Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Ördögünk van

2002.04.10. 00:52
Azon már nem is érdemes morfondírozni - kedves barátaim, önök, tik, valamint kendtek ott a mezőgazdasági munkásságban -, hogy miért adta le a közszolgálati televízió egy az egyben Orbán Viktor pótkampánynyitó beszédét. A beszéd maga megmagyarázza: már megint és még mindig az ország sorsa forog kockán, a kocka pedig a mérleg serpenyőjében forog, abban a serpenyőben, kedves barátaim, amelyben mindannyiunk szalonnája serceg. Az a minimum, hogy rendkívülileg kapcsoljuk a kampányt.

nem volna ésszerűtlen az sem, hogy az ellenzék véleményét mindig a kormányfő ismertesse
Egy jókora ijedség többet ér, mint egy tanács - ezzel a tételmondattal a zsebében vágott neki beszédének Orbán, ami meglehetősen bizarrul hangzana még akkor is, ha csak szeretne minszterelnök lenni, s nem volna már az. A Fidesz a defibrilláció után a negatív kampányban találta meg a fegyvert, amivel ismét csatába ronthat, még ha azt a csatát szerencsére - egyelőre - nem fegyverrel vívják. Ijesszük meg a népet - ennyi az új stratégia.

- Veszélybe került minden, amiért eddig megdolgoztunk - így a szirénaszimfónia első akkordja. És tényleg: most, hogy a szocialisták nem lehetnek itt a képernyőn (ami az ő bajuk), Orbán Viktor van olyan sportszerű, hogy elmondja helyettük, mit szándékoznának tenni, ha kormányt alakítanának. Sokkal egyszerűbb egyébként így; sőt nem volna ésszerűtlen az a felállás sem, hogy az ellenzék véleményét és programját mindig és kizárólag a kormányfő ismertesse.

Hiszen így sokkal érdekesebb, sőt hitelesebb is Orbán Viktortól hallani, hogy mit tenne a Medgyessy-kormány: először is elgázosítaná a nyugdíjasokat, aztán bevezetné a tandíjat (most csak kétszázezret mondott, pedig felmehettünk volna másfél-kétmillióra), odaadnák a nagytőkének (karvaly! karvaly! ne féljünk kimondani!) az egész országot koronástul, valamint Bokros-csomag, sőt bizonyára újra megölnék Antall Józsefet is. És aszály is lenne, na.

fehér páncélban a nagyonjók és fekete mezben, büdös szájjal a nagyonrosszak
A miniszterelnök, a köztévé képernyőjén, arról is beszél, hogy aki a kábítószerre igent mond, az az ördöggel cimborál, és hogy az ellenzék bizony cimborál, mármint az ördöggel. (Sőt szerintem az ellenzék és az ördög homokekszuális viszonyt folytatnak, de ezt csak közbekiabálásnak szánom, ha segíthetek vele kibontani a metaforákat.) Ez pedig az új stratégia vezérallegóriája. Mintha mise történt volna: az ördög megérkezett.

Az ördög megérkezése egy politikai vitában mindig mérföldkő. Azt a pontot jelzi, ahol már nincs mondani, ahol az "én papám erősebb" jellegű riposztoké a terep. Egyáltalán nem lebecsülendő a primer, de épp ezért hatásos képeket lehetővé tevő eszköz, amit idegen (közbekiabálás: fúj! kifelé!) szóval démonizálásnak nevezünk, tehát az a mesebeli ellentétpár, hogy fehér páncélban a nagyonjók és fekete mezben, büdös szájjal a nagyonrosszak összecsapnak. Biztos például, hogy minden kisgyerek megérti - szavazójogot a határon túli kisgyerekeknek! -, és megkéri papit-mamit, vegyen neki polgári kormányt.

Az újranyitás vezérfonala paradox. A jókora ijedség nem használt nekik semmit - tanácsot meg nem mert adni senki.

A Fidesz nem szorította ki a MIÉP-et mint politikai színt, hanem integrálta a stílusát
Négy év precíz profizmussal felépített politikai marketingje után csuda izgalmas kérdés volt, mit lép a Fidesz, amikor magához tér az első forduló után. Az eredmények alapján csaknem biztosnak tűnt, hogy észreveszi az őrizetlenül hagyott határsávot, amely a szocik és a saját falai között terül el. Még saját ideológusuk, Elek István is amondó volt, hogy most már sutba lehet dobni a populista szöveget, elvégre a MIÉP pár százalékos bázisa így is-úgy is a Fideszhez csapódik, és azokra kell koncentrálni, akiket az arrogáns hangnem, valamint a mára összeomlott Csurkával folytatott szemezés tartott távol a polgári kormánytól. Akik pont azért nem léptek az egyetlen igaz útra, mert egyetlen, kizárólagos igaznak kiáltották ki azt.

Ugyanez az Elek István az első forduló után egy nappal még arról is beszélt, hogy a MIÉP kiesése kihúzza a baloldali félelemkeltés méregfogát (ingyenesen!), s most már nem lehet a szélsőjobbos veszéllyel riogatni az óvatos magyar nemzetet.

Nem is kell. Most már Orbán Viktor riogat, személyesen. - Hazánkat meg kell védeni - mondja tárgyilagosan, mintha nem két napja vált volna nyilvánvalóvá, hogy senki nem beszélhet a haza nevében, hogy senki nem tudhatja maga mögött a magyarság (Horn Gyula kedvéért: lakosság) egészét. S mintha ez a haza nem lenne a hazája azoknak is, akiktől meg akarja védeni.

A Fidesz nem szorította ki a MIÉP-et mint politikai színt, hanem integrálta a stílusát, figyelt és tanult tőle. Ennek következtében az, amit eddig MIÉP-nek neveztünk, most is ott lesz a parlamentben, mert a MIÉP csak retorika, csak kommunikációs irány, nem pedig program. Csak remélhető, hogy programmá még akkor sem lesz az ige, ha netán sikerülne általa megijeszteni az ország egyik felét a másikkal. Az ugyanis nem a polgári jövő, hanem a polgárháború programja lenne. És az nem olyasfajta ijedség, ami egy tanácsnál többet érne.