Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Csak a parancs volt

2002.02.17. 17:24
Kapcsolódó cikkek (1)
Hogy a narancs ma valaminek a szimbóluma, kétségbevonhatatlan. Na de ki is az a "narancsos"? Az SZDSZ narancsuralmas szóvicce most magában a Magyar Narancsban is megjelent. És hűha, azért én ezen kissé elcsodálkozom most.

Indítsunk onnan, hogy az SZDSZ jórészt szóviccekre építi kampányát, mintha egy rapszövegíró-versenyről lenne szó. Hogy bejön-e ez nékik, kiderül áprilisban, én mindenesetre a Kuncze-féle "húzzanak el"-t se szellemesnek, se politikailag korrektnek nem nevezném, de most ez is mindegy, a kocsmai beszély megjelenése az értelmiségiektől hemzsegő pártban nekem jól jön, mivel többet vagyok kocsmában, mint konferencián.

"Ennek következményében a Narancsból tudhattam meg most azt, hogy narancsos immár nem lehetek, mert mégsem identifikálódhatok egy parancsuralmi rendszerrel."
Az SZDSZ szóbanforgó politikai hirdetéséről annyit, hogy három alak látható rajta: mindhármójuk szájában ott egy narancs, utalván arra, hogy itt és most mindenkinek kuss van, a parancsuralmisták (a narancsosok) miatt jobb semmit se látni s hallani, urrá lett az országon a félelem ésatöbbi. A szlogen pedig: "Bevetted? - Szabadulj meg a narancsuralomtól!" Nem tudom, hogy a világ- avagy sajtótörténelemben volt-e arra példa, hogy egy párt hirdetménye azzal a szóval játszik, mely szó a közlő lap nevében is benne van (és nem baszakodásból), szerintem nem volt. Fél napig gondolkodtam ezen, meg azon is, vajon egy másik magyar lapban hogyan fordulhatna elő ilyesmi: nos, például ha a Heti Válaszban egy olyan Fidesz-hirdetés jelenne meg "Heti nyálas" aláírással, amely a Heti hetesre utazik mint a sajtószabadság nem tudom én mijére, hmm, talán, de hát valjuk be, ebben aztán semmi elmésség nem lenne. Vagy hogy Népbadarság? Á, e' is gyengus. Stb.

Mondom, én először a Magyar Narancsban láttam először e Szadi-hirdetést, és le is meredtem. Részben azért, mert a múlt hónapig voltam (legalábbis az impresszum szerint) a Magyar Narancs belső munkatársa, távozásom pedig nem politikai vagy akármilyen okból történt, egyszerűen másutt vagyok már régóta. S noha amúgy általában nem szokott felettem elharapódzni valaminő kollektív identitás, arra azért mindig büszke voltam és vagyok, hogy narancsosnak mondhattam magam. Ezentúl azonban nem tudom, mit mondjak majd életem szóbanforgó periódusára, miután nem máshonnan tudom meg, mint a Nariból, hogy a "narancs" szó bizony a "parancs"-ra szóviccel mától egy liberális fejében. De legalábbis az SZDSZ-ben valami mást látnak a narancsosságban, narancsizmusban (stb.), mint amit én láttam.

"Általában nem szokott felettem elharapódzni valaminő kollektív identitás, arra azért mindig büszke voltam és vagyok, hogy narancsosnak mondhattam magam."
Arra ugyanis a fejemet teszem, hogy ha Budapesten azt mondod: narancs, az emberek egy része a gyümölcsre gondol, a másik a lapra, és viszonylag kevés ember jön a Fidesszel, minthogy náluk - mármint a pártnál - ez már csak egy szín, semmi több. Vidéken viszont más a helyzet, legalábbis azt tapasztaltam a Magyar Narancs terepjáró riporterekén: a falusi kocsmákban nemegyszer kellett elmagyaráznom, hogy ez a lap már nem a Fidesz lapja, Kövér Lászlónak egy évtizede semmi köze az újsághoz. Néztek is, hogy nemán, mik vannak Pesten, ténleg van rencerváltozás_ Méginkább ez a helyzet a határon túl, ahol ha valaki hallott a lapról, ám nem olvassa, dettó a Fidesz szócsövének tartja. Aki olvassa, az persze tudja, mi van.

Mármost a dolog azért is komplikáltabb, mert a Nari ugyan nem az SZDSZ lapja, de hogy a Nari nem is vágja bele a fejszét úgy a liberálisokba, mint másokba, azért az is látszik. Az SZDSZ azonban ahelyett, hogy segítené a folyamatosan súlyos gondokkal küszködő lapot, most a Mancs alatt kezdi el fűrészelni az ágat, midőn a "narancs"-ot olyan jelentéstartalommal ruházza fel, ami szerintem nem áll. A Fidesz szimbóluma ugyan a narancssárga kör, de miután az unod-a-banánt-tal leszoptak, azóta nemigen tartják kongresszusaikat egy arborétumban vagy füvészkertben, amúgy is, a mezőgazdaságot lepasszolták a kisgazdiknak. A Magyar Narancs viszont az, ami mindig is volt: (a lehetőségekhez mérten) független, éleshangú, fanyar (akár a magyar narancs), mindenkivel szemben kritikai távolságot tartó lap, legalábbis erre törekedett és törekszik ma is.

"Kit izgat az, hogy a szimbolikus erőtérben a Magyar Narancsnak már jó ideje kizárólagos lehetősége volt arra, hogy a narancsot a magáénak tudja?"
Most viszont az van, hogy a Narancsban a narancsuralomról esik szó, és hogy ez a lapnak nem fog kárt okozni, csak annak köszönhető, hogy olvasótábora kb. mindig ugyanakkora, olvasói hűségesek, és van annyi eszük, hogy az SZDSZ nem a Nari ellen van e reklámmal, csupáncsak mostanság az a divat, hogy egy szóviccért a saját édesanyánkat is eladnák a politikusok (különösen a legsziporkázóbbnak ítélt politikus, Kuncze - bár én magam még sosem röhögtem "szellenetein" [Š by Mancs]). Kit izgat az, hogy a szimbolikus erőtérben a Magyar Narancsnak már jó ideje kizárólagos lehetősége volt arra, hogy a narancsot a magáénak tudja, miután a Fidesz PR-osai arra jöttek rá, hogy "legyünk bazikomolyak, hagyjuk a szóvicceket és az ifjonti hévet, a populáció többsége úgyse érti". Az SZDSZ viszont most berúgta az ajtót, és aszongya: a narancsos mítosz a Fideszé, ergo minden naranccsal kapcsolatos szóviccnek, ötletnek helye van a kampányban.

Ennek következményében a Narancsból tudhattam meg most azt, hogy narancsos immár nem lehetek, mert mégsem identifikálódhatok egy parancsuralmi rendszerrel. Vagy mi. Vagy nem.

Az SZDSZ-ben meg alighanem jobban tennék, ha a Narancsot olvasnák, nem pedig álló nap a szótárakat bújnák szóvicc-keresés céljából. Azt hagyják meg a Narancsnak, abban mindig is ott voltak a legjobbak.

Bár az is lehet, hogy ők maguk már a Narancsot is elfelejtették. No de akkor meg hol az éberség a lap szerkesztőségében?