Minden az attitűdön és az értékeken múlik. Ez a magyar közgazdasági gondolkodásban még nem túl elterjedt nézet a 2006-os közgazdasági Nobel-díj nyertesétől, Edmund Phelpstől származik, és érdemes vele foglalkozni akkor is, amikor adóreformról, zuhanó forintról és általában véve a gazdaság ramaty állapotáról van szó. A nagy költőink és kevésbé nagy publicistáink által gyakran megénekelt nemzeti karakterünk – a szomszéd tehenére irányuló gyilkos indulat, a széthúzás és ilyenek – nyilván jelentős szerepet játszottak abban, hogy végül ekkora szarba kerültünk. A mindent átható rosszhiszeműség és átpolitizáltság legalább annyira felelős a rossz makrogazdasági mutatókért, mint az éppencsak bontakozó világgazdasági válság.
A múlt vasárnap esti Szólás Szabadságában, az MTV-n arról beszélt Mikulas Dzurinda volt szlovák miniszterelnök Baló Györgynek, hogy az euró bevezetéséért hogyan fogtak össze a különböző oldalon álló politikai erők. A World Values Survey nevű amerikai intézet évek óta próbálja mérni azt, hogy az egyes társadalmakban milyen értékek a meghatározók, ezekből ugyanis sok gazdasági, politikai és társadalmi folyamat levezethető és megérthető. Egy olyan függvényt rajzoltak fel, amelynek függőleges tengelyén a tradicionális értékektől haladunk a világi, racionális értékek felé; míg vízszintes tengelyén a túlélési értékektől az önkifejező értékekig. A tradicionális értékek közé nem meglepő módon olyanok tartoznak, mint a családi kötelekék fontossága, a szülő-gyerek kapcsolat, a hatalom tisztelete, a nemzeti büszkeség és nézőpont folyamatosa hagoztatása és megélése, a válás, az abortusz, a másság elutasítása. Ahogyan haladunk felfelé a tengely mentén, úgy veszítenek ezek az értékek a fontosságukból. A vizszintesen mért túlélési értékek kifejezik, hol tart egy-egy társadalom az poszt-indusztriális társadalommá válás útján, s vajon mennyire fontos az embereknek az anyagi és fizikai létezés biztonsága. Azoknál, akik generáció óta adottnak veszik a túlélést, inkább az önkifejező értékek kerülnek előtérbe, az életminőség, az énkiteljesítés és a kreatív önkifejezés válnak fontossá, ezek jelentik a jólétet. Ha a tengelyek mentén elhelyezett országokat, országcsoportokat nézzük, akkor Magyarországon még mindig nagyon közel van a tradicionális és a túlélési értékekhez, a posztszovjet és a balkáni országokhoz hasonlóan.
Harmati László, az FHB vezérhelyettese több tavaly évvégi banki prezentációján használta ezt az országtérképet, és mutatott rá, hogy a 2008-s IMF mentőcsomag célországai – Ukrajna, Szerbia, Belorusszia, Lettország – mind nagyon közel állnak hozzánk, már ami az alapértékeket és attitűdöket illeti. Szlovákia mindkét értékmezőt tekintve egyébként kissé feljebb helyezkedik el tőlünk, nem beszélve Csehországról és Szlovéniáról, amelyek már szinte felzárkóztak a nyugat-európai országokhoz. Jobbak is a gazdasági mutatóik, és elég biztosnak látszik, hogy a csehek is előbb fizethetenek az U Flekuban euróval, mint mi a Kisrablóban.
A mentális tényezők tehát fontosak, és bízzunk benne erősen, hogy idővel az attittűdök is változhatnak (még ha a pszichológusok időnként ennek az ellenkezőjét is állítják). Máskülönben sose lesz nálunk euró.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
