Az ország tesztje

Az országértékelés szó tévedés, ilyenkor nem a miniszterelnök úr és a miszter elnök úr értékeli az országot, hanem az ország őket. Lássunk neki.

Ferenctől sokkal többet vártunk, a Megasztár jelen szakaszában ez a teljesítmény kevés. Parlament ide vagy oda, ebből a beszédből másnapra nem marad semmi az ormótlan lódításokon kívül, de még azokat is az ellenzéknek kell életben tartania. Ötös metró, mi? Meg mágnesvasút Pécsre! Kudlik Juli sajnos a Fideszhez igazolt, pedig az ilyen álmokat ő adta elő hitelesen utoljára a Deltában, tizenöt éve, csak akkor még kábé mostanra jósolták.

Szürke, jelentéktelen beszéd, a szónok nem küzd a figyelemért, túl akar lenni az előadáson, felmarkolni a gázsit, és hazamenni. Az ásítozás közben elsikkad még az az érdekesség is, hogy egy percen belül mondja ki, hogy a közalkalmazottakat hitelből fizetni helyénvaló, illetve hogy vége a Kádár-korszaknak, amelyben ugye szinte mindenki közalkalmazott volt, és szintén hitelből élvezte a nagy jólétet.

Ez a beszéd nem mozdított senkit sehova, Áder Jánost kivéve, de neki ipari árammal megy a pacemakere, muszáj pattognia. Ez a nyámnyila beszéd a kövér gyerek tempója, aki kényelmesen végigkocogja az iskolakört, de momentán nem érdekli, hogy ki lesz az első. A miniszterelnök átengedte a pályát.

És máris itt van mai műsorvezetőnk, Viktor. Viktor rendkívül izgalmas műsort kanyarintott az országértékelésből. Már az előzmények is: SMS-ben megírja a polgár, hogy mi a gond, és Viktor majd válaszol rá. Azt ugye képzelhetjük, mennyire szűrődhetett be a tisztelt szavazók véleménye a műsorba, de legalább úgy érezhette az a polgár, hogy részt vett a harcban. A Fidesz egyébként nem javaslatokat várt – SMS-be bajosan is fér be egy adóreform –, hanem témákat, kérdéseket, amikre aztán Viktor megmondja a véleményét. Mint ahogy a roadshow-n sem maga a nép, hanem válogatott viktoristák jelentek meg.

Kudlik Juli és Philip. (SMS-kérdésünk: na vajon melyik Fókusz-műsorvezető állását nézte ki magának ez az igen hiteles fiatalember, aki az orbáni fordulatot hajtotta végre kicsiben, a Viva és a Hír TV között?) És az új formátum: Viktor nem szónokol, hanem beszélget a néppel, akit Rákay és Kudlik, Ádám és Éva játszik. Persze az interjúnak ez egy igen bizarr elfajzása, a riporterek sűrű bocsánatkérésekkel teszik fel kérdéseiket; Orbán olykor megjegyzi, hogy ezt nem ide beszéltük meg, és félórás szónoklatokban válaszol a félénken elrebegett egymondatos kérdésekre. Interjú a vámpírral. De ez műfajelméleti kukacoskodás, a show pörög. Orbán észrevette, hogy a monológ nem sikeres forma, a tévék a legritkább esetben indítanak olyan műsort, ahol egy ember beszél. Már Pintér Dezső is odavan. Ettől még szónoklat ez a javából, de lehet közben sétálni és forgolódni, és változatosabb a monológnál. A mégis megszülető monológok meg azért érdekesek, mert Orbán Gyurcsánnyal ellentétben nem felejtette ki a vicceket, az anekdotákat, sőt az öniróniát sem. Pedig az önirónia az egyetlen lehetőségünk, hogy ép ésszel megússzuk ezt a kampányt. „Akik a veretesebb ritmusba szedett mondatokat szeretik, azok ismételgessék azt, hogy omlásában súlyos a légvár” – mondja Orbán a gügyögésre vágyó hülyéknek és Kerényi Imrének. És ez az a pont, ahol – a fejlődés következő szakaszában – a stúdiózenekar tust húz.

Annyi tehát világos, hogy a show dolgában Orbán lemosta Gyurcsányt. Simán elvitt volna három reklámblokkot, aminek különben az az egyik funkciója, hogy olyankor megy ki a polgár sörért és libatöpörtyűért.

Az ilyen nagy hatású külsőségekkel előadott beszédnek van egy olyan hátulütője, hogy a benne elhangzott hülyeségek is nagyobbat szólnak, tehát tovább visszhangoznak. Gyurcsány nem mondott semmit, amit igen, azt még a Milyen lesz az élet 2000-ben című gyermekrajzpályázatra találta ki. Hívószavak, refrének sehol. Orbán sem bánt bőkezűen a konkrétumokkal, komoly újdonságokkal sem szolgált azon kívül, hogy míg tavaly Kádár népének, most Budapestnek bocsátott meg, sőt azon belül a panellakóknak is. Nem baj, megteheti, mert talált magának másik ellenséget: a spekulánst. A kulákot nem, hálistennek, sőt annak nagyon is mellette áll, és őmellette most nem áll ott a Torgyán, úgyhogy ezúttal talán sikerülhet. De a spekuláns, az a haza vérszívója, aszongya. Ez a munkaalapú társadalom című szöveg sem újdonság, de most bontakozott ki teljes pokoli díszében a spekuláns, aki sötét helyiségben gyanús papírokat számolgat, tehát nem dolgozik, mint a paraszt a hegyoldalba’, hanem spekulál, és mégis billeg a bajszán a morzsa. A származását meg jobb nem is firtatni.

A rendes kétkezi munka ellentéte ugyanis az ügyeskedés. Nos, Viktor, nagyon remélem, hogy ez is önirónia, mert annak zseniális. Komolyból inkább felejtsük el, hacsak nem azzal kezdődik a haza rendberakása, hogy bezárjuk a tőzsdét. Mellesleg a spekuláns és az árdrágító még csak nem is a Kádár-idők mumusa volt, hanem kicsit előbbi.

Szóval a nagyobb durranásnak nagyobb az ellenhatása is; Orbán szövege élvezhető volt, de aki nem nézte végig a tévében – és a többség nyilván nem tette –, annak csak a kivonatok jutnak, a híradó és a másnapi újság. Írásban bizony megkopik a show, viszont kikandikál a szavak értelme. A slágerek szövege általában hülyeség, ugye. Gyurcsány nem tekintette szavazatszerző ésvagy bázisépítő alkalomnak az országértékelést, eldarálta a parlamentben, meghallgatta a reakciókat, és ezzel letudta. Orbán most megszólította azokat, akik a régi Viktorra vártak, de azokat is, akiket a régi Viktornak az árnyékától is kiver a víz. Azokat, akik már-már elfelejtették, miért is szavaztak másra.

A kampány elkezdődött, lesz még Muppet-show doszt. Jó lesz a műsor, mert bármilyen frissítően hatott is a baloldalra a gyurcsányi lendület, Orbán most figyelmeztetett: a magyar politikai látványpékséget ő találta ki. Szórakoztató lesz, ha észben tartjuk, hogy választani csak a végén kell. Arra semmi szükség, hogy megint hónapokig kokárdákra és kokárdák tüntető hiányára bomoljon az ország. Nem casus belli, hogy ki melyik csatornát nézi.