Akkor most tisztázzunk valamit: idén nem 120 pont volt az elérhető maximális pontszám. Az elérhető maximális pontszám 144 volt, de nyelvvizsga nélkül, a korábbi felvételinek megfelelő emelt szintű érettségivel is 134 pontot lehetett elérni. Éppen ezért nem állja meg a helyét az a sokat hangoztatott megállapítás sem, hogy a diákoknak 110 százalékot kellett teljesíteniük, hogy bejussanak az egyetemekre.
Azok a diákok, akik slágerszakra adták be jelentkezésüket, de csak középszintű érettségit tettek, lehetnek ugyan csalódottak, de dühösek semmiképp. Ugyan miért gondolta bárki, hogy a korábban kemény felvételivel járó jogra vagy orvosira bekerülhet egy egyszerű érettségivel?
Klinghammer István, az ELTE rektora az új felvételivel összefüggésben sajnálja a diákokat, aki egy pont híján nem kerültek be az egyetemre. Ez persze nagyon rendes dolog tőle, de azt azért szemérmesen megjegyeznénk, hogy a korábbi években is akadtak olyanok, akik egy ponttal maradtak le. Ennek semmi köze nincs az idei felvételi rendszerhez. Mindig lesznek peches emberek, egy pont valóban szívás, de ilyen akkor is előfordulna, ha csak 80 pontot kellett volna elérni.
A felsőoktatásban ugyanúgy a kereslet-kínálat szabályai érvényesülnek, mint az élet más területein. Van x hely, y diák, y általában nagyobb mint x, tehát szelektálni kell. A jobbak bekerülnek, a gyengébbek kimaradnak, de ugyanannyian kezdhetik meg első évüket a felsőoktatásban szeptembertől mint egy évvel korábban. A ponthatároknak csak lélektani jelentőségük van, de egy ilyen átállás után semmiféle következtetést nem lehet levonni, legfeljebb ennyit: idén könnyebb volt sok pontot szerezni, mint korábban.