Bűncselekmény nincs, és kész

Az orosz bíróság rosszabb az utolsó ítéletnél - írja Viktor Jerofejev Az orosz lélek enciklopédiája című művében. Ő még nem látott EU-konform magyar törvényeket és bíróságot. Akiket esetleg sértene az oroszokkal való összevetés, azok vegyék kezükbe a könyvet. Úgy kezdődik, hogy Oroszország az a hely, ahol mindig minden reform elbukik.

A HVG évtizedek óta bírósági ügyekkel foglalkozó tudósítója, Babus Endre idén januárban írt egy cikket a hetilapban Fordított ítélet címmel (HGV 2008/02) a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság működéséről és annak elnöknőjéről. Kántorné Burus Zsuzsát 1998 októberében nevezték ki, tavaly augusztusban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét. Hogy ezt pontosan miért, az a cikk alapján nem teljesen érthető: az írás ugyanis Fleck Zoltán ismert jogszociológus a Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének megbízásából készített tanulmányára hivatkozva ismerteti a szóban forgó megyei bíróság működési anomáliáit. Hogy csak egyet említsünk: az esztergomi és tatabányai városi bíróságokon felhalmozódott tetemes ügyhátralékot - értsd: éven túl húzódó peres ügyeket - annak ellenére sem sikerült ledolgozni, hogy több fővárosi bírót rendeltek ki a megyébe, pontosan ezzel a céllal. Később a bíróságokat felügyelő Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) hivatalos vizsgálata megállapította, hogy a megye voltaképpen elegendő bírói státusszal rendelkezik, a körzetben azonban szokatlanul nagy méreteket öltött a fluktuáció. Fleck ezen megállapításai a többivel együtt onnan származnak, hogy kutatóként engedélyt kapott az OIT és az igazságügyi tárca dokumentumaiba való betekintésre. Ezt újságíróknak nem, vagy csak nagyon nehezen adnák meg.

Ehhez képest a cikk publikálása után a bíróság és annak vezetője helyreigazítási pert indított a lap ellen - amint az ma már Magyarországon gyakorlatilag népszokássá vált. Mindegy, hogy mennyire igazat ír az újságíró, azok, akikről kritikus hangvételű, nekik nem tetsző állítások látnak napvilágot, ügyvédjükkel azonnal íratnak minimum egy helyreigazítási kérelmet, és rendszerint valamilyen személyiségi jogi pert is kilátásba helyeznek, aztán ha elegendő számú pontban kérnek helyreigazítást, akkor rendszerint egy-kettőben a bíróság akkor is igazat ad a felpereseknek, ha egyébként a szó életszerű és hétköznapi értelmében nincsen igazuk. Ez történt a konkrét esetben is. Két pontban.

A bíróság egyrészt elverte a port az újságon és a cikk szerzőjén egy olyan - egyébként valóban súlyos állítás közléséért -, amely a tudományos kutatás anyagában szerepel, tehát azokon a dokumentumokon alapult, amelyet maguk az igazságügyi szervek bocsátottak a Fleck Zoltán jogszociológus rendelkezésére. Az nehezen eldönthető, hogy a dokumentumok maguk tartalmaztak-e téves állításokat vagy éppen Fleck jutott rossz következtetésre. Mindenestre szép szakmai elvárás, és általában akár jogos is lehet, hogy egy újságíró minden információt ellenőrizzen le, több forrásból is, de az egyébként egyre titkosabban kezelt bírósági akták esetében alighanem nehézségekbe ütközött volna egy tudományos publikáció adatainak ellenőrzése. Másrészt persze kicsit vicces az újságírókat rendszeresen felelőssé tenni az általuk idézett hivatalos dokumentumok valóságtartalmáért, mint ahogy ez az utóbbi időben többször is elöfordult. Nem akarok tippeket adni senkinek, de ez alapján bárki hivatalos minőségében akár direkt rossz szándékkal is produkálhatna hamis jelentéseket, aztán hatalmas és látványos perekben tehetné felelőssé a sajtót azért, hogy nem ellenőrizték a "hivatalos forrásból" származó  adatokat. Jó, mi? Az objektív felelősség és az önmagába rogyó demokrácia paródiája. Ahelyett, hogy a bíróság és annak elnöke a saját háza táján söpörne, újságírókat perel, mert tökéletlen működéséről hírt mer adni, s az esetleges téves adatszolgáltatásért is őket teszi felelőssé.

A másik tragikomikus helyreigazítási pont alapja pedig az, hogy a tatabányai törvényszék nem a tényleges pénzügyi adatokat juttatta el az OIT hivatalához. A megyei bíróság elnöke ellen nem indult fegyelmi, írja a HVG, noha korábban az is elhangzott: ami történt, bűncselekmény. Ehhez képest az elsőfokú bírósági ítélet indoklása szerint a rendelkezésre álló adatok alapján az volt megállapítható, hogy az OIT részéről az adatszolgáltatás nem valós voltát rögzítették ugyan, de érdemben nem merült fel, hogy bárki is bűncselekményt követett volna el. Sem büntetőfeljelentést nem tettek, sem pedig fegyelmi eljárás nem indult, és a (helyreigazítási ügyben eljáró) bíróság álláspontja szerint nem a sajtószerv hivatott annak mérlegelésére és eldöntésére, hogy valójában történt-e bűncselekmény. Remek érvelés! Tehát ha Béla fejbecsapja Gézát, aki a helyszínen szörnyethal, akkor csak gyilkosság gyanújáról beszélhet az újságíró, a bűncselekmény tényállásának fölvetésére már nem jogosult. Egyébként a HVG sem tett mást, mint a gyanút  vetette föl, annyit írt, utalva egy korábban elhangzott megállapításra, hogy a hamis adatszolgáltatás lehet akár bűncselekmény is. De ha egyszer nem indult eljárás, akkor bűncselekmény sincs. Föl sem vethető. Logikus, ugye? Haladjanak tovább, nincs itt semmi látnivaló.