A Norbi-titok

Schobert Norbit utálni népsport, amit egyre hangosabban motoszkáló értetlenséggel figyelgetek. Röhögni rajta, az oké; végül is egy headsettel a fején ugrabugrálva kurjongató emberkén lehet. A gyűlölet viszont nehezen érthető, ha csak a tényeket vetjük a latba bele.

Igaz, hogy rendőr volt, de az már elmúlt.

Norbival elvileg az a baj, hogy fog egy csomó ezt-azt, rányomtatja az Update-címkét, aztán eladja kétszer annyiért, mint egészségest. Fogalmam sincs, hogy működik-e a receptúra, bár józan polgári ésszel is belátható, hogy ha az ember akármilyen okból és akármilyen rendszerben elkezd odafigyelni arra, hogy mit eszik, akkor már jobb úton van, mint amikor számolatlanul tömködte magába a csipszet. Meg az is elég valószínű, hogy lefogyni az fog, aki nem kezd zabálni csak azért, mert esetleg nemsokára talán majd éhes lesz.

De tegyük fel, hogy nem működik a norbizmus, babonaságok gyűjteménye csupán, az esetleges sikerek meg a véletlen művei. Ebben az esetben Norbi semmi egyebet nem csinál, mint a mobiltelefon-forgalmazó, aki meg azt állítja, hogy eszméletlen menő arc leszel evvel a mobillal. Sokezer példa bizonyítja, hogy ugyanaz a tökkelütött tahó lúzer maradt az áldozat a nyitogatós telefonnal, mint anélkül volt.

Ettől még holnap is megveszi sokezer birka. Másik sokezer meg szerencsepatkót vesz, westerncsizmát, napszemüveget, meg light kólát, mert annyira tudatos vásárló. Ő dolga. Sőt továbbmegyek – „az úton végig kell menni”, visszhangzik bennem Marosán György – másik csomó ember meg összeolvas felkapott könyveket, meg Indexet, lohol a zenei divat után, hogy attól legyen jófej, aztán mégis olyanná lesz, mint a zengő ércz avagy pengő czimbalom.

Amennyit Norbi ferdít, hogy az ő szendvicse egészségesebb, az igen szerény teljesítmény mondjuk a gyógyszer- és vitamingyárak, vagy akár a kávé- és dohányipar kummantásai mellett. Legfeljebb nem bontja ki az igazság minden részletét, vagy hogy kell ezt mondani.

Schobert Norbert tudomásom szerint senkinek nem vette el erővel a pénzét. Szép is lenne egy rendőrtől. Kazettát, könyvet, élelmiszert árul, meg éttermet nyit. A jónép magától fizet. Nem kötelező bemenni annak, aki nem hisz neki, mint ahogy nem kötelező RTL Klubot nézni sem. A konkurencia szívja a fogát, de sajnos a dietetikusok és egyéb szakemberek kezében sincs ott a tuti recept, amivel mindenki lefogyhatna. Persze elmondhatják, hogy Norbi módszere egy káosz, tudománytalan, nem bizonyított, sarlatánság. Szabad a szólás. El lehet mondani ugyanezt például a vallásról is. Hát hol az a Jézus, és kit fogyasztott már le? Tudománytalan, ellentmondásos, bizonyítatlan. Csak jól be van járatva a márka, úgyhogy egyelőre valahogy elvegetál. Norbi legalább állami támogatást nem kér, viszont reményt adni, azt tud. Hát ez az ember egy próféta, kérem. Végül is a prófétákat keresztre szokás feszíteni.

Az a gyanúm, hogy Schobert Norbert a szintén jól bejáratott proletáröntudat áldozata. Röviden irigységnek szokták hívni. Sikerült neki, megszedte magát, neve áruvédjegy. Rohadjon meg az ilyen. Nem is magyar, aki nem marad csóró. Utánozza a kapitalistákat. Pedig Norbi nem követett el semmiféle bűnt, utána lehet csinálni. Mikrofont a fejre, tessék ugrálni gatyában a tükör előtt. Ugye, nem is olyan egyszerű.