Viktor apu és a napi hármas átlag

Ő, aki el- és visszahozta nekem a kereszténységet és a koronát, aki a föld népével tett egyenlővé engem, aki Széchenyit és Kossuthot adta nekem, akitől magyar igazolványt is kaphatok, és aki - ha nem vigyázunk - még az EU-ba is elvisz engem, apu akar lenni. Mindannyiunk apukája: a népesedési kormánybiztos.

"Fogy a magyar. Minden nagymosással töltött nap egy-egy mikrotrianon."

Fogy a magyar. Minden nagymosással töltött nap egy-egy mikrotrianon. Eljöhet az idő, amikor kétmillió magyarral lesz kevesebb Isten kalapjának bokrétáján. Népesség, nyelv, kultúra, kolbász, mind semmivé lesz, szertepárolog, mint egy pofa sör a sivatagban, mint FKGP a koalícióban. Veszélyben a haza, mindenki jöjjön haza - merjünk sokan lenni.

Elő a farkával! Én kezembe veszem az ügyet! - jelenti be délcegen, felszegett fejjel. S a népesedési kormánybizottság első ülésén ő, Viktor apu, az elnök, gyorsan határoz a patikák rendszeres kifosztásáról, a hétfői adásszünet újbóli bevezetéséről, a bébi-lakásprogramról és a pelenkagyárak mihamarabbi újraállamosításáról. Mert a népesedés elsősorban üzlet, ugye. Sok kis magyar, sok kis pénz.

De azért jár fejkvóta forintban is persze, hogyaszongya, ha az a magyar némber, aki lassanként már azt sem tudja, hogy hány gyerek, meg hét kerék és cselédszoba, az kapja a legtöbbet, mondjuk ezerben 99-et, ezt a számot úgyis ismeri a közértből.

És cselekedetté sudárul a gondolat: apu, mert rendes, hirtelen betelepít négymilliót, mintegy előjátékképpen, aztán kétmillió határon túlinak hazát és státust ad, s ha majd már Brüsszelből is beszóltak, talán az idegenszívűek is lelhetnek anyára és tanyára itt. Mert meg van írva: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

"Mert a népesedés elsősorban üzlet, ugye. Sok kis magyar, sok kis pénz."

A díszletek állnak, sasszézzuk körbe őket. Mi támasztja ki ezt az ezeréves eszmét, a nagyobb boly, a hemzsegő nép utáni vágyat és annak zászlóra tűzését?

Sajnos megint nem hátulról van rögzítve a háttér, hanem a felette imbolygó lufik tartják egyenesen. Népesedni ugyanis normális ember nem azért szokott, mert azt kérik tőle, meg babákat mutogatnak a tévében. Legfeljebb azért, mert amúgy is gyereket szeretne, és megengedheti magának. A sokasodás tehát gazdasági eszközöket igényel, nem lózungokat; a gazdasági eszközök viszont egy hivatalban lévő kormány sufnijában már eleve megtalálhatók. Így aztán ildomos lenne egy meta-kormánybiztosságot létrehozni, azt a szervet, amely koordinálja az olimpiaterveket, a népesedés-szorgalmazást, a szeressük-egymást-gyerekek jellegű programokat; meg úgy általában azokat az elemeket, amelyek az autóiparban a krómozott lökhárítónak vagy a vitrinben tartható emblémának felelnek meg. Azokat a célokat, amelyeket érdemes hangoztatni, de megvalósítani nem annyira - az üdvözülés ellenőrizhetetlen ígéreteit.

A szimbolikus külpolitika elharapózása után megjelent a szimbolikus belpolitika. A döntéseket és nyilatkozatokat nem az határozza meg, hogy szükségesek-e, nem az, hogy egyáltalán politikai jellegűek-e, hanem az, hogy mennyire jól kommunikálhatóak. A szimbólumpolitikus nem a problémákat helyezi el a közéleti térben, hanem önmagát pozícionálja a problémához képest. Elítéli az árvizet, ellenzi a bűnözést, óhajt duzzadó népet és koronabulikat, valamint

"A kormány fogva, a bizottság megtartva, az elnök jó. Az ágyban és a bársonyszékben is."

békességet a földön és még azon is túl. Ha meg mégsem sikerül, akkor egyrészt mindig kéznél vannak a kerékkötők - ez a demokrácia egyik előnye -, másrészt meg egye Isten, addigra lesz új ötletröppentyű.

Volt egyszer, a rendszerváltás környékén egy Magyarországi Zöld Párt. Ők konkrétan kimondták, hogy a megoldás a napi hármas átlag. "Intézze el a feleségét, és jöjjön el szavazni - ránk!" - szólt a szlogen. Akkor még nem voltak olyan PR-csapatok, amelyek felszerelték volna a díszléceket. A gondolat váza megmaradt, a karosszéria modernebb és áramvonalasabb. Motor nincs benne továbbra sem, pedállal hajtható, izomból. De sebaj, a népesedés letudva, a kormány fogva, a bizottság megtartva, az elnök jó. Az ágyban és a bársonyszékben is.