Ugyanakkor sokan a zavarosban pecoválnak. Fagyos arccal csalogatják a zuhanó papírokat, fárasztanak, orsóznak, akasztanak: gyere apukához picim, gyere, gyere. Elvégre a krach nem más mint az az áldott idő, amikor a pénz visszaszivárog jogos tulajdonosához.
A Bush-Cheney földgáz-kőolaj junta keményen uralja a piacot, ahogyan a Morgan-ház és CitiGroup is. De talán valami megváltozott szerdán, talán túl mélyre adták a papirokat, és beindult az egyetemes vásárlás.
A dohányzó urak megtámasztották a tőzsdét, ahogy megtámasztották 1929-ben is. A Plunge Protection Team, a PPT, a Morgan, a Chase, a Rockefeller-házak ismét nagy tapaszt nyomtak a vérző sebre.
A kis, térdvédős, babaarcú, láthatatlan lányok, akik megtámasztják a hímvesszőt a forgatás közben |
S persze hatvanhárom nyelven a káromkodás, és ha az angolszász lélekben lenne kárörvendő hajlam, akkor menne a kárnak ma komoly örvendése is, mert sokan és nagyot buktak, és menne a bizony-én-megmondtam-előre okoskodás is, de nem megy mert keményen a torkokra akadt a szó, mondhatni ordító Amerikánkban a csend.
Nézegeti a polgár a bankszámlát, a nyugdíjalapot, tüdőzi az alapokban eltünt pénz porát. Nagy volt a öröm a NASDAQ 5000-es korában, nagy a nyüszítés most az alján - a sikernek mindig sok az anyja, a kudarc valahogy mindig árva.
A kétszázkilences amerikai háttérember már javában zsákol |
Vagy nem. Mert sok még a zsír a tengelyben, jóllakott népünk békére és cirkuszra vár. Ami eltűnt az csak a jövő, apósnak félmillió dollár, meg a bizalom.