Judit
-2 °C
8 °C

Álljunk fel egy szóra

2001.11.27. 15:50
Reszeli Soós István magánember alighanem most örül, ujjong. Reszeli Soós István, a Sopron felfüggesztett szakvezetője azonban még csak el sem mozdíthatja a száját, egyetlen félreérthető gesztust sem tehet.

Az öröm oka amúgy nem más, minthogy edzőkollégái kiállnak mellette, és példátlanul súlyos eltiltása miatt - március negyedikéig nem végezhet futballszakmai tevékenységet - szolidaritásból ők sem ülnek a kispadra - hanem egytől-egyig majd mellette állnak a hétvégi fordulóban. Jelenleg ez a legújabb fejleménye a Reszeli-ügynek, amelyik még november 3-án kezdődött, amikor Reszeli állítólag meglökte az őt a meccsnézésben zavaró tartalék-játékvezetőt.

Kit érdekel most Reszeli magánember?

A Liga, ezen belül a fegyelmi bizottság és a "főnök", Muszbek Mihály tarthatatlannak vélte ezt az állapotot, és fittyet hányva az ártatlanság vélelmére, eltiltotta. Hogy mitől, hogy mit takar a minden labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől való eltiltás, az pontosan még mindig nem tisztázott. Jóllehet Muszbek megadta erre a választ: nyilvános edzést nem, zártat azonban vezethet Reszeli. Interjút viszont, mint edző, nem adhat. Magánemberként igen, apró szépséghiba, hogy akkor meg kit érdekel?

A lényeg viszont már nem is ezen van... A Liga fejébe vette a példastatuálást, és Reszeli magánember igen, Reszeli szakvezető nem mehet a kispad közelébe. Eközben mindenki érvel, mondja a saját igazát, Muszbek már ott tart, hogy a telefonálását is megtiltja Reszeli magánembernek, hiszen már arra is kitért, hogy telefonon sem tarthatja a kapcsolatot a lelátóról az őt helyettesítő kollégájával. A Liga egyik alkalmazottja nem értette, hogy miért nem érti a riporter, és maga a szakvezető a hiányos szabályt.

Reszeli vívódása magánemberként, edzői énjével

Lehet, hogy én vagyok maradi, de számomra Reszeli magánember nem létezik. Én őt nem tudom magánemberként elképzelni. Mert nem is az. Ő vérbeli edző, aki a kispad mellett le-fel járkál, együtt él a játékkal. Mindettől függetlenül Reszeli önmagával való vívódása a legérdekesebb. Mondjuk, ha feltenné a kérdést magánemberként magának, az edzőnek, hogy na Pista, most mi lesz. Mire válaszolhatna, hogy semmi, várunk, fellebbezünk.

Ezek után még azt is felvethetné a magánember, hogy meddig tart a türelmed, miért nem próbálkozol perrel, mire az edző nem, a magánember viszont azt válaszolhatná, hogy nem tudja. Legalábbis edzőként mindenképpen ezt kell gondolnia, és mondania, mert különben megint összeakasztja a bajszát Muszbek úrral, és erre jelen állás szerint - márciusig - kizárólag magánemberként van lehetősége.

Berzi sokat sejtető kézlegyintése

Az egész ügyre egyébként a legjellemzőbb, hogy Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára leintette a Reszeli büntetése kapcsán tőle interjút kérő riportert, majd elfordult, mert lányos zavarában fogalma sem volt, hogy milyen diplomatikus választ lehet egy végtelenül egyszerű kérdésre adni. Ezúttal ez a leintés volt a diplomácia nyelve. És az a legszebb, hogy ebben a leintésben tényleg benne van minden. A helyzet fonák oldala, érthetetlensége, ugyanakkor a "ne mondjuk rosszat Muszbekről"-elv is.

Nincs tisztánlátás, mert akkor mindenki tisztán látszik

Néha az az ember érzése, hogy senki nem akar tisztán látni, mert akkor ő maga is tisztán látszik. Akkor pedig látszódhatnának az erőviszonyok, hogy kinek mit kell mondania ahelyett, amit gondol.

Ez a leintés persze a legcsekélyebb mértékben sem vigasztalja Reszelit, aki nyilvánvalóan hibázott, mert mondjuk olyat eddig még a világ nem látott, legyen szó Tanzániáról, vagy Vanuaturól, hogy egy edző nem lát a játékvezetőtől. Ám mindezért igen nagy büntetés a három hónapos eltiltás.

A Liga jótékonysága

Bár lehet, hogy a Liga jótékonyan úgy gondolta, hogy a tribünről sokkal lehet jobban a látni a meccseket, ott nem kerülhetnek elé a játékvezetők, semmiképpen nem zavarhatják a partvonal mellett lézengő fotósok, vagy a labdaszedők sem. A Liga tehát ily módon akarta segíteni az edzőt. A baj az, hogy csak ez az egyedüli logikus válasz Reszeli büntetésre.