riválist látott benne, vagy legalábbis emiatt romlott meg a viszonya Medgyessyvel.

Az elnökség lemutyizta volna

Gyurcsányék azt már nem tudták megakadályozni, hogy Kovács, Szili, Lendvai, Kiss régi jó szoci módszerrel ne mutyizza le egymás közt, ki legyen az utódjelölt. Az ad hoc tanácskozásból tízfős elnökségi üléssé alakult vidám csapat - a Gyurcsány-párti Toller László tiltakozása és lemondása ellenére - csütörtök délután villámgyorsan eldöntötte, hogy Kiss Péter kancelláriaminisztert terjeszti miniszterelnök-jelöltként a frakció elé.

Gyurcsányék azt próbálták/próbálják elérni, hogy a szocialisták csak a kongresszuson, a programok kifejtése, megtárgyalása után válasszanak miniszterelnök-jelöltet.

Az észrevétlen, dologos apparatcsik legújabb kiadású archetipusa. Egy tunningolt neo-Brezsnyev...

Alighanem mindent elmond a szocialista párt belső helyzetéről (és vezetőinek mentális állapotáról valamint valóságismeretéről) a fent leírt jelöltállítási metódus. Ennél többet csak a jelölt személye árul el.

Kiss Péter, a szürkeség világrekordere

Kiss Péter a lehető legszürkébb, legarctalanabb szocialista politikusok egyike (van belőlük elég). Az egykori budapesti KISZ-elsőtitkár nem is lehet igazán politikusnak nevezni, hiszen politikai nézeteit senki sem ismeri. Szinte nincsenek kontúrjai. Az észrevétlen, dologos apparatcsik legújabb kiadású archetipusa. Egy tunningolt neo-Brezsnyev.

Bár a fiatalabb szoci generáció tagja (negyvenöt éves), hozzá képest még Horn Gyula is dinamikus, friss egyéniségnek tűnik.

Ha a szocialisták meghatározó vezetői elhiszik, hogy Kiss Péterrel egy millimétert is előbbre juthatnak, akkor ennek a pártnak végképp meszeltek. (A gyurcsányista tábor mondása: képzeljék el Kiss Pétert, amint két év múlva Orbánnal tévévitáz! Tegyük gyorsan hozzá: Gyurcsány Ferencet is vicces elképzelni ilyen helyzetben.)

Kiss jelölésének egyetlen üzenet lehet: hiába pofázik évek óta miden MSZP-vezető a párt megújításáról, fiatalításáról, hiába Blaireznek, Clintonoznak versenyszerűen, a párt valójában képtelen megújulni, mindig a lehető legkisebb ellenállás irányába megy, a legrosszabb hagyományait őrzi tehetetlenül, a döntéshozó vezetők megújulási képessége, szellemi kapacitása a brezsnyevi gerontokráciáéhoz mérhető.

...képzeljék el Kiss Pétert, amint két év múlva Orbánnal tévévitáz!

Lázad a párt Kovácsék ellen

Most, éppen úgy tűnik, hogy Kovácsék háttéralkuját nem fogadja el a párttagság, egymás után jelentik be a különböző csoportok, frakciók, hogy nem lehet legitim a sebtében összehívott töredékelnökség jelöltállítási döntése, és rendkívüli kongresszust akarnak.

Nagy Sándor meglepően élesen fogalmazva viccnek minősítette Kovács László korábbi nyilatkozatát, miszerint az új miniszterelnöknek a régi kormányprogramot kell végrehajtania. (Kovács éles helyzetekben hajlamos hülyeségeket beszélni.)

Már Kiss Péter sem tartja elképzelhetőnek, hogy kongresszusi felhatalmazás nélkül legyen miniszterelnök-jelölt.

Tehát rendkívüli kongresszus lesz, alighanem. A végeredmény megjósolhatatlan. Hiába látszanak nagyon mélynek a különböző szocialista csoportok ellentétei, az utolsó pillanatokban hajlamosak egymással megegyezni, ennek a pártnak még egyetlen olyan konfliktusa sem volt, amely az egységét fenyegette volna.

További okoskodásokra szombati koalíciós egyeztetés, illetve a szocialista frakció ülése után nyílhat alkalom. Addig is jó szurkolást mindekinek!